David Cronenberg ha filmet készít, akkor maradandót alkot. Persze ez nem minden esetben jelent jót, és talán ő tipikusan az a rendező, akinek a filmjeiről mindenkinek megvan a maga mainstream-től eltérő véleménye. A rendező legklasszikusabb filmjei a mai napig óriási pszeudo-értelmiségi vitákat képesek kirobbantani, de Cronenberg mindig nyer. Most a Maps to the Stars-szal is.

A Maps to the Stars-t nem előzte meg különösebb várakozás. Emlékszem jól, két éve a Robert Pattinsonnal forgatott Cosmopolist MINDENKI nagyon várta, majd a nézők és a kritikusok is egy vállrándítással elintézték. Ez most biztosan nem történik meg a Térkép a csillagokhoz esetében. 

A történet szerint Agatha (Mia Wasikowska) Hoolywoodba érkezik, mert Carrie Fischer-rel (aki önmagát alakítja) való twitter-ezés eredményeképpen Agatha személyi asszisztensi állást kap a nem túl tehetséges, de annál hisztérikusabb és a saját anyja által főszerepelt film remake-jében szerepelni vágyó Havana Segrand (Julianne Moore) mellett. Egy másik szálon a 13 éves Benjie-t, a felkapott színészfiút követjük nyomon, aki a nagy sikerű Babysitter 2 című retekszar film főszereplőjeként építgeti karrierjét, miután az első résszel már betört a hollywoodi üdvöskék világába. A két fiatalban az a közös, hogy mindketten valami olyasmit keresnek az életükben, amit bár megtudnak nevezni, soha nem szabadna, hogy megtalálják.      

Hollywood – mint környezet – kiválóan tükrözi a film főszereplőit (így a fiú szüleit, a lány szeretőjét és munkaadóját), és éppen "csak" annyira lélekölő hely, mint azok, akik működtetik. A filmvárosban élők felszínessége, illetve ál-mosolyai mögött a jobb életre való törekvés lapul, melyek árfolyama a sikerben mérhető, s amiért ha kell, bárki bármit megtesz. De vajon Benjie vagy Agatha nem vágynak-e másra?

Szerencsére a film azért nem merül ki annyiban, hogy nagy kerek szemű fiatalok senyvednek, mert szar nekik. Mi több, tök jó nekik! Éppen a vágyuk tárgya az, melytől minden megváltozik. Ráadásul mindegyik szereplőt kísérti a múltja: Benjie-t az egy éven át tartó kábítószer függősége, Agathat-t egy gyerekkorában elszenvedett tűzeset nyomai, Havana-t az anyja sikere. És hát persze arról nem is beszélve, hogy ezek hogyan függnek össze.


A Cronenberg-re oly jellemző „természetfeletti” elemek sem maradhattak ki a filmből. Julianne Moore karakterét anyja fiatal kori énje üldözi (aki mellesleg szexuálisan zaklatta lányát) és folyton azzal cseszteti, hogy szakmailag a nyomába sem érhet. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően – az eredeti főszereplőnek kinézett színésznő kisfia belefullad egy medencébe, ezért nem tudja vállalni a filmet – végül mégis csak Havana Segrand játszhatja saját anyja remake-elt változatát. Benjie 13 éves kora ellenére már túl van ugye egy kábítószer- és alkoholelvonó-kúrán, melynek csak egy mellékhatása van: halott gyerekeket lát és hall, akik különböző dolgokra beszélik rá szépen lassan. Agatha naponta legalább 5-6 gyógyszert kényszerül bevenni, és égési sérülését eltakarva lényegében csak nyaktól felfelé kénytelen öltözködni, nem akarja kivívni környezete megvetését.


A film másik nagy témája a bűn és a bűnbeesés kérdése. Kisebb lehet az elkövetett bűnünk attól, hogy azokat álmaink megvalósítása érdekében követjük el? Nyilván nem. De akkor vajon képesek vagyunk majd egy-egy ilyen teherrel leélni az egész életünket? Pláne ha bűnösségünk következményeit leszármazottaink is viselik majd? Benjie szüleinek múltjában ugyanis van egy nagyon sötét titok, amiért nagyon keményen zsarolhatók lennének. Az ő vágyaik is ennek felelnek meg, csak míg a legtöbb szereplő elérni szeretne dolgokat, addig a szülők óhaja maga a tagadás és a felejtés.

Nagyon nehéz erről a filmről spoiler-ek nélkül írni. Minden elemének köze van egy másik történetet építő kockához, vagy egy másik szálhoz, és ha csak egyetlen pillanatra nem figyelünk, kieshetünk a ritmusból, mert a film lendülete, a sok szereplő és téma megléte ellenére hihetetlen gyors. A színészek játéka precíz és pontos, akik közül különösen kiemelkedő a két fiatal. Mia Wasikovska számomra már bizonyította tehetségét a 2013-as Stoker-ben, és Evan Bird is lenyűgözött anno a Chained című mesteri thrillerben 2012-ben.

Sőt, azt hiszem, ha Robert Pattinson így folytatja, ahogy ebben a filmben, simán ő lehet a következő kedvenc fiatal férfi színészem (jelenleg Chris Hemsworth az! Thor RLZ!). Pattinson egy a sztárokat főállásban fuvarozó limuzinsofőrt alakít, aki mellékesen néha idegen lényként a Battlestar Galacticában építgeti színészi karrierjét, és forgatókönyveket firkálgat. De ezt a keveset olyan szépen és hitelesen csinálja, hogy elkezdtem neki megbocsátani a TUDJUK MIT!


Szóval ez a film jó. Nehéz és nem könnyű megemészteni, sőt biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki legszívesebben kimenne róla menet közben. De ha végigülitek… üljétek végig!              

Térkép a csillagokhoz (Maps to the Stars, 2014) – színes, kanadai-amerikai-francia-német dráma.
- Értékelés: 10/8 raptor
- Rendezte: David Cronenberg
- Szereplők: John Cusack, Olivia Williams, Evan Bird, Julianne Moore, Robert Pattinson, Mia Wasikowska, Carrie Fisher, Sarah Gadon.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!