A sci-fi több okból is kedvenc filmműfajom: a képzelt világok, sosemvolt teremtmények, messzi-messzi galaxisok kulisszái között nincsenek szabályok, az agy zabolátlanul szabadulhat el, a lehetetlen is lehetségessé válik. A jó sci-fi azonban minden esetben rólunk, emberekről kell, hogy szóljon; az alternatív valóságok színfalai mögött mindennapi életünk problémáival kell szembesülnünk. Az igazán jó sci-fi kérdéseket vet fel, vitát generál, gondolatot ébreszt, okít és utat mutat, miközben felhőtlenül szórakoztat is. Az A robot és Frank mindezt erőlködés nélkül, bámulatos eleganciával és mély bölcsességgel műveli. 

Bizonyára mindnyájan láttatok már olyan filmet ami egy számítógépes játék adaptációja volt. Prof. DnS-sel megvizsgáltuk a gamekből készült filmtörténelmet az elmúlt 24 évre visszamenőleg. Az adás első részében a '90-es években készült darabokat poroltuk le. Kevés sikerrel... Jön a Super Mario Bros. és Mortal Kombat nosztalgia-party! 

E heti vendégünkkel 'Ron és Neridával' beszélgetünk a már végtelenségig ismert Marvel-filmek sikeréről és azt pedzegetjük, hogy mi jöhet majd a Guardians of the Galaxy után. Korábban már foglalkoztunk ezzel a jelenséggel itt, a Guardians kritikáját pedig itt olvashatjátok. 10 film és alig hat év elteltével a Marvel Studios pillanatnyilag a leghoszabb ideje tartó összefüggő filmes franchise-t tudhatja a magáénak. Fő ellenlábasuk a DC Comics pedig szintén próbálkozik, de kérdés, hogy valaha is nyomába érhet-e a Marvelnek. Beszélgetünk még a most futó DC-s sorozatokról és szót ejtünk az Agents of S.H.I.E.L.D.-ről is. Végezetül 'Ron és Nerida' pedig bemutatja a Guardians of the Galaxy képregénysorozatot és azt, hogy miként is idomult ez a franchise növekedése közben a filmekhez.

Heti podcast tematikánk a szörnyvadász-filmeket járta körül, ezért adta magát, hogy megemlítsünk néhány olyan szörnyfilmet, amit kevesen ismernek, méghozzá nem véletlenül… Válogatásunkban olvashattok gyilkos ágyakról, óvszerekről, vaginákról, miegyébről.

Manapság gyakorta mosódik össze a játék és a film médiuma. Hol van a határ a játék irányítása és a dramaturgia irányíthatósága között? A számítógépes játék és a film közötti egyenlőségjelet kerestük, amelyet legerőteljesebben a Beyond Two Souls-ban találtunk meg.

Negyedik adásunkba Szirmai Gergő látogatott el akivel a fantasy, sci-fi, horror-filmek egyik alzsánerével foglalkoztunk: a szörnyvadász filmekkel. Tudjátok, ez az amiben a mitologikus lények a 21. század emberi társadalmában bujkálnak, de olyan rendkívül ügyesen, hogy egész életükben egy darab fotó sem készül róluk. Legalábbis ami a Dylan Dog című képregény adaptációt illeti. Persze ha még ez lenne a legnagyobb baj a filmmel... Az alkotás trailere hajtás után található.

Idén 35 éves az Alien, azaz a magyarul annak idején roppant frappáns címmel megtámogatott A nyolcadik utas: a Halál. Ez a Ridley Scott által rendezett, az évtizedek során mind a klasszikus, mind a kultikus, következésképpen a "mestermű" jelzőt is kiérdemlő sci-fi horror, mára már egy megkerülhetetlen tényezővé vált a műfaj(ok) filmtörténetében. Az évforduló kapcsán (végre valahára) a hazai mozikban is bemutatásra kerülő, titokzatos rendezői változat, valamint annak finomságait kiderítendő elővettük és újra végigféltük a legendás filmet. Vigyázat: hajtás után SPOILER-VESZÉLY fenyeget.

A Marvel Studios immáron 2008 óta boldogít minket szuperemberekkel, a Földet leigázni vágyó űrlényekkel, gonosz és jó istenekkel és végre valahára ezek köreiben köszönthetjük az óriás szuperfákat és mutáns mosómedvéket, hogy a többi rosszarcúról már ne is beszéljünk… Mi lehet az oka annak, hogy a Marvel már a tizedik filmjével robbantja fel a nyarat és még mindig nem unjuk őket? Legalábbis ami minket (geekeket) illet… Természetesen az, hogy a Marvel nem csak úgy a vaktában lövöldözik. A képregényes franchise gondosan felépített dramaturgiai és financiális tervezésnek köszönheti sikerét.

A Marvel Studios bizonyára érezni kezdte, hogy a kedves moziba járó közönség már icipicit talán unhatja a nagyon szuper embereket, akik a nagyon szuper képességeiknek köszönhetően nagyon szuperül újra és újra megmentik a világot. Ennek érdekében nemhogy befejezte önnönmaga univerzumának terebélyesítését, hanem éppen megemelte a tétet: a Marvel képregények közül elővette az egyik legkevésbé ismertet, és jól odasózott vele. Szuperlatívuszok helyett legyen elég ennyi: még nem tértünk magunkhoz a látottaktól, és újra meg akarjuk nézni! Guardians of the Galaxy kritika.

Tapasztalatból mondom, a Roboraptor Blog legjobban teljesítő cikkei a "listázós írások" közé tartoznak, így ez is bizonyítja, van létjogosultságuk, pedig ritkán akad olyan olvasó, aki 100%-ig egyetértene a leírtakkal. Annyi hasznuk mindenesetre van, hogy jó kiindulási alapot nyújtanak, s ha kimondottan filmes listákról beszélünk, akár találhatunk olyan alkotásokat rajtuk, amit nem ismerünk, vagy felkelti érdeklődésünket. Két jó blockbuster között a geekember elmereng, milyen sci-fit is nézzen meg a régmúltból, ehhez pedig  meglepőmód egész hasznos segítség lehet a 101 sci-fi film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című almanach. Az átlagos "ezeketmuszájmegnéznedmertszakértőleszelatémában" kategóriájú könyvekhez képest szakmailag kifejezetten helytálló leírásokat kapunk, amelyek főleg azért szimpatikusak, mert objektíven közelítenek a kiválasztