Az a keserű igazság, hogy Ridley Scott ezt a filmet nagyon eltolta. Nem kicsit, nagyon. Olyannyira, hogy még a mester hozzám hasonló tisztelői is csak álmélkodni és sűrűn sopánkodni fognak majd az alkotást nézve, miután az nem egyszerűen több sebből vérzik, de úgy rossz, ahogy van. Utólag azt kell mondanom, hogy az Exodus, ez a biblikus bóvli oly módon fog bevonulni a filmtörténelembe, mint a 2014-es év egyik legvárósabb ígérete, ami végül a legepikusabb melléfogásnak bizonyult. Kapkodó, elnagyolt történetvezetés, bűnrossz dialógusok és halovány, jóformán a nullával egyenlő harci jelenetek: ez az Istenek és királyok, amit most jól szétcincálunk.

Ash visszatért! Igen ám, csakhogy a hülyéje ugyanabba a kies-kietlen kunyhóba ruccant ki barátnőjével, Lindával, ahol már egyszer... Hoppá-hoppá, na álljon csak meg a menet! Szóval ez ugyanaz a ház, ugyanaz a barátnő és ugyanaz a Necronomicon? Mi folyik itt?! Hát ez a félnótás Ash nem tanult a 6 évvel korábban történt rémségekből? Egyáltalán hogy-hogy életben van még? Mi ez a megannyi déjá vu a sztoriban és úgy mégis miféle folytatás ez? Mivaaan?! - Ilyen és ehhez hasonló égető kérdések merülhetnének fel bennünk, ha még nem láttuk volna a Gonosz halott 2-t. De láttuk. És piszkosul élveztük.

A Swinget elég nagy várakozás előzte meg. Nagy nevek, nagy vállalás, sok zene, sok idom, sok humor! Ezt mind-mind ígérték nekünk. Nos, a dolog sikerült! A Swing az Andy-érában kijött filmek legjobb vígjátéka! 

November 30-án volt a The Walking Dead ötödik évadának félévzárója, mely hagyományosan mindig ilyentájt szünetel, de februárban folytatódik. De lássuk mi történt eddig!

Bill és Ted: két félkegyelmű jómadár, akiknek neve mára már fogalommá vált, mind a haverfilmek, mind pedig a kultuszfilmek berkeiben. Habár a töketlen duó kalandjai csak két film erejéig tartottak, mégis, hatásuk annál nagyobb volt. Több más filmes karaktert, példának okáért a Kevin Smith filmekben fel-feltűnő, hasonlóképpen gyökér Jay és Néma Bob párost, az ő stílusuk kialakulását és elszabadulásukat is inspirálták. A következőkben felidézzük, hogy Bill és Ted első agymenése, ez az időutazós őrület, mitől is volt olyan fenemód kúl és az ő szava járásukkal:  "Excellent!".

Atom Egoyan valami bizarr filmet akart készíteni. Sikerült is neki, mert tényleg bizarr lett és megmagyarázhatatlan. Ez alkalommal gyermekek szexuális zaklatását választotta témának, stilizált történettel, félrement színészválasztással, de leginkább hozzá nem értéssel és érzéketlenséggel.

1981-ben a Gonosz halott gyakorlatilag Sam Raimi válasza volt a fellángoló és elharapódzó új horror-lázra: az ún. slasher filmek hódítására. Ez a végtelenül abszurd, ámde egyúttal mégis sokkoló remekmű, nem csupán, hogy kifigurázta az új zsánert, de egyszersmind utat is mutatott: mondván valahogy így kellene ezt jól csinálni, gyerekek. Utóbb az pedig már csak hab a tortán, hogy megajándékozta a filmtörténelmet, minden idők egyik legvagányabb horrorhősével, a démonok láncfűrészes kedvencével: Ash-sel.

Bár úgy tűnhet, hogy a médiát, az információ-áramlást és a globalizációt már minden oldalról megkritizálták, Az éhezők viadala harmadik részének első felvonása még az eddigieknél is érzékletesebben veszi elő a kérdést. Ugyan ezúttal is a személyesség és a nyilvánosság közötti nagyon vékony határvonalat veszi górcső alá, bekerül a rendszerbe a jelkép szerepe mint az eseményektől függő változó tényező vizsgálata is.

John Wick köszöni szépen, nem kér a trendekből. Nincs semmiféle érzelmi defektusa, nem lövöldözik lassított felvételeken, minden mozdulatát világosan látni, és még az önreflexió eszközéhez is csak ritkán nyúl. A visszatérő Keanu Reeves pedig ismét elemében van.

Hajdu Szabolcs az a szomorú sorsú magyar rendező, akinek tehetségét ugyan sem a szakma, sem a mozinézők nem vitatják, mégis szinte minden egyes filmjének elkészülte egy-egy robinzonád. A Macerás ügyek, a Tamara, a Fehér Tenyér, az Off-Hollywood és a Bibliotheque Pascal mind-mind olyan filmek, amik bizonyítják Hajdu Szabolcs kivételes írói és rendezői zsenijét, ám külső szemmel érthetetlen miért nem termékenyebb a 42 éves direktor. Az indok egyszerű, rémisztő és akut. Hajdu állandó szélmalomharcot vív az aktuális pénzosztó szervezetekkel, hívják azt MMKA-nak, Emberi Erőforrások Minisztériumának vagy Magyar Nemzeti Filmalapnak. De amíg legutóbbi filmje, a Biblioteque Pascal is valahogyan csak-csak elkészült hosszas vajúdás után (és milyen remek alkotás lett!), addig a Délibábból egyszerűen hiányzik az, ami egy filmet hajduszabissá tesz.