Az Ida nem klasszikus holocaust-, zsidó-, vagy keresztény film, és nem is tipikus coming of age-, vagy road movie, mégis furcsa egyvelege a felsoroltaknak. A lengyel film ezen felül fekete-fehér, manapság nem túl gyakori módon 4:3-as képarányú, és legtöbbször dekomponált. Egy ilyen látszólagos stíluskavalkádban minden adott lenne ahhoz, hogy a film ne legyen több egy kusza katyvasznál, de az Ida működik!

Ida (Agata Trzebuchowska) a 60-as évek Lengyelországában egy kis falucska kolostorának árva novíciusa. Közvetlenül fogadalomtétele előtt apáca-felettesei azt javasolják, keresse fel egyetlen élő rokonát (akivel korábban még sohasem találkozott). Nagynénje, az alkalmi szexuális partnereket halmozó láncdohányos, durván alkoholista Wanda Gruz (Agata Kulesza) személyében azonban valami olyat talál, amit még soha: megtapasztalja, milyen a (nagy)világi lét. A gyors látogatásnak induló vizit elhúzódik, a két nő felkerekedik, s egy Wartburggal nyakukba veszik a vidéket, hogy megtalálják Ida szüleinek sírját.

Az indíttatás rendkívül egyszerű, ám spoileres, még annak ellenére is, hogy maga a trailer is ellövi (úgyhogy csak vigyázni vele!), sőt a film 15. percében ki is derül. Én speciel „szinopszis-szűzen” ültem be a filmre, és számomra eredeti, sőt jó értelemben tipikusan kelet-európai fordulat volt, így aki meg akar hökkenni, a következő néhány sort ugorja át.

/SPOILER/

Az árvaként addig keresztény nevelést kapó Idáról kiderül, hogy valójában zsidó.

/SPOILER VÉGE/

A fizikai és szimbolikus utazás természetesen mindkét fél számára válaszutakkal teli: jövőjük, identitásuk meghatározásához döntéseket kell hozniuk. Wanda mára kegyvesztett bíró, ám korábbi nagyhatalmú ügyészként a rendszer „ellenségeit” küldte halálba, és szemlátomást igen akkurátusan halad az önpusztítás útján, Ida pedig közvetlenül az apáca-fogadalomtétel előtt először jár a rendházon kívül. A nagynéni múltja folyamatosan kerül előtérbe, öndestruktív életmódja értelmet nyer, ám további kérdéseket vet fel, míg a fiatal apáca-növendék az alkohol, a cigaretta, az esti mulatozás és egy potenciális szerelem lehetőségét ismeri meg. Mindketten meghasonlanak a lelkiismeret furdalás, a közösségi kötelezettségek és az egyéni örömök kereszteződésében, a választás pedig nem könnyű.

A rokonok halálának körülményeit vizsgálva a két nő önmagát és egymást is megismeri úgy, hogy a történelmi háttér külön mélységet ad kapcsolatuknak, s egyben általános képet ad a bűnökkel való együttélésről. Találkozunk egész nemzetet mételyező látens antiszemitizmussal, indokolatlan kommunista halálbüntetésekkel, zsidó kisgyereket a világháború évei alatt fejszével agyonverő paraszttal, aki csak családja jövőjét féltette, elfojtott bosszúval, keresztényi kísértéssel és bűntudattal, lelkiismeret furdalással, illetve kollektív bűnösséggel egyaránt.

Ezen a ponton érkeztünk el a film formaiságához, ami jól egészíti ki a mondanivalót. Az alkotás látszólag durva ellentétpárokkal operál: nihilista/buzgó vallásos aszkéta, vallás/ateizmus, kereszténység/zsidóság, bűn/megbocsátás. Ezeket az ellentéteket vizuálisan is jól szimbolizálja, hogy a film nem színes, hanem fekete-fehér. A képi világ végig statikus, a kamera nem mozog, és a beállítások konzekvensen dekomponáltak: a szereplők felett, mellett mindig túl sok a „levegő”, jelképezve a keretekből való kiszakadásukat, bele nem tartozásukat.

A két nő kapcsolata kevés szóval, mégis intimen van felépítve, és kettejük drámája közben történelmi tablót, társadalmi kérdéseket is kapunk. Ha csak egy road-movie-ba oltott lengyel holocaust coming of age filmet nézel meg szeptemberben, ez legyen az! ;)

Ida – fekete-fehér, lengyel-dán film (2013)
Értékelés: 10/8 raptor

Rendezte: Pawel Pawlikowski
Szereplők: Agata Kulesza, Agata Trzebuchowska, Dawid Ogrodnik, Jerzy Trela

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!