Hazánkban Miskolcon, a 11. Cinefest-en debütált Richard Linklater filmje, a Sráckor (Boyhood), amelyről túlzás nélkül állítom, hogy semmi máshoz nem fogható, amit valaha is filmen láttál, kedves olvasó. A 12 éven át készült (!) alkotás, amely a főszereplő: Mason felcserepedésére, fiatalkorára, illetve a családja sorsának alakulására koncentrál, egyszerre meghökkentő, bámulatos és szívbemarkoló. Vigyázat: a film megtekintése némi lelki megrázkódtatással járhat, de persze csakis kizárólag pozitív értelemben. Azonban nem véletlenül.

Richard Linklater író-rendező neve sokak számára ismerősen csenghet, miután a Tökéletlen idők (Dazed and Confused, 1993) mellet neki köszönhetjük a szerelemmel és az emberi lélekkel foglalkozó legcsodálatosabb filmszériát: a "Mielőtt-trilógiát", azaz a Mielőtt felkel a Napot (Before Sunrise, 1993), a Mielőtt lemegy a Napot (Before Sunset, 2004), és a Mielőtt éjfélt üt az órát (Before Midnight, 2013). Linklater személyében egy igazi művészt tisztelhetünk, akinek karakterei igen izgalmasak és kidolgozottak: mi más is lehetne erre az ékes példa, mint a fent említett három alkotás. Ezekben, az évek során az egyik kedvenc színészévé és jóbarátjává avanzsált Ethan Hawke és Julie Delpy páros remekelnek és adnak bepillantást egy végtelenül szép, ámde keserű románc, egy életen átívelő történetébe. Noha a figurák tekintetében a szerző új filmje ugyancsak hibátlan és pontos, ugyanakkor több is annál. Tudniillik a Sráckor egy család történetét meséli el, négy fontos figurára építve, akik közül a kulcsot mindenhez Mason életének kiskorától történő lekövetése jelenti.

A cselekmény szerint idősebb Mason (Ethan Hawke) és ismeretlen nevű volt hitvese, akit a darabban csak Anyaként aposztrofálnak (Patricia Arquette) elvált szülök, akiknek két gyermekét: Samantha-t (Lorelei Linklater) és Mason Junior-t (Ellar Coltrane) a nő neveli. A hóbortos, infantilis apuka csak körülbelül kétheti rendszerességgel látogathatja és szórakoztatja csemetéit, azonban így is érdemi részese tud lenni életüknek, fejlődésüknek. Márpedig ez az ami körül maga a cselekmény is forog, azaz a gyerekek, de elsősorban Mason életének alakulása, kezdve egészen kiskoruktól, egészen addig, amíg a srác végül le nem érettségizik. A valóban 12 éven át, szisztematikusan minden évben egy-egy szekvencia erejéig forgatott film azáltal, hogy a szereplők életének változásait már-már szinte valós időben tudja ábrázolni (gondolok itt elsősorban a két fiatal folyamatos növekedésére és személyiségeik fejlődésére), ami jelentős hitelességet von maga után.

Mindehhez pedig természetesen rengeteget tesznek hozzá a szülőket játszó és egyéb színészek, akikre nagy szükség is van, miután a kulcsszerepekre kiválasztott gyermekek, (akik közül a Samantha-t játszó Lorelei Linklater a rendező lánya), értelemszerűen kezdetben még rutintalanok voltak. Noha mindez távolról sem látszik a végeredményen: példának okáért éppen hogy a kis Lorelei az, aki a film elején csakúgy sziporkázik. Mellette a tényleges főszereplő, Mason ugyan elsősorban inkább elszenvedője a körülötte és családja életében bekövetkező fordulatoknak (és az utálatos nővére szeszélyeinek). Azonban ne feledjük: nekünk nézőknek ő az ablak erre a kis világra, amit a maga környezete és annak élete képez. Egyszersmind Mason és az ő ifjúkora az, ami minden bájával és drámájával arra késztet bennünket, hogy el-elnosztalgiázzunk önnön gyermekkorunk és fiatalságunk mára már letűnt, hol kellemes - hol keserű emlékein. Ez egy remek dolog.

Márpedig ebben rejlik a Sráckor legnagyobb ereje; vagyis abban, hogy életkortól és nemtől függetlenül bárki, hovatovább mindenki képes azonosulni vele. Ha nem is konkrétan Samantha és/vagy Mason karaktereivel, de a felnőtté válás és az élet nehézségeinek nyilvánvalóságaival. Azzal, hogy mindannyian voltunk gyerekek és ezáltal ismerősen köszönnek vissza emlékeink közül a filmben kis srác által megélt, az életszakaszokkal járó fordulópontok, úgy mint Anyu újraházasodása, majdan válása, a tiniévek és a különcség terhe, valamint az első barátnő és az első szerelem nagyszerűsége. Linklater filmje briliánsan ábrázolja mindezeket, nagy műgonddal arányosan felépítve az életszakaszok hosszát, ráadásul úgy, hogy a még impozáns játékidejét (ami azért kemény 165 perc) sem érezzük kontraproduktívnak. Ez a fajta komplexitás enyhén szólva is ritka a mai filmkészítésben, ezért utóbb kimerem jelenteni, hogy egy korszakos mesterművel van dolgunk. Egy alkotással, amit idővel egyszerre fognak a családi filmek és a coming of age zsánereinek alapműveként felemlegetni.  

Sráckor (Boyhood, 2014) – Értékelés: 10/9.5 raptor
- Írta és rendezte: Richard Linklater
- Szereplők: Ellar Coltrane, Patricia Arquette, Ethan Hawke, Lorelei Linklater

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!