Utolsó előtti Live Podcastünk témája a The Babadook című ausztrál post-pregnant horror (ha van ilyen műfaj, ha nincs, akkor is nagyon jól hangzik) melyben megmérettetik az anyaság súlya. A film elég sok mindent hozott felszínre belőlünk a tinédzser kori maszturbálási szokásoktól a "szerelmesek-e a fiúk az anyukájukba" kérdéskörig. Megdöbbentő, őszinte vallomások, kitárulkozás!

Ritka, hogy egy regény egyszerre álljon páros lábbal a melankóliával átitatott realizmus talaján a felhúzott világnak és a részletesen kidolgozott karaktereknek köszönhetően, szépirodalmi igényességű szöveg legyen és még zsánerirodalmi kánonba is beleférjen. Ben H. Winters krimije, a Gyilkosság világvége előtt sikeresen behúzkodhatja a pipát mindegyik kívánalom mellé.

Az online sugárzott kultX rádiócsatornán új műsort indítottunk, amelyben rendezői életpályákat vizsgálunk. Sajnos bokros teendőink mellett még csak a negyedik résznél tartunk, de megígérjük, szeptembertől rendet vágunk a podcastok között! Addig fogyasszátok sok szeretettel a Rendezői változat Cristopher Nolanről szóló adását!

Mikor olvastatok utoljára kifejezetten gyerekeknek szóló mesekönyvet? Én baromi rég, mivel már nem vagyok gyerek és a környezetemben sincs túl sok babácska, sajátom pedig sajnos még annyira sincs. Ellenben, mint minden valamire való dinórajongó, én is hozzájutottam a Raptormese című mesekönyvhöz. Szuperrövid recenzió következik.

Filmklub-fanatikus vagy? Bírod az applikációkat meg a filmeket? És a lila színt? Akkor neked találták ki a Filmtalk-ot!

Retró hangulatú sorozatunk legújabb részében ismételten a geekség irodalmi gyökereit próbáljuk meg feltárni. Immáron harmadszor, és egyben utolsó alkalommal kíséreljük meg a modern horrorhoz vezető út bejárását. Ezúttal Bram Stoker 1897-es klasszikusa, a Drakula kerül górcső alá.

Eleinte még csak elkeserítő, de később már szörnyű is a kép, amit 2027 Angliájáról fest Alfonso Cuarón filmje. Az összeomló, kaotikus világ minden tájáról a nehézségek árán, de még kitartó Nagy Britanniába menekülnek az emberek, ahol viszont gettókba zárják őket. Ezen felül 2009 óta nem születnek gyerekek, a meddőség lett úrrá a bolygón. Egy földalatti mozgalom beszervezi hősünket, Clive Owent, aki elvesztette fiát. Vidám részeket szinte csak Michael Caine karaktere okoz, aki Deep Purple-t hallgat, és epres füvet árul. Kiderül, hogy a „jók” se hibátlanok, és egy értelmetlen háború közepette kell boldogulnia Theonak és az utolsó terhes lánynak.

Az emberi társadalmat kötelékek végtelen hálója szövi át. Alapvető társadalmi normák, családi és baráti viszonyok. Törvények, melyekre felesküsznek és kimondatlan egyességek amik egy-egy félrészeg koccintás közben születnek. Ilyen cinkosság az író-olvasói viszony is. Olyan tettestársi kötelék, ami két ember között alakul ki, akik soha a büdös életben nem találkoztak, és mégis van bennük valami közös. Vagy csak két ember között, aki sosem látta egymást azelőtt a pillanat előtt, míg valaki be nem dobta a kérdést: „te láttad a True Detective-et?”, és erre a kérdése csak annyit mondanak, hogy „Baszdmeg…” (a szó pozitív értelmében). Van abban a sorozatban, ami nagyon kevés alkotásban van jelen számomra. Chinatown, BB. King - Lucille, The Bronx Kill. A cikkben a harmadik címről lesz szó. Meglepő módon ez biza képregény.

Képzeljük el, mi lett volna, ha a Twin Peaks vége befejezett, kerek egész lett volna (oké, tudom, hogy jön a folytatás, de akkor is). És most képzeljük el, milyen lett volna a Lost, ha az alkotói nem megszívatják a nézőket a „tudjuk ám, mit csinálunk" puszta látszatával, hanem ténylegesen van koncepciójuk a sűrűsödő rejtélyek magyarázatára. Ugye, hogy jó lett volna? Na, valami ilyesmire számítsunk Blake Crouch trilógiájának nyitó kötete, a Wayward Pines esetében.

Manapság nem elegendő egyetlen zsáner területén alkotni, néha nem árt többet is belekeverni a pakliba. Charles Stross a Mosoda-akták sorozatban nem húzta az időt, úgy gondolta, ha már lúd, legyen ezerkilós, és úgy döntött, itt az ideje egy nagy rakással zsonglőrködni. A Pokoli archívum című nyitódarab és a hozzácsatolt A Betontehén-akció annyi műfajjal játszik egyszerre, hogy felsorolni sem lehet mindet.