Amikor jött a hír, hogy Miklauzic Bence (Hőskeresők, A zöld sárkány gyermekei) újra forgat, és ezúttal egy parkoló lesz a helyszín, a történet pedig két különböző társadalmi rétegből érkező férfi párbaja lesz, sokan jegyezték meg félszegen, hogy oké-oké, jó, de ehhez brutál erős forgatókönyv kell. A történet húzza az ember idegszálait, sőt, csűri-csavarja, amikor már pattanásig feszültek, még bele is harap egy nagyot, hogy fájjon és érezzen tulajdonosa.

Gigor Attila A nyomozó óta nem láttam ennyire izgalmas magyar filmet. Exlégiós parkolóőr meg egy dúsgazdag baromi szexi Ford Mustanggal rendelkező üzletember balhéja a végletekig fajul, életek mennek tönkre és érnek véget, szexelnek, Izlandról álmodoznak, madarakat temetnek… A Parkoló nem volt egy agyon hype-olt film szemben az Utóélettel vagy a VAN-nal. Csendben érkezett, ráadásul olyan plakáttal és előzetessel, melyektől az embernek nem futott össze a nyál a szájában, szóval, nem volt túl guszta. Hála az égnek, így is megnéztük, és jó nagy hiba lett volna, ha kihagyjuk.

A történet helyszíne felismerhető azok számára, akik ismerik a 7. kerületet, a címadó helye ugyanis a Kertész utcai parkoló. Itt tengeti mindennapjait Légiós (Lengyel Ferenc, aki részt vett a forgatókönyvírás folyamatában is), aki a hely kiskirálya. Mindent felügyel, a madárfiókákra támadó macskán át, a szomszédasszony, Ildikó (Pokorny Lia) és kisfia, Tomi (Miklauzic Simon, akit amúgy meg lehet zabálni annyira édes) komoly problémáiig. Ebben a kicsi világban tengeti az életét és feledi múltját ez a derék ember, barátjával, a vén Edgárral (Somody Kálmán), aki nap mint nap lejegyzi a kotyogós kávéfőző hangjait, mint morzejeleket, mondván, hogy ezek üzenetek valakitől, valahonnan.

Ezek az emberek itt kelnek és fekszenek, Légiós a szomszéd török büfébe jár zuhanyozni, ahol Horváth Kristóf karaktere a pincér. Légiós úgy tűnik, tudja kezelni a problémákat az átlátható rendszeren belül, de amikor megérkezik Imre, és elkezd küzdeni egy fedett parkolóhelyért a bugyuta és pitiáner probléma akkorára növi ki magát, hogy mindennek vége lesz, ami eddig szépnek tűnhetett ezen a világon. A látszólag felszínes problémák úgy bomlasztanak szét emberi kapcsolatokat, hogy beleborzong az ember. A két férfi fogadást köt – 4 sört rá, hogy Imre megszerzi a fedett parkolóhelyet egy héten belül.

Valamiért eszembe jutott közben Damián Szifrón Eszeveszett mesék című friss és remek szkeccsfilmje is, ami az emberi indulatokkal foglalkozik. Na ez kicsit olyasmi, csak nem 15 perc, hanem másfél óra, hogy teljes képet kapjunk egy olyan világról, amit ismerni vélünk, de nem biztos, hogy értjük minden egyes kicsi mozzanatát.

A Kertész utcai parkoló

Egyszerű lenne azt állítani, hogy a film egy szegény és egy gazdag, egy érző és egy önző ember csatározásáról szólna, pedig valóban ilyesminek tűnik. A film Légióst az ő kis világában sokkal közelebb hozza hozzánk, látjuk hogyan és hol alszik, hol mosakszik, mit csinál 24 órában. Nem kell ehhez dialóg, és az amúgy nem különösebben díszes arcjátékkal rendelkező Lengyel Feri jó is az összhangra és békére vágyakozó, csendes és egykedvű ember szerepére. Szervét Tiborról, vagyis Imréről ennél sokkal kevesebbet tudunk meg.

