Kevin Smith, az alacsony költségvetésű komédiák mestere az ezredforduló táján gondolt egyet és a korábbi 4 nagyjátékfilmjét követően, 2001-re leforgatta a mindmáig legbetegebb, egyúttal legszórakoztatóbb alkotását. A korábbi műveiben szétszórt, alkalomszerű feltűnéseikkel kiválóan ágyazott meg kedvenc ütődött karakter-kettősének, akik közül míg a nagydumás vagány Jay-t legjobb cimborája: Jason Mewes, addig annak "hetero élettársát" – Néma Bobot pedig Ő maga játszotta. Végezetül ami a film mindenkori, a létjogosultságát firtató kétkedést illeti: utóbb elkönyvelhetjük, hogy a Jay és Néma Bob visszavág esetében Smith legsikerültebb és immáron legkultikusabb agymenését láthatjuk, már ha bevállaljuk...

A deviáns duó első (és egyetlen) saját filmje lényegében nem másnak, mint a legendás Butch Cassidy és a Sundance kölyök által 1969-ben megteremtett buddy film (al)zsánerének hagyományait követi, méghozzá a '94-es Dumb és Dumber alapján a "humoros road movie" irányába modifikálva. Természetesen Néma Bobék esetében mindez még megspékelődik egy jó adag szexista és altesti poénkodással, ne meg pláne trágársággal, mely ha azt vesszük, hogy az bámulatosan gyökér Jay-nek jószerivel minden negyedik szava az, hogy "fuck", akkor távolról sem meglepő. Mondjuk elnézve a felvezetésként vázolt, a srácok rövid "eredettörténetét", őszintén szólva mindezen egyáltalán nem is csodálkozom:

No igen, a már-már "legendás" rap-betét és az azt követő momentumok is ékesen példázzák azt, hogy habár Kevin Smith Néma Bob-ja (látszólag) valóban eléggé kuka egy alak, mégis, Jay simán eleget szövegel mindkettejük helyet. Az éppenhogy ennek köszönhető, állítólagos lesittelésük nyomán kialakuló cselekmény pedig aztán távolról sem mondható összetettnek. Annyiból áll az egész, hogy a két töketlen útra kél Hollywood-ba, hogy megakadályozzák a róluk készülő film tető alá hozását, hiszen mégiscsak vigyázniuk kell az általános "reputációjukra". A sztorinak ezen a pontján elkövetett önreflexió máris egy megsüvegelendő fajta, persze tudta ezt Smith is, hiszen a "hogyan figurázzuk ki saját művünket is" kikacsintás nem egyszer, de egy jó párszor felüti fejét a filmben. Akárcsak itt:

"Egy Jay és Néma Bob-film? Ki fizetne azért, hogy lássa?"

(Na ugye?)

Jól látod, kedves olvasó: az ott valóban Ben Affleck a két jómadár társaságában, aki ráadásul többször is feltűnik a flmben; hol a korábbi Kevin Smith-féle Képtelen Képregényből megismert Holden McNeil-t, hol pedig saját magát alakítja. Utóbbi jelenséggel pedig el is érkeztünk a mű egyik legfőbb erősségéhez: tudniillik a Jay és Néma Bob a Hollywood-i sztárok egész kavalkádját vonultatja fel, csupa cameo formájában. Minekután Smith nem kevés emberrel dolgozott együtt az évek során, eléggé kiterjedt baráti és ismeretségi körrel bír, így aztán a nagy nevek csakúgy hemzsegnek filmjében. Sőt mi több: tudván, hogy a darab röpke 22 millió dollárból készült, nyilvánvaló, hogy a hírességek egytől-egyig pusztán szívességből, a poén kedvéért tűnnek fel a produkcióban. Ezekután az már végképp hab a tortán, hogy a legtöbbjük önmagát játsza és nem restek Smith kedvéért a karrierjüket és/vagy hibáikat kiemelve totál hülyét csinálni magukból. Ezúton jár tehát a respect mindegyikőjüknek, illetve a ritkán látott Carrie "Leia" Fisher-nek is, aki egy rövid jelenetig ugyancsak feltűnik a darabban. 

Hovatovább ha már egyszer Carrie Fisher és Leia hercegnő, akkor el is érkeztünk a két ütődött füves egészestés agymenésének másik legfajsúlyosabb élvezeti tényezőjéhez: a megszámlálhatatlan filmes utalásra a művében. Lévén Kevin Smith egy echte "filmbuziból" lett filmes (és persze mindenekelőtt igazi keményvonalas, hardcore Star Wars-fan), ezáltal az itt taglalt alkotása legalább annyira (ha nem jobban) tobzódik a különböző, más mozgóképekre történő kikacsintásokban, mint az ingyen felbukkanó jól ismert nevekben. Ennek nyomán a jószerivel megszámlálhatatlan SW-hivatkozás mellett kapunk még célzást többek között a Psycho (1960), Serpico (1973), Smokey és a bandita (1977), Bill és Ted zseniális kalandja (1989), Kutyaszorítóban (1992), Zongralecke (1993), Sikoly (1996), Batman és Robin (1997), avagy a Titanic (1997) c. produkciókra is. Nem mellesleg ezek közül is a legütősebbek természetesen azok, melyekhez az eredetiek egy-egy alkotóját sikerült megnyernie Smith-nek némi önkritikus cameo-erejéig. Ilyenek például Gus Van Sant és Wes Craven rendezők feltűnései, Jason Biggs oltogatása az Amerikai pités "megbélyegezettsége" kapcsán, na és persze az etalon: Matt Damon és Ben Affleck beugrása mint önmaguk, a "készülő" Good Will Hunting 2 – Hunting Season forgatásán.

Mindazonáltal a fent felsoroltakon kívül még erősen hangsúlyos Smith repertoárjában, hogy jelen alkotásában fondorlatosan újra és újra felemlegeti a korábbi 4 nagyjátékfilmjét (melyekkel anno befutott ugyebár), úgy mint a Shop-stop (Clerks, 1994), Shop-show (Mallrats, 1995), a nagyon-kreatív magyar címmel bíró Comic strip – Képtelen képregény (Chasing Amy, 1997) és a Dogma (1999) című, kisköltségvetésű szösszeneteket. Mára már ezeknek közel mindegyike dettó kultikus státusszal bír, de szerintem összességében egyikük sincs olyan alaposan és furfangosan kidolgozva és kivitelezve, mint a Jay és Néma Bob. Ugyanis ez utóbbi a cseles sejtetései, a pazar szereplőgárdája és a poén-tömkelege nyomán, lényegében Smith munkásságának doktorijaként könyvelhető el. Ebből kifolyólag utóbb nem véletlenül választottuk ezt a gyakorta felháborító, ámde gyilkos humorú vígjátékot új sorozatunk: a Roboraptor Cult nyitó akkordjának. Zárásképpen pedig még hadd hívjam fel a figyelmet a film védjegyének tűnő cameo-k non plus ultrájára: ez nem más mint Mark Hamill-é, aki egyszemélyben figurázza ki mind a saga-t, mind Luke Skywalker-t azzal a hallatlanul degenerált megjelenésével és viselkedésével, amit a cselekmény vége felé produkál.

Jay és Néma Bob visszavág (Jay and Silent Bob Strike Back, 2001)
- Értékelés: 10/8 raptor
- Rendezte: Kevin Smith
- Szereplők: Jason Mewes, Kevin Smith, Shannon Elizabeth, Ben Affleck

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!