Az 1999-ben bemutatott, John McTiernan rendezte A 13. harcos egy igazi kuriózum a középkori maskarás-kaszabolós filmek tengerében, egy valóságos unikum, amit újkorától fogva világszerte méltatlanul alulértékelnek. A filmben – amely Michael Crichton roppant cseles és az ősi Beowulf-legendának pofátlanul bemutató regényén alapul –, bőven van kraft és látvány is, a már-már a Mel Gibson-alkotásokat idéző vérengzős kaszabolásokról nem is beszélve. Kult-sorozatunk legújabb fejezetében ezt az ínyenc-darabot vesszük górcső alá.

1991-ben, két évvel a zseniális kalandot követően Bill és Ted visszatértek, hogy egy hasonló, de mégiscsak kicsit másabb kirándulás keretében idétlenkedjenek nekünk. Ekkorra már egész tekintélyes rajongótáborral is rendelkeztek és az első film korrekt bevételeit követően mind a büdzsé, mind a produktumot megelőző várakozás is nagyobbak voltak, mint annak előtte. Végül a két lükét immáron a kisujjukból kirázó Winter és Reeves nem is okoztak csalódást, de az, hogy maga a haláli túra milyen lett, már más kérdés.

Bill és Ted: két félkegyelmű jómadár, akiknek neve mára már fogalommá vált, mind a haverfilmek, mind pedig a kultuszfilmek berkeiben. Habár a töketlen duó kalandjai csak két film erejéig tartottak, mégis, hatásuk annál nagyobb volt. Több más filmes karaktert, példának okáért a Kevin Smith filmekben fel-feltűnő, hasonlóképpen gyökér Jay és Néma Bob párost, az ő stílusuk kialakulását és elszabadulásukat is inspirálták. A következőkben felidézzük, hogy Bill és Ted első agymenése, ez az időutazós őrület, mitől is volt olyan fenemód kúl és az ő szava járásukkal:  "Excellent!".

2008-ban az akkortájt még relatíve az ismeretlenségből érkező, pusztán 38 éves dán rendező Nicolas Winding Refn jött, látott és letette az asztalra az első nem Dánhonban forgatott nagyjátékfilmjét, a Bronson-t.  Azt a félig-meddig életrajzi tébolyt, melyből gyakorlatilag már a bemutatását követően egykettőre kultfilm lett, olyannyira nem hasonlított (és azóta sem hasonlít) semmi másra, ami vicces és ami mozgókép. A Michael Peterson-ról, alias Charlie Bronson-ról szóló művet nem lehet és nem is szabad kihagyni: egyszerűen látni kell.

Kevin Smith, az alacsony költségvetésű komédiák mestere az ezredforduló táján gondolt egyet és a korábbi 4 nagyjátékfilmjét követően, 2001-re leforgatta a mindmáig legbetegebb, egyúttal legszórakoztatóbb alkotását. A korábbi műveiben szétszórt, alkalomszerű feltűnéseikkel kiválóan ágyazott meg kedvenc ütődött karakter-kettősének, akik közül míg a nagydumás vagány Jay-t legjobb cimborája: Jason Mewes, addig annak "hetero élettársát" – Néma Bobot pedig Ő maga játszotta. Végezetül ami a film mindenkori, a létjogosultságát firtató kétkedést illeti: utóbb elkönyvelhetjük, hogy a Jay és Néma Bob visszavág esetében Smith legsikerültebb és immáron legkultikusabb agymenését láthatjuk, már ha bevállaljuk...