A Foxcatcher iskolapéldája annak, hogyan ne csináljunk 5 Oscar-jelölést kapó filmet. Pontosabban mégis, mert végülis a szándék kifizetődő, csak éppen ordít róla az akaratlagosság.

A Foxcatcher iskolapéldája annak, hogyan ne csináljunk 5 Oscar-jelölést kapó filmet. Pontosabban mégis, mert végülis a szándék kifizetődő, csak éppen ordít róla az akaratlagosság.

Amikor jött a hír, hogy Miklauzic Bence (Hőskeresők, A zöld sárkány gyermekei) újra forgat, és ezúttal egy parkoló lesz a helyszín, a történet pedig két különböző társadalmi rétegből érkező férfi párbaja lesz, sokan jegyezték meg félszegen, hogy oké-oké, jó, de ehhez brutál erős forgatókönyv kell. A történet húzza az ember idegszálait, sőt, csűri-csavarja, amikor már pattanásig feszültek, még bele is harap egy nagyot, hogy fájjon és érezzen tulajdonosa.
Nuri Bilge Ceylan török filmrendező legújabb alkotása, a Téli álom - eredeti címén Kış Uykusu - elnyerte a kritikusok és a nézők tetszését is, és habár az Oscarért vívott verseny mezőnyébe nem került be, könnyedén megnyerte 2014-ben az Arany Pálmát Cannes-ban. Méghozzá nem ok nélkül.

A sci-fi több okból is kedvenc filmműfajom: a képzelt világok, sosemvolt teremtmények, messzi-messzi galaxisok kulisszái között nincsenek szabályok, az agy zabolátlanul szabadulhat el, a lehetetlen is lehetségessé válik. A jó sci-fi azonban minden esetben rólunk, emberekről kell, hogy szóljon; az alternatív valóságok színfalai mögött mindennapi életünk problémáival kell szembesülnünk. Az igazán jó sci-fi kérdéseket vet fel, vitát generál, gondolatot ébreszt, okít és utat mutat, miközben felhőtlenül szórakoztat is. Az A robot és Frank mindezt erőlködés nélkül, bámulatos eleganciával és mély bölcsességgel műveli.

Hazánkban Miskolcon, a 11. Cinefest-en debütált Richard Linklater filmje, a Sráckor (Boyhood), amelyről túlzás nélkül állítom, hogy semmi máshoz nem fogható, amit valaha is filmen láttál, kedves olvasó. A 12 éven át készült (!) alkotás, amely a főszereplő: Mason felcserepedésére, fiatalkorára, illetve a családja sorsának alakulására koncentrál, egyszerre meghökkentő, bámulatos és szívbemarkoló. Vigyázat: a film megtekintése némi lelki megrázkódtatással járhat, de persze csakis kizárólag pozitív értelemben. Azonban nem véletlenül.

Az orosz Borisz Paszternak által megírt és 1957-ben, Olaszországban kiadott Zsivago doktor sosem volt egy nemes egyszerűséggel történelmi köntösbe bújtatott, hagyományos értelemben vett romantikus regény: a mű burkoltan az 1917-es forradalom kitörésével a nemzeten eluralkodó szovjet ideológiát és az új rezsim generálta későbbi defektusokat támadta. A megjelenése után hét év elteltével, a már életében is tekintélyes David Lean (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence) pedig Carlo Ponti producerrel közösen vette a bátorságot és filmre vitte ezt, a Hidegháború során nemzetközi vita tárgyát képező és a Szovjetunió által leginkábbis a pokolba kívánt történetet.

David Cronenberg ha filmet készít, akkor maradandót alkot. Persze ez nem minden esetben jelent jót, és talán ő tipikusan az a rendező, akinek a filmjeiről mindenkinek megvan a maga mainstream-től eltérő véleménye. A rendező legklasszikusabb filmjei a mai napig óriási pszeudo-értelmiségi vitákat képesek kirobbantani, de Cronenberg mindig nyer. Most a Maps to the Stars-szal is.
Ez alkalommal lézerlizát és osztálytársát a jegyszedő véletlenül kizárta a moziteremből, majd hét ember próbálta bejuttatni a filmre. Amikor végre sikerült, még nem tudták, hogy akkor léptek be a pokol kapuján, s így utólag sajnálják a kedves dolgozók erőfeszítéseit. Yesim Ustaoglu török rendezőnő (Utazás a Napba, Pandora szelencéje) új filmdrámáját láttuk.

Mindenki akart bandát alapítani tini korában, ha tudott zenélni, ha nem. Lukas Moodysson kiskamaszai is így tesznek a nyolcvanas évek Stockholmjában, és nem is akármit találnak ki, punk bandát alapítanak! Moodysson felesége képregényét adaptálta. A svéd rendező eddig több filmjében is tinédzserekkel foglalkozott (Lilja 4-ever, Redvás Amal, Együtt), ez alkalommal kiemelkedően szórakoztatóan és hitelesen ábrázolja a 80-as évek tinijeinek lázadását. 
Ma mutatják be a 67. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a The Disappearance of Eleanor Rigby című filmet a mustra Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű hivatalos programjában. Az alkotás Jessica Chastain és James McAvoy főszereplésével egy szokatlan szerelmi históriát mesél el..jpg)
Utolsó kommentek