Idén 35 éves az Alien, azaz a magyarul annak idején roppant frappáns címmel megtámogatott A nyolcadik utas: a Halál. Ez a Ridley Scott által rendezett, az évtizedek során mind a klasszikus, mind a kultikus, következésképpen a "mestermű" jelzőt is kiérdemlő sci-fi horror, mára már egy megkerülhetetlen tényezővé vált a műfaj(ok) filmtörténetében. Az évforduló kapcsán (végre valahára) a hazai mozikban is bemutatásra kerülő, titokzatos rendezői változat, valamint annak finomságait kiderítendő elővettük és újra végigféltük a legendás filmet. Vigyázat: hajtás után SPOILER-VESZÉLY fenyeget.

Be kell vallanom őszintén, hogy szerintem Frank Miller Daredevil képregényeit nagyon nehéz felülmúlni, sőt megütni a szintet is szinte lehetetlen. Azt is be kell hogy valljam, van otthon egy Bendis voodoo-babám, amit minden nap fogpiszkálókkal szurkálok. De még azt is be kell hogy valljam, az előző két állításomra teljesen rá tudott cáfolni az End of Days. Bendis és Matt mennybemenetele ez. Az irodalmi és filozófiai hős dicső hattyúdala. Mellesleg egy kurva jó képregény...

A nagy, gonosz farkas egy Philip Marlowe-ra hajazó noir mesterdetektív, Hamupipőke titkosügynök, a Daliás Herceg pedig megrögzött nőcsábász a Fables képregényszériában. A 14  Eisner díjat nyert sorozat a Telltale játékfejlesztő stúdiónak is megragadta a fantáziáját és a The Walking Dead-hez hasonlóan a Fables-ből is ötrészes kaladjáték-sorozatot készítettek The Wolf Among Us címmel.

A majd egy évtizeddel ezelőtti Sin City – A bűn városa a maga nemében egy tökéletes stílusgyakorlat volt, régi noir filmeket idéző, mégis friss erővel teli, lazán egymásba fonódó történetszálakkal, amiben az egyetlen kivetnivaló éppen az egyediségéből fakadt: az, hogy történetesen szolgai alázattal másolta le az alapanyag képkockáit és dialógusait. Az új Sin City nem ilyen.

A játékokat elemző video-rovatunk új alfejezettel jelentkezik, melyben retro játékokat vesézünk! Az első "adásban" az anno Nintendo-ra megjelent Teenage Mutant Ninja Turtles-t vizsgáljuk, az új Tini Nindzsa Teknőcökről szóló film apropóján!

Itt vannak ők – itt vannak újra: azaz az öregfiúk, az akciómozik ászai! Sajnos, ugyan jelen formájukban, úgy mint A feláldozhatók túl sok jót és emlékezetest mind ezidáig nem köszönhettünk nekik, na de sebaj: továbbra is ott vannak azok a bombasztikus örökzöldek, melyekben szétlőnek és a földdel tesznek egyenlővé mindent, ami csak élő és élettelen. Ebből kiindulva és az új közös filmjük; a (kissé idejekorán napvilágot látott...) The Expendables 3 kapcsán összeszedtük és rangsoroltuk mindegyikük legmaradandóbb akciós/kalandos filmjeit.

Ezen a héten a csapból is a Sin City második része folyik. Pimpelheted a profilképedet fasza, darkszépiás filterekkel és megint dühbe jövünk idézetekkel. A dekadencia kacsingat minden villamosmegállóból, hogy már másodszor utazhatunk a Bűn Városába. De miért is jó ez? Miért tiszteli és imádja a megszállott képregényolvasó Frank Miller műveit, és ami még fontosabb, hogy miért szereti az átlagember, a Sin City-t?

Kerékgyártó Yvonne rendező első nagyjátékfilmje, a Free Entry a wiesbadeni goEast fesztiválon debütált még április elején. Péntek este a Rooftop Cinema jóvoltából már a hazai közönség is megnézhette a filmet (feltéve ha még nem látta a Szigeten). A sztori ebből áll: tinik, alkohol, Sziget... Ismerős?

Az Ida nem klasszikus holocaust-, zsidó-, vagy keresztény film, és nem is tipikus coming of age-, vagy road movie, mégis furcsa egyvelege a felsoroltaknak. A lengyel film ezen felül fekete-fehér, manapság nem túl gyakori módon 4:3-as képarányú, és legtöbbször dekomponált. Egy ilyen látszólagos stíluskavalkádban minden adott lenne ahhoz, hogy a film ne legyen több egy kusza katyvasznál, de az Ida működik!