A Verdák 2., és a Szörny Egyetem-lejtő után a Pixar úgy összekapta magát, hogy zsúfolásig fognak telni a mozik! A Fel! alkotói ismételten megható és bájos filmet alkottak. Ezúttal az emberi érzelmek apró megtestesítői, az agymanók a főszereplők. Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor az ember fő érzései gondoskodnak a másfél órás film humoráról és izgalmáról. A cannes-i fesztivált megjárt animációs film a héten kerül a magyar mozikba. 

A történet egy Riley nevű kislány körül forog, aki születésének pillanatában megkapja első kis agymanóját, Derűt, aki azért felelős, hogy mindig boldog legyen. Egy nap a család Minnesotából San Franciscóba költözik, és Riley mindent elveszít, ami fontos volt neki, legalábbis ezt gondolja. Különböző kalamajkák következtében, azonban Derű eltűnik az „irányítóközpontból”, és minden a feje tetejére áll. Röviden és tömören a mese minden érzelmünk fontosságát mutatja be humoros módon, hogy ne felejtsük el, amikor szomorúak vagyunk vagy haragszunk, annak is megvan a maga „agyi funkciója”, hogy aztán később egy vigasz, vagy megnyugvás után még jobban örülhessünk.

Az Agymanók hasonlóan a Fel!-hez és megannyi animációs filmhez, nem kizárólag a gyerekközönség számára készült. Sőt! Olyan témákat érint, amelyeket lágyan és óvatosan burkol be annak érdekében, hogy felnőttek számára se csupán édesnek hasson, vagy egyfunkciós szórakoztató gyermeteg történetnek látszódjék holmi manókról… A film nagyon sokat foglalkozik az úgynevezett „szigetekről” az agyban, amelyeket az ember főemlékei tartanak életben. Elsősorban klasszikus eszmények tartoznak ide, mint család és barátság. Ehhez jönnek az ember „szerzett dolgai”, például a hobbi, és a főbb, jellegzetes tulajdonságok, mint a szórakozottság, vagy itt a „dilibogyó” – ami azt jelenti, hogy Riley minden helyzetből képes a legjobbat kihozni és megnevettetni az embereket.

Az Agymanók nagyon vicces magyarázatokat ad arra, hogy miért felejtünk el egy nyelvet, vagy miért jut eszünkbe ugyanaz az idegesítő dallam harmincszor. Az agytakarítók a szerintük már nem használt, a hosszú távú memóriában csak helyet foglaló dolgokat kiporszívózzák, „uncsi, uncsi, fúj, zongora… a Für Elise maradhat, a többit viheted”. Ha unatkoznak, akkor meg csak előkotornak egy régi fogkrémreklám dallamot, hogy az őrületbe kergessék vele az agy többi lényét, és Riley-t is.

Az álmokat az „álomgyárban” készítik… Frenetikus a hollywoodi filmgyártást parodizáló manósereg, amint Riley napjának eseményeit rekonstruálja. Persze sokkal ijesztőbb! A rémálomban prototípusokat használnak: meztelenül az osztály előtt, bohóc, félbe vágott kutya.

Az Agymanók a Pixar valaha volt legötletesebb és legeredetibb filmje. A Docter által kiválasztott öt érzelem hasonlít egy-egy formára: Derű egy csillag, Undor egy brokkoli, Majré egy ideg, Bánat egy könnycsepp és Harag egy vörös tégla. A napi újság az agyban mindig arról szól, hogy „Ma Riley nem kapott desszertet”, vagy „Riley első napja az iskolában”.  A végtelenségig lehetne sorolni a jópofa ötleteket, de nem teszem, ezt meg kell nézni!

Az Agymanók a film elejétől a legvégéig a sírás és a nevetés között tart, a legerősebbek is megkönnyeznek rajta. Megfogadtam, hogy nem fogom egy oldalon keresztül azt írni, hogy cukicukicukicukicuki, pedig szívem szerint ezt tettem volna. Visszajött a Pixar varázsa, és reméljük, hogy sokáig fog tartani!

Agymanók (színes, szinkronizált amerikai animációs film, 2015). Értékelés: 10/10 raptor
- Írta és rendezte: Pete Docter

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!