Mi is az Oscar-díj? Egy olyan elismerés, ami évről évre rengeteg kritikát kap, hisz odaítélői, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai (akik átlagosan 62 éves fehér férfiak) erősen megkérdőjelezhető ítéleteket hoznak 20 kategóriában, amelyek jelöltjei alig fedik a teljes évi filmtermést. Pedig az elején igen magasztos célokkal alapították a díjat, amivel kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik. Már maga az Oscar-díj elnevezés is erősen feltételes. Erről és számtalan magyar vonatkozásról szól még Bokor Pál Hollywood magyar szemmel című könyve.

Amint elkezdjük lapozgatni a kötetet, pont azt kapjuk, amit a címe is sugall: egy sokáig Amerikában élő hazai szerző szemén keresztül láthatjuk a hollywoodi miliőt, melynek hőskorának mi magyarok is letéteményesei vagyunk, hiszen a legfontosabb amerikai filmstúdiók közül kettőt magyar kivándorlók alapítottak, mi több, maga a stúdiórendszer is nagyrészt magyar találmány. Persze rajtuk kívül számos magyar származású író, színész, rendező és egyéb alkotó is egyengette az amerikai filmgyártás útját, ezeken pedig végig is haladunk akkurátusan.

Látszik, hogy rengeteg olvasmány, előismeret és pletyka állt a szerző rendelkezésére, ahhoz, hogy elkészítse a fejezeteket, ám legnagyobb erénye, a bulvárt és az átlagos Wikipedia-szócikk információhalmozását is kerülve sikerült igazán informatív ám olvasmányos könyvet készítenie. Ráadásul a pletykákat is nagyon ügyesen kevergeti Bokor, igyekszik rendet vágni az Oscar-díj elnevezése körüli misztikumban, de a kezdeti évek díjátadóinak bennfentes gittegyleti szeánszai között is.

A könyv valójában három korábbi alkotás egybefűzéséből, és azok apró kiegészítéséből tevődik össze, amelyek elég koherens egészet alkotnak, így nem hat zavaróan az egy kötetbe rendezés. Ezek A siker neve Oscar, A siker helye Hollywood, és A siker titka a sztár címeket viselik, amelyek értelemszerűen az Oscar-díj keletkezését, a stúdiórendszer kialakulását és a világsztárok születését mutatják be, ráadásul nem felületes módon, hanem 600 oldalnyi tömény bennfentes információval megtoldva.
Óhatatlanul előkerülnek azonban a felsoroló hangulatú alfejezetek is, ezekben szükségszerűen belefutunk olyan már ismert információkba, amikkel már biztosan találkozott az az átlagolvasó, aki egy kicsit is érdeklődik az arany szobrocska világával kapcsolatban. Például (ismét) megtudhatjuk, hogy a színészek között a legtöbb jelölést – 19-et – Meryl Streep kapta, vagy azt, hogy Marlon Brando visszautasította az Oscar-díjat, és maga helyett egy amerikai őslakost küldött a díjátadóra. Szerencsére ezeknél az alaptényeknél nem áll meg Bokor, és taglalni kezdi, Streep hogyan gyakorol önkritikát számtalan jelölése miatt, illetve, hogy Brando valójában egy színésziskolában csípte fel az indián lányt, hogy eljátssza a tiltakozási komédiát.

Vannak tehát igazán érdemi információk, amik a fősodorbeli Oscar-értekezésekből általában kimaradnak, így tartalmas olvasmányt kapunk. Ha követjük az Oscar-díj átadókat, akkor az idei felvezetőjének tökéletes, de később is hasznos olvasmány a filmrajongók számára, amelynek helye van a polcukon. Végezetül old school bloggerek számára is kifogástalan, akik „ezt nem tudta az Oscarról”- típusú cikket akarnak írni, de nem szeretnek guglizni, viszont a papírsuhogást lájkolják.

Bokor Pál: Hollywood magyar szemmel.
- Értékelés: 10/7,5 raptor
Atlantic Press Kiadó Kft.,
2014. 600 oldal