A George Lucas-nak hála a köztudatba beépült "előzményfilm" terminus ismeretében jómagam is igencsak kétkedve fogadtam 3 évvel ezelőtt a hírt, miszerint a nagy klasszikus A majmok bolygója prequel-t kap. Ráadásul nem is egyet, hanem kapásból hármat... Ha nem többet. Miután az ilyesmiről ma már jól tudjuk, hogy kockázatos vállalkozás, függetlenül attól, hogy az eredeti széria alkotói settenkednek a háttérben, avagy sem, így aztán a 2011-es Lázadásról elmondható, hogy egyfajta globális szkepticizmus előzte meg a darabot. Egészen premierjéig, mikor is kiderült, hogy nem csupán az új koncepció, de a tálalása is kifejezetten élvezetes lett.

Roland Emmerich 1998-ban jött, látott és megmutatta, hogy milyen is szerinte az amerikai Godzilla. Ugyan éppenséggel nem váltja valóra a „nagyobb = jobb” című jellegzetesen jenki közhelyet, ellenben gyorsabb, agilisabb és tán még aerodinamikusabb is, mint azok a bumfordi japán elődjei voltak. Hiszen míg utóbbiak inkább hasonlítottak egytől-egyig Süsü óriásira nőtt, ámde nem túl barátságos féltestvéreire, addig „Zilla” a maga kecses módján olyan lett, mint egy T-rex és egy komodói sárkány keresztezése. Természetesen Emmerich Godzillája, eme páratlan állat Manhattan-be szabadulásáról és az ottani garázdálkodásáról szól.