Nem nehéz megérteni, mi fogta meg Hayao Miyazakit a fiatal repülőgépmérnök, Jiro Horikoshi életében. A rövidlátó kisfiú, aki az egekbe vágyott, de nem lehetett pilóta, ezért mérnökként Japán óriási technikai lemaradását behozva megalkotta kora legfejlettebb, és a mai napig a világ egyik legikonikusabb repülőjét, a Zero vadászgépet. A Szél támad minden ízében Miyazaki, mégis egyedülálló a filmjei között és nem csak azért, mert ez az utolsó.

Miyazaki először mangaként rajzolta meg a történetet 2009-ben egy a harmincas években íródott, hasonló című Tatsuo Hori regény alapján. A rendezőnek személyes kötődése is van a történethez annyiban, hogy apja vállalata gyártott alkatrészeket a Zero vadászgépekhez. A történet elmesélésére azonban állítólag ez a Horikoshinak tulajdonított idézet inspirálta: „Én csupán valami gyönyörűt akartam létrehozni.”

A Szél támad meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült a rendező szülőhazájában. Egyesek azért támadták, mert egy olyan embert tett meg filmje főszereplőjének, aki vadászrepülők, vagyis fegyverek tervezésének szentelte az életét. Ők alighanem vagy nem látták, vagy nem nézték a filmet – Miyazaki személyes pacifizmusa egyértelműen megjelenik a filmben a főszereplő, Jiro Horikoshi karakterén keresztül. A film ugyan nem életrajzi és nem is követi teljesen hitelesen a mérnök életpályáját, szellemét azonban alighanem megidézi – 1956-ban kiadott személyes naplójában így írt:

„Mikor felébredtünk 1941 december nyolcadikán hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül belecsöppentünk a háborúba… Mi, akik tisztában voltunk az USA lehengerlő katonai erejével sose hittünk benne, hogy Japán megnyerheti a háborút. Meg voltunk róla győződve, hogy a kormány valamilyen diplomáciai lépéssel véget fog vetni a konfliktusnak, mielőtt katasztrofálissá válna a helyzet. De most, hogy a kormány nem keresi a diplomáciai megoldást, a végzetünk felé sodródunk. Japán elpusztul. Csak a katonai vezetést és a vak politikai vezetést hibáztathatom, amiért a vereség pokolszerű katlanába sodorták az országot.”

Ennek fényében érthetően sokkal keményebb bírálatot kapott a rendező a másik oldalról, a japán konzervatívoktól, akiknél már akkor kihúzta a gyufát, amikor nyílt esszében tiltakozott a miniszterelnök, Shinzo Abe alkotmánymódosítási tervei ellen, amivel megerősítené a világháború óta limitált méretű hadsereget. Ez a hagyományőrző tábor már éberebben figyelhette a filmet, mert nem kerülte el a figyelmüket az alkotás nem különösebben burkolt háborúellenessége. A főszereplő tragédiája, hogy a fölötte álló erők megfogják álmait és a saját, pusztító céljaira használják fel őket.

Miyazaki összes eddigi filmje valamilyen mesevilágban játszódott, de legalábbis megjelentek benne mesés lények, és a történeteik elsősorban fiatalabb közönséget szólították meg, igaz komoly, felnőtt témáktól egyik se volt mentes. Ez a film nem gyerekeknek szól. Ez a film a mi világunkban játszódik, a huszadik század elején és komoly energiát fordít arra, hogy hitelesen bemutassa a két világháború közötti, modernizációval küszködő Japánt. A főhős valós történelmi eseményeket is átél, mint a nagy gazdasági világválságot, vagy az 1923-as tokiói földrengést, ami a film egyik leghatásosabb jelenete, mind vizuálisan, de különösen hangban – a föld rengését ugyanis emberi hang adja, mintha csak egy dühös démon támadt volna a városra.

A mester védjegyévé vált mesevilág azonban a főszereplő álmaiban üti csak fel a fejét, ahol a színes amerikai újságokból megismert Giovanni Battista Caproni olasz repülőmérnökkel folytat hosszas eszmecseréket az életről, álmokról és természetesen a repülés csodájáról, mindezt többnyire lehetetlen formatervű, felhők közt suhanó repülőgépek szárnyain sétálgatva. Ezek a részek azonban háttérbe szorulnak, sokkal több játékidőt visznek el a mérnök munkájára koncentráló részek. A film néha elég részletesen belemegy egy-egy szárnyrögzítő kar, vagy süllyesztett csavarszerkezet műszaki méltatásába, ami nem fog minden nézőt a székébe szegezni, a film világának viszont szerves részét képezi.

A filmen – és ezáltal évtizedeken – átível egy szerelmi szál is, ami egyszerre gyönyörű és „nagyon japán”. Főhősünk őrlődik a kötelesség és a szerelem között, aki azonban egy kicsit is tisztában van a felkelő nap országának kultúrájával, annak nem lesz kétsége a felől, melyik lesz az erősebb mozgató erő.

Úgy érzem, már így is túl sokat elárultam Miyazaki mester legérettebb filmjéről, befejezésül ennyit: aki szereti a Ghibli stúdió filmjeit, annak kötelező darab, csak készüljön fel egy a szokásosnál lassabb, felnőttebb történetre. Aki pedig nem ismeri a mester munkásságát, annak ötven fekvőtámasz azt ne tévessze meg a film animációs mivolta, szerintem Steven Spielberg is telefújta a zsebkendőjét mire legördültek a feliratok.

Szél támad (Kaze tachinu 2013) - Értékelés 10/9 raptor
- Írta és rendezte: Hayao Miyazaki

Lájkolj és kövess minket a facebookon is!