William Golding 1954-es világhírű regényének, A legyek urának természetesen több filmváltozata is létezik, mára már szinte annyi, ahány kölyök szerepel a történetben, de ezúttal csak a legemlékezetesebb, 1990-ben készült adaptációval foglalkozunk. Ez a bizonyos Harry Hook vágta és rendezte alkotás ugyan nem a legjobb és legalaposabb vászonra álmodása az alapműnek, hiszen az 1963-as legelső verziót szélesebb körben többre tartják, de az egyszer biztos, hogy messze a legmerészebb és a leginnovatívabb, mind közül. Hogy miért?  Azért, mert telis-tele van apró, olykor üdítően újszerű, máskor viszont legfeljebb szánakozóan megmosolyogtató elemekkel, úgy mint a cselekmény aktuális idősíkja, a magukat katonáknak képzelő kölykök, mentőcsónakok, túlélőkések és harci helikopterek, illetve a Kapitány. Utóbbi, aki immáron az egyetlen felnőtt a történetben, feltehetően jobbára csak abból a célból került bele ebbe a verzióba, hogy végre ezúttal már legyen egy, ha már egyszer eredetileg ilyen sem volt.