Egy filmmel kapcsolatban nem szeretek hatalmas kinyilatkozásokat tenni, igyekszem kerülni, hogy tételmondatként megfogalmazzam, JÓ vagy ROSSZ. Ez egyfajta saját policy, és mindig tartom is hozzá magam, minden esetben próbálom egy alkotás negatív és pozitív tulajdonságait kidomborítani, aztán ha a mérleg nyelve elbillen, úgy is kiderül a véleményem. A lázadó esetében azonban kénytelen vagyok arcon köpni magam és elveimet, nem tudom mással kezdeni a kritikámat, mint azzal, hogy ez a film ROSSZ! Sőt, BÜNTETNIVALÓAN ROSSZ. Ráadásul nincs benne semmi, amivel kapcsolatban megbocsátóbb lennék, mert egyszerűen ostoba, és a nézőit is annak nézi.

Mi is az Oscar-díj? Egy olyan elismerés, ami évről évre rengeteg kritikát kap, hisz odaítélői, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai (akik átlagosan 62 éves fehér férfiak) erősen megkérdőjelezhető ítéleteket hoznak 20 kategóriában, amelyek jelöltjei alig fedik a teljes évi filmtermést. Pedig az elején igen magasztos célokkal alapították a díjat, amivel kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik. Már maga az Oscar-díj elnevezés is erősen feltételes. Erről és számtalan magyar vonatkozásról szól még Bokor Pál Hollywood magyar szemmel című könyve.

Az időutazás olyan fiktív technológia, amelyet a sci-fi írók tökélyre fejlesztettek az elmúlt száz évben. Manapság egészen hiábavalónak tűnhet ezzel kísérletezni, mivel az ismert standardok mentén haladva legfeljebb egy jó kalandregényt lehet kerekíteni. Természetesen léteznek variációk: megváltoztathatatlan múlt, időn kívüli főhős, nagypapa paradoxon, duplikáció, alternatív univerzumok teremtése, ezek közül azonban szinte lehetetlen kitörni. Az időutazás napja című magyar regény épp ezért nem is tesz rá kísérletet. Ennél valami sokkal érdekesebbet húz elő a pakliból: tömegcikké teszi a technológiát.

Tapasztalatból mondom, a Roboraptor Blog legjobban teljesítő cikkei a "listázós írások" közé tartoznak, így ez is bizonyítja, van létjogosultságuk, pedig ritkán akad olyan olvasó, aki 100%-ig egyetértene a leírtakkal. Annyi hasznuk mindenesetre van, hogy jó kiindulási alapot nyújtanak, s ha kimondottan filmes listákról beszélünk, akár találhatunk olyan alkotásokat rajtuk, amit nem ismerünk, vagy felkelti érdeklődésünket. Két jó blockbuster között a geekember elmereng, milyen sci-fit is nézzen meg a régmúltból, ehhez pedig  meglepőmód egész hasznos segítség lehet a 101 sci-fi film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című almanach. Az átlagos "ezeketmuszájmegnéznedmertszakértőleszelatémában" kategóriájú könyvekhez képest szakmailag kifejezetten helytálló leírásokat kapunk, amelyek főleg azért szimpatikusak, mert objektíven közelítenek a kiválasztott filmekhez, s mindegyik alkotás értékeit, vagy éppen hibáit igyekeznek a helyükön kezelni, legyen szó a Solaris-ról, vagy a Flash Gordonról.