Igyekeztem megállni, hogy ez az írás ne habzó szájú gyűlölködő fröcsögésbe menjen át. Nem ment. Rekordrövid okvetetlenkedés következik, mivel az Akasztófa sajnos nem érdemel többet.  

Idény nyáron a Roboraptor Blog is képviselteti magát a Művészetek Völgyében a Lőke Kúriával együttműködésben. Négy kortárs magyar nagyjátékfilmet és a két legnagyobb budapesti filmes iskola munkáit fogjuk bemutatni, minden vetítés után beszélgetünk az alkotókkal. Alant olvashattok egy összefoglalót az eseményről! 

A napokban szerencsétlenül járt autógyári munkás sorsa önkéntelenül is hozzá járult, hogy sokan azt hihessék, a Terminator-filmekben is látott robokalipszis elkezdődött, de muszáj elárulni, ez még nem az. A héten mozikba került Terminator: Genisys kapcsán összeszedtünk pár filmet, amelyek igencsak borúlátóan látják az emberiség jövőjét a mesterséges intelligencia térhódításának árnyékában. Az angolszász filmkészítés szerencsére az elmúlt évtizedekben elég sok olyan történettel látott el minket ahhoz, hogy a kezdetektől megnézzük, hogyan nőnek majd szépen lassan a fejünkre kedvenc háztartási eszközeink feltúrbózott unokatestvérei.

Az új Terminátor pont olyan, mint amilyennek az előzetesekben mutatta magát: buta, ötlettelen, felesleges bőrlehúzás, de még csak nem is a látványos fajtából, és a tetejébe nagyon öreg is.

Akármilyen véleményen is vagyunk az esettel kapcsolatban, 2015. június 26. történelmi pillanat, hiszen az Amerikai Egyesül Államok legfelsőbb bíróságának döntése értelmében ezentúl a meleg párok az egyes államok szabályozásától függetlenül az egész USÁ-ban legálisan köthetnek házasságot. Akárhogy is nézzük, ez egy olyan polgárjogi harc végeredménye, amely hosszú ideje tart, s az utóbbi évtizedekben a kortárs művészetek, a filmipar, a képregények egyaránt tettek annak érdekében, hogy az ügyet előremozdítsák. Nem lehet azonban egyszerű „buzilobbival” elsöpörni a kérdéskört, itt ugyanis jogegyenlőségről van szó, és az amellett való kiállásról. Nem véletlenül említettem külön a képregényeket, hiszen ha az amerikai comics-okat vizsgáljuk, amelyek főhőse legtöbbször egy szuperhős, azt látjuk, a hero vagy heroina mindig kötelességszerűen védi az elesetteket, segíti a gyengéket, és óvja a demokrácia intézményét. Ha pedig így tesz, az egyet jelent azzal is, hogy kiáll minden olyan intézkedés mellett is, amely annak működését elősegíti, s a benne élők életét élhetőbbé teszi. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet a legfelsőbb bíróság döntésével (a CNN által múlt pénteken ismertetett közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 63 százaléka helyesli, 33 százaléka pedig ellenzi az egynemű párok házasságát), és ez cikk sem a meggyőzést, a vitát, hanem a párbeszédet hivatott szolgálni, emlékeztetve arra, hogy nem véletlenül esik oly sok szó a toleranciáról a képregények lapjain.

A fantasy alapvető hibája, hogy a felnőtté válás történetét hajlamos mézes-mázas, csodákkal zsúfolt, ám mégis túlzottan nevelő szándékú történetbe csomagolni. Számos ifjúsági és young-adult regényfolyam csúszik ebbe a hibába. A varázslók viszont olyan új oldalát mutatja meg a számtalanszor körüljárt témának, amelyre eddig nem volt példa a zsáner történetében. És ez nem túlzás.

A vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a popó: mindenkinek van, de nem mindenkié érdekel mindenkit. Most azonban, hogy az enyémre (mármint a véleményemre) kíváncsi néhány kolléga, megragadom az alkalmat, és néhány adat segítségével fejtegetem azt, hogy miért halott a szebb napokat látott Hollywood, és hogy mi van a halál után.

Tökéletes randifilm. Ennyi. Vidd el rá a csajod, a pasid, vagy a jobb kezed. Nem egy hibátlan alkotásban lesz részetek, de a Valami követ még így is köröket ver az idei horrorfelhozatal mezőnyére.

A Verdák 2., és a Szörny Egyetem-lejtő után a Pixar úgy összekapta magát, hogy zsúfolásig fognak telni a mozik! A Fel! alkotói ismételten megható és bájos filmet alkottak. Ezúttal az emberi érzelmek apró megtestesítői, az agymanók a főszereplők. Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor az ember fő érzései gondoskodnak a másfél órás film humoráról és izgalmáról. A cannes-i fesztivált megjárt animációs film a héten kerül a magyar mozikba. 

Sorozatunk második részében ezúttal is a modern horror gyökereivel foglalkozunk. Mary Shelley regénye, a Frankenstein után mostani cikkünkben a műfaj következő mérföldkövét vesszük górcső alá, amely szintén egy brit szerző, a többnyire kalandregényekkel foglalkozó Robert Louis Stevenson 1886-os kisregénye. Következzen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.