A George Lucas-nak hála a köztudatba beépült "előzményfilm" terminus ismeretében jómagam is igencsak kétkedve fogadtam 3 évvel ezelőtt a hírt, miszerint a nagy klasszikus A majmok bolygója prequel-t kap. Ráadásul nem is egyet, hanem kapásból hármat... Ha nem többet. Miután az ilyesmiről ma már jól tudjuk, hogy kockázatos vállalkozás, függetlenül attól, hogy az eredeti széria alkotói settenkednek a háttérben, avagy sem, így aztán a 2011-es Lázadásról elmondható, hogy egyfajta globális szkepticizmus előzte meg a darabot. Egészen premierjéig, mikor is kiderült, hogy nem csupán az új koncepció, de a tálalása is kifejezetten élvezetes lett.

Az 1984-ben készült, 2010: A kapcsolat éve akár iskolapéldája is lehetne annak, hogy miként is kell egy vitathatatlanul kolosszális, legendás mű mitikusságát a sárba tiporva, annak minden egyes titokzatos eleméről a leplet lehullajtani. Ugyanis ez, a 2001: Űrodüsszeia arcátlan folytatásának szánt űrparádé minden, csak nem méltó a nagy elődhöz, mely utóbbit nem mellesleg minden sci-fi filmek alfájaként tartunk számon. Elnézve utóbb a 2010-et, a helyzet sajnos az, hogy ha létezett valaha alapmű, amit sosem lett volna szabad folytatni, akkor az valóban Stanley Kubrick klasszikusa volt.

„A sivatagban nincs semmi és az senkinek sem elég.” – idézi fel maga David 8 (Prometheus, 2012) is az Arábiai Lawrence egyik legemlékezetesebb sorát. Eme 1962-ben bemutatott, a mesteri David Lean rendezte halhatatlan klasszikus annak a már akkortájt is legendás T. E. Lawrence-nek a történetét meséli el, aki az első világégés során mint a Brit Birodalom tisztje vett részt az 1916-18-as sínai és palesztin hadjáratban. Az arab erőket sikerre vezető Lawrence megformálója, Peter O’Toole sem akármilyen alakítást nyújtott a filmben, mely egyéb korabeli színészóriások mellett a szemet gyönyörködtető fényképezésével és epikus hangvételével méltán vált Nagy Britannia filmgyártásának egyik időtálló darabjává.

Ugyan nincsenek robotherék, idétlenkedő Witwicky-szülők, illetve katonaság az új Transformers epizódban, de akadnak helyette szivarok, forrónacik, és természetesen rengeteg amerikai zászló, naplemente, meg hentelés. 165 percben! De így is jobb, mint a korábbiak...

2014. június 5-től tekinthető meg a magyar mozikban a legújabb svéd vígjáték, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Ilyen címet csak kevesen engedhetnek meg maguknak, azonban Jonas Jonasson jobb elnevezést nem is választhatott volna első regényének, amely 2009-ben jelent meg Svédországban, három évvel később pedig már a magyar olvasó is kezében tarthatta. A könyv sikerét jelzi, hogy világszerte hatmillió példányban kelt el, s jelenleg a 9. kiadásban kapható Magyarországon. Na de mi a helyzet a filmmel?

A Dreamworks az elmúlt egy-két évben nem nagyon törte magát, hogy maradandó moziélményt ajándékozzon közönségének. A mérsékelt sikerű The Croods-ot hamar elfelejtettük, a Mr. Peabody and Sherman sem repített vissza senkit a nosztalgiába, nem beszélve a Turbóról ami egy olyan csigáról szól ami belesik valami üzemanyagtartályba, ettől szupergyors lesz és megismétlődik a Verdák című film... Na de itt van az Így neveld a sárkányodat 2!

Nem nehéz megérteni, mi fogta meg Hayao Miyazakit a fiatal repülőgépmérnök, Jiro Horikoshi életében. A rövidlátó kisfiú, aki az egekbe vágyott, de nem lehetett pilóta, ezért mérnökként Japán óriási technikai lemaradását behozva megalkotta kora legfejlettebb, és a mai napig a világ egyik legikonikusabb repülőjét, a Zero vadászgépet. A Szél támad minden ízében Miyazaki, mégis egyedülálló a filmjei között és nem csak azért, mert ez az utolsó.

Vége pajti, ennyi...

...mondja a film közepén a menhely dolgozója a halálsoron lévő Hágennek, Mundruczó Kornél legújabb, ezúttal ugató főhősének. A mondat kétértelmű, ugyanis a szkript eme mondata metaszinten egyben egy olyan, a szerzői filmektől való furcsa elfordulást is jelent az alkotó részéről, ami valahol mégis csak félúton van a zsánermozik felé vezető ösvényen. Az alkotás azért nehezen sorolható bármelyik kategóriába, mert a Fehér Isten megnyerte az Un Certain Regard kategória fődíját a cannes-i filmfesztiválon – amely a mustra rendhagyóbb rendezéseket bemutató szekciója –, de ugyanakkor hazánkban thrillerként került moziforgalmazásba. Eme kettőssége, és isteni előzetese okán kifejezetten izgatottan ült be szerkesztőségünk több tagja megnézni a filmet. Ahogy korábban vizionáltuk, ez valóban nem egy "klasszikus" Mundruczó film lett, sőt a film öndefiníciójának szerteágazósága minket is zavarba ejtett.

Egy pillanatra vonatkoztassunk el a régi szuperhős eredettörténektől. Hagyjuk magunk mögött Gotham teljes romlottságát, vagy éppen Metropolis csillámló felhőkarcolóit. Vigyázó szemeinket vessük inkább egy olyan helyre, ahol nem lehetsz értékelhető emberi lény, ha nem a Starbucksban veszed a kávédat – szigorúan zsírszegény tejjel persze – ahol nem vagy férfi, ha nincs szakállad és iPhone-od, és nem vagy nő, ha egy lángoló szív nincs a mellkasodra tetoválva és nem tudod kívülről a Sonic Youth slágereket, természetesen csak a lemezek B oldaláról. Ez a hely nem más, mint napjaink Brooklynja, ebben a képmutatással és sekélyességgel teli világban alkotta meg Max Bemis és Jorge Coelho a XXI. század szuperhősét, a hipszter Jézus Krisztust, Timet.

Nemrég jelent meg A Hihetetlen Pókember különszáma a Kingpin kiadó gondozásában. A jeles esemény, hogy immár 25 éve olvashatjuk magyarul Peter „Pókfej” Parker kalandjait. Eme történelmi pillanat jegyében látott napvilágot ez a kiadvány amely tartalmazza a következő füzeteket: Amazing Fantasy 15., The Amazing Spider-Man 182-183, Spider-Man/Human Torch 3. De ez még nem minden! Ez a kötet nem csak egy képregény, sokkal több annál. Egy kalauz, egy útmutató arról, HOGYAN NE FORDÍTSON AZ EMBER! Fordításkritika következik!