Mindegy, hogy régi vagy új, egérrágta vagy bontatlan, padlásszagú vagy nyomdafesték illatú, fából készült vagy villanyáramból, a könyv jó dolog. Jó érzés kézbe venni, jó érzés megszagolni, belelapozni, megnézni a képeket (már ha vannak), pár mondat erejéig beleolvasni, vagy teljes egészében elspoilerezni a végét saját magunknak. És most kiderült, hogy a könyvet csupán nézni és róla gondolkodni szintén jó.

Mint annyi mindenkiről, rólam is általános iskolában dőlt el, hogy geek vagyok. Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy magától eldönt a kis életében, mint az esti vacsora vagy a hétvégi mozi, ez sokkal inkább magától dől el. Amivel kezdődik, az a kitaszítottság. Egyesek azért lesznek geekek, mert a Star Wars-on kívül láttak más fantasyt vagy sci-fit és még tetszett is nekik. Mások azért, mert nem kizárólag az évről-évre ugyanolyan, egy kaptafára készülő FIFA-játékokat veretik a számítógépükön, ráadásul még a focihoz is bénák. Megint mások szerepjátékokkal foglalkoznak vagy a képregényeket falják. Én ennél sokkal egyszerűbb ok miatt kényszerültem a geekoszférába: könyveket olvastam. Olvastam nappal, az órák közti szünetben, és olvastam éjjel, a kislámpám fényénél, míg a család aludt. És ez azóta sem nagyon változott, csak azóta kinyílt a világ és kiderült, hogy vannak még hozzám hasonlók. A geekek.

Ilyen módon érthető, hogy a mai napig gyermeki örömmel tölt el a könyvek látványa, az pedig már csak hab volt a tortán, amikor megláttam a Műcsarnok honlapján, hogy kiállítás nyílt a hozzám hasonló könyvmolyok számára. Az Illuminációk - a Gutenberg-galaxis stopposainak a könyvet nem annak tartalma felől fogja meg, hanem egészen más szemszögből, a képzőművészet oldaláról mutatja be. Mr. Rabbittel kapva-kaptunk hát az alkalmon és lőttünk pár fotót a kiállításról.

A kiállító művészek könyveket használtak alkotásaik alapanyagaként vagy könyvek ihlették őket munkájuk során. Változatos művek fogadnak minket, Nagy Barbara felhasogatott tűzifát helyezett könyvespolcokra, így utalva az alapanyagra, Barabás Márton különféle témájú könyveket műtött össze a témához illő tárgyakkal, Pataki Tibor alkotásaiban többnyire két könyv összefűzésével igyekezett megjeleníteni az emberi kapcsolatokat, Czakó Zsolt installációiban a fekete és fehér színekre fókuszálva jelenítette meg a könyv műalkotás-jellegét, Szőnyei György visszanyúlt Johannes Gutenberg ólomöntvényeihez és azokból hozta létre saját fontjait, a Mainzot és a Mainz Contourt, László Bandy pedig bibliai idézetekkel tarkította papírszobrait, amelyek a könyv dimenzióit jelenítik meg. A kiállítótér közepén pedig kuriózumként elhelyezték Peter Drach 1489-es latin nyelvű Bibliáját.

A kiállítás sajnos közel sem annyira geek, mint azt szerettük volna, az ablakok alatt felpolcolt könyvoszlopokban hiába kerestünk sci-fit vagy fantasyt, a Tőkénél érdekesebbet nem találtunk. Emellett nem foglalkozott a könyv jövőjével most, az e-book korszak hajnalán, pedig ma nem eldöntött, hogy a Gutenberg-galaxis expanziójáról vagy haláláról kell-e inkább beszélnünk. Ettől még természetesen megérte azt a pár száz forintot, amit kiadtunk érte, mert megerősített abban, amit eddig is tudtunk: a könyv jó és geek.

(AZ ALSÓ KÉP KATTINTÁSRA GALÉRIÁVÁ VÁLTOZIK.)

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!