/SPOILER!/

Az ő drámája más szintű. Miklauzic Bence kutakodik egy nagyon gazdag ember lelkében és testében, és egészen a vesékig hatol. Rajong egy autóért, közben a házassága összeomlik, és tulajdonképpen minden pénzét azzal szerezte, hogy fájdalmat okozott embereknek egész életében. Mi akkor az, ami miatt ez az ember mindent felad? Egy halálos betegség. Ez tényleg hangozhat klisésen, de Miklauzic olyan betegséget talált ki ennek a csávónak, ami egy kifejezetten jó metaforájává válik a filmnek. Olyan vesebetegsége van, ami miatt nem ihat többet napi két deci víznél. Vagyis folyton szomjas. És ahogy ezt Szervét előadta, esküszöm kiszáradt a torkom, a mellettem ülő hölgy pedig előkotort egy üveg vizet, a másik oldalamon pedig cukorka papírok tömkelege kezdett zörögni.

/SPOILER VÉGE!/

Ennél a pontnál már annyira feszes a két karakter közötti viszony, hogy innentől minden belefér, meg vagyok véve, itt bármi megtörténhet. Miklauzic Bence testvére Márton a film operatőre, aki nem kicsit járult hozzá ahhoz, hogy a film amúgy nagyon kevés helyszíne csodálatosan elüssön egymástól szavak nélkül érzékeltetve a két világ közötti különbséget. Látszik, hogy a Miklauzic-csokhoz a parkoló és Légiós áll közelebb, melegebb színek és fények, színes és testközeli világ jelenik meg előttünk Imre plasztikusnak és ridegnek ható irodájával, ahonnan rálát a parkolóra.

A történet pörög, végig fenntartja az érdeklődést, úgy, hogy alapvetően a szerzői és közönségi film határmezsgyéjén mozog. Tele van zsánerfilmes elemekkel, amelyekkel finoman kerül párhuzamba a karakterek mélylélektani elemzése, akik se nem jók, se nem rosszak. Nehéz egy oldalra állni, mert mindenkinek megvannak a maga jó és rossz tulajdonságai, a viselt és idegesítő dolgai. Egy csöppet sem papírízűek, élnek és elevenek, de nem csak ők, hanem a mellékszereplők is, fentebb említett Izlandra vágyó Edgár, vagy Ildikó erőszakos férje, Attila (Rajkai Zoltán), aki beleőrül abba, hogy nem tud annyit keresni, hogy mindent megadhasson családjának.

A film csak alkalomadtán lesz szájbarágós. Talán egy nagy problémája van, Légiós múltjának túlzott előre törése és Imre tragédiájának párhuzamba vonása. Mindkét férfi komoly dolgokkal küzd, de a párbaj végére minden tényleg annyira komoly lesz, hogy a nyilvánvaló boldogtalan befejezés és kilátástalan vég nem ér váratlanul minket, és az eddigi tökéletes építkezés nem hozza eksztatikus csúcspontra a nézőt, csak errefelé éreztem enyhén olyan szituációkat, melyek nem voltak feltétlenül karakter hűek. De mindenki tovább lépett, Légiós szembenézett a múltjával, Imre pedig a kilátástalan jelennel és jövővel. A lezárás meglepő, és egyébként, szerintem még talán találó is. Sokat agyaltam a film közben azon, hogy na vajon mi a két férfi történetének tökéletes befejezése, de arra vitt a történet, hogy istenem ezek, élnek, elevenek, nem tűnhetnek csak úgy el a néző szeme elől. Karnyújtásnyira vannak tőlem, és tíz perc busszal a Kertész utca, ne menjetek sehova. Érdemes itt leparkolni. 

Parkoló (színes, magyar játékfilm, 92 perc)
- Értékelés: 10/8 raptor
- Rendezte: Miklauzic Bence
- Szereplők: Lengyel Ferenc, Szervét Tibor, Pokorny Lia, Rajkai Zoltán, Miklauzic Simon, Somody Kálmán

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!