Amikor kijön bármi, ami új és kémes, legyen szó akár egy regényről, akár a soron következő Bond-filmről, hiába vagyok rá kíváncsi, mindig ott motoszkál bennem a félelem és rettegés, hogy valami igazán nyugtalanítóan rossz közeleg. Van egy teóriám, mely szerint a kiugróan jó kémtörténetek egybeesik a valódi kémek halálával, vagyis a hidegháború végével és a Szovjetunió szétesésével (véleményem szerint a Bond-filmekre ez különösen igaz, Roger Moore óta nem volt egy sem jó). Szerencsére van köztünk egy John le Carré, aki (nagy valószínűség szerint) kém volt, bő ötven éve pedig kémregényíró, aki minden alkalommal következetesen rácáfol erre a hipotézisemre. Az 1999-es Single & Single kapcsán sincs ez másképp, holott a könyv nagyon vastagon kilóg a műfaj keretei közül.

A kortárs fantasy egyik nagy újítása, hogy már ismert és olvasott alapanyagokat, többnyire meséket, mítoszokat öltöztet vadonatúj köntösbe. Elég csak China Miéville Patkánykirályára vagy Neil Gaiman Hó, üveg, alma című novellájára gondolnunk. A magyar zsánerirodalom azonban csak mostanában fogott hozzá a mesék urban fantasyvé tételéhez. Csurgó Csaba tavaly év végén megjelent könyve, a Kukoricza is ezzel játszik el, ráadásul mindezt remekül teszi.

Az irodalomnak, azon belül is a zsánerirodalomnak (vagy csúnya szót használva ponyvának) van egy jól bevált receptje. Fogj egy darab átlagos, mindennapi életét tengető emberkét és rögtön az első fejezetben dobd bele az általad felépített világba. A recept nem mindig eredményez jó írásművet, ahhoz ennél sokkal több összetevő szükségeltetik, de az biztos, hogy az elsőkönyves szerzők hálásak annak, aki ezt egyszer réges-régen kifundálta. Nincs ezzel másképp China Miéville sem, akinek tavaly jelent meg magyarul pályaindító regénye, az 1998-ban íródott Patkánykirály.

Az időutazás olyan fiktív technológia, amelyet a sci-fi írók tökélyre fejlesztettek az elmúlt száz évben. Manapság egészen hiábavalónak tűnhet ezzel kísérletezni, mivel az ismert standardok mentén haladva legfeljebb egy jó kalandregényt lehet kerekíteni. Természetesen léteznek variációk: megváltoztathatatlan múlt, időn kívüli főhős, nagypapa paradoxon, duplikáció, alternatív univerzumok teremtése, ezek közül azonban szinte lehetetlen kitörni. Az időutazás napja című magyar regény épp ezért nem is tesz rá kísérletet. Ennél valami sokkal érdekesebbet húz elő a pakliból: tömegcikké teszi a technológiát.