Sorozatunk első részében bepillantást nyertünk a műfaj eredetébe, történelmi és irodalmi vonatkozásaiba valamint a híres/hírhedt George A. Romero egy-két korai darabjára is ránéztünk. Ebben a részben megvizsgáljuk a zombiapokalipszis fogalmát és körül járjuk, hogy milyen két ős-archetípus mutatkozik meg ezekben az apokalipszist vizionáló feldolgozásokban.

E heti filmünk kapcsán elég keményen elméláztunk Dr. Tóth Csaba politológussal arról, hogy milyen is lenne az élet ha mesterséges intelligenciákkal lennénk körülvéve. Na meg arról is, hogy mennyire nem sikerült Neill Blomkamp legújabb filmje a Chappie.

Mostanság a sci-fi irodalmon belül elég nagy divatja lett a szingularitással foglalkozó regényeknek, amelyek az ember és a technológia kapcsolatát boncolgatják. A téma rendkívül érdekes és komplex morális-filozófiai-teológiai hozadékkal bír, amit az írók így vagy úgy, de mindenképpen elővesznek, aztán csak a felszínét karcolják vagy éppenséggel ízekre szaggatják és hemperegnek a levében. Ramez Naam valahol a kettő között van, képzeletbeli lékelőkéssel közelít a kérdéskörhöz, így sikerül egyensúlyt találnia az "agytépően kevés" és a "gyomorforgatóan sok" között.

Az egy dolog, hogy a 2001: Űrodüsszeia cselekménye, kérdésfelvetései és állításai, illetve benyomásai ma is megosztóak. Mert akkor ezt most az alkotók úgy gondolták, vagy amúgy, netán-tán sehogy, vagy esetleg mégis? Ezen lehet vitázni. Azzal azonban nem igazán, hogy Stanley Kubrick klasszikusa nem csak témája, hanem megvalósítása okán is filmtörténeti mérföldkővé dermedt – rögtön a bemutatása pillanatában.

Idén a Geek Filmklub és egyben a Live Podcast első adásában a svéd-dán-norvég-finn animációs film, a Metropia mélységeiben merültünk hanyatt: olajhiány, mindent összekötő európai metróhálózat, hangok a fejben és egy különös sampon, amely valójában az emberek gondolatait irányítja. Érdekes disztópia, furcsa hangulat, izgalmas látványvilág, zavaró végkicsöngés.

Március 8-án, nőnapon mutatta be Molnár Szilárd a R.E.M. című, első tévéfilm méretű munkáját, melyet ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt pár hónapban, egy árva fityinggel sem támogatott a magyar állam, mégis elkészült. A végeredmény viszont sajnos közel sincs a várthoz. Persze még senkit nem akarunk elaltatni már az elején!

Sorozatunk első részében röviden összefoglaljuk, honnan is ered az egész, manapság is roppant divatos zombi kultusz! Hallott-e valaki például Lugosi Béla Fehér Zombijáról? Tudjuk-e ki volt az a Nzumbe? Láttuk a Holtak hajnalát? Végigvesszük a főbb mérföldköveket és belemerülünk a zombi-filmek filozófiájába! ZOMBIK! HALÁL! MÖGÖTTES TARTALOM!

Hazánkban Miskolcon, a 11. Cinefesten debütált Céline Sciamma francia rendezőnő harmadik nagyjátékfilmje, a Csajkor (Bande de filles – Girlhood, 2014), aminek ugyan semmi köze nincs Richard Linklater Sráckorához, ámde egy tanulságos film. A történet egy 16 éves lányról, a Párizs észak-nyugati régiójában élő Marieme-ről szól és arról, hogy egy jólelkű, becsületes fiatal miként kezd el egyre mélyebbre csúszni az élet csúszdáján, pusztán egy rossz döntés nyomán. Utóbb a bejegyzésem címét képező Anthony Robbins idézet is erre utal: a fontos pillanatokban az embernek képesnek kell lennie átlátnia helyzetét és a helyes utat választani, különben irány a gödör.

Neill Blomkamp egyenes úton halad az ”elwacsovszkisodás” útján, és nem azért, mert a tesókhoz hasonlatosan szintén Matrix-filmet fog rögzíteni, hanem azért, mert az elődökhöz hasonlatosan szépen induló rövidfilmes pályafutást követően egy kiugró alkotással indította filmográfiáját (District 9), majd az Elysium közhelyességével szépen mindent lerombolt, amit addig épített. Az a nagy baj, hogy a Chappie sem váltja be azt, amit a trailerek és az elhintett információmorzsák sugalltak, a robot cukiságfaktora hamar kifúj, ráadásul ennyi közhelyes gondolatot egy Coelho-generátor sem tudna nyújtani.

A magyar animációnak már történelme van, hiszen számos klasszikus címe jut eszünkbe, ha csak meghalljuk a filmművészet birodalmának egyik műfaját. Egyes szótárak igazán lerövidítik az animáció meghatározását – a rajzfilm, mely a bábfilm és az árnyékfilm közös neve, amelyben a mozgatás különféle technikai eljárásait alkalmazza minden egyes alkotó. Azonban a lehetőségek mára már korlátlanok, számtalan trükk és módszer közül választhatunk, mely a leghitelesebbé képes tenni alkotásainkat.