Idén annyi játékkal fogjuk tolni, hogy időnk sem lesz rá... Kamu. De. Játékra mindig kell időt szakítani, olyan nincs, hogy nincs. És hogy mire pocsékoljuk el a drága jó időnket? Furcsa világban játszódó lövöldözős mókára, a jó öreg Metal Gear Solid is visszaköszön még egy, a lezárás utáni epizódra. Sőt, az indie berkeken belül a Limbo készítői is nagy durranással készülnek idén. Úgy tűnik, az új konzolok kezdenek "beérni", ennek is köszönhető, hogy sok, sőt, rengeteg új címmel fogunk megismerkedni, és várhatóan lesz köztük olyan is, ami igazi húzónevévé válhat egy-egy újgenerációs gépnek. Nézzük az első öt címet, ami leginkább felkeltette Raptoraink kockabúráját!

Úgy tűnik Hollywoodban képtelenek már az eredeti szkriptek megírására! (értelmiségi hiszti vége). Soha nem volt szokatlan, hogy egy sorozat nagyjátékfilmmé transzformálódik, hogy jól/rosszul sül el, azt mindenki döntse el maga. De, hogy egy klasszikus filmes alapmű sorozattá mutálódjon észrevétlenül, legalább olyan fontos mérföldkő a tévézés történetében, mint amikor egy sorozat nagyjátékfilmes lezárást kap. Például emlékszik valaki a Firefly-t lezáró filmre? Tán nem is baj. Na de vissza repít-e az időbe a 12 majom?

Az irodalomnak, azon belül is a zsánerirodalomnak (vagy csúnya szót használva ponyvának) van egy jól bevált receptje. Fogj egy darab átlagos, mindennapi életét tengető emberkét és rögtön az első fejezetben dobd bele az általad felépített világba. A recept nem mindig eredményez jó írásművet, ahhoz ennél sokkal több összetevő szükségeltetik, de az biztos, hogy az elsőkönyves szerzők hálásak annak, aki ezt egyszer réges-régen kifundálta. Nincs ezzel másképp China Miéville sem, akinek tavaly jelent meg magyarul pályaindító regénye, az 1998-ban íródott Patkánykirály.

Kritika helyett hisztérikus kirohanás. Sajnáljuk srácok, az Ultimate univerzumot lezáró nagy giga-crossover belőlünk sem váltott ki jobb reakciókat, mint a tengerentúli kollégákból. Aki azért mégis kíváncsi rá, hogy miként ért dicstelen véget az Ultimate, az kattintson tovább. Rövidek leszünk, ígérjük.

A két híres/neves standup-os, Kiss Ádám és Hadházi László másfél órás összecsapását láthatjuk január 15-től a mozikban. Jó duma és humor nélkül.

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is. Cikksorozatunkban nem kisebbet vállalunk, mint a magyarul megjelent Dűne könyvuniverzum teljes egészének bemutatását. A második rész foglalkozik az előzményregényekkel. FIGYELEM! A CIKK NEM CSAK NYOMOKBAN TARTALMAZ SPOILEREKET!

Nuri Bilge Ceylan török filmrendező legújabb alkotása, a Téli álom - eredeti címén Kış Uykusu - elnyerte a kritikusok és a nézők tetszését is, és habár az Oscarért vívott verseny mezőnyébe nem került be, könnyedén megnyerte 2014-ben az Arany Pálmát Cannes-ban. Méghozzá nem ok  nélkül.

Alejandro González Iñárritu a Bábel és a Korcs szerelmek után újra beleveti magát az emberi élet misztériumába, és egy precíziós pengével bontja le rétegről rétegre főhősei lélek-szöveteit a Birdman-ben. Ráadásul az elmúlt tíz évben az oly népszerű szuperhős-filmek (en bloc a blockbusterek) világából érkező színészek utóéletével foglalkozik. Egész pontosan az űrrel, ami a siker után következik. A Birdman, ezt a látszólag egyszerű témát szépen építi fel és ráadásul úgy, hogy egy pillanatig nem szalad bele olcsó közhelyekbe vagy felszínességbe. Ja és baromi vicces! 

Alig másfél perc az új Avengers trailer, de rejteget néhány érdekes momentumot! Nem csak arra gondolunk, hogy Thor és Tony Stark egymás hímtagját méregeti, vagy Vasember, illetve Hulk legyakja egymást meg a várost, hanem ennél kisebb, alig észrevehető finomságokra! Mi csak tizet szúrtunk ki, de ha kihagytunk valamit, írjátok meg kommentben!

Az idő eljár feletted és a csilivili rucid felett drága Nick Cave! – jutottam a megállapításra miután megnéztem a 20.000 nap a Földön című, ún. fikciós dokumentumfilmet egy elsőfilmes rendezőpáros, Jane Pollard és Iain Forsyth tollából. A film elvitte a legjobb dokumentumfilm rendezéséért járó díjat a 2014-es Sundance Filmfesztiválon, nyilván majd kiugrottak a bőrükből örömükben, hogy elsőre sikert arattak… Én egészen más miatt ugrottam ki a sajátomból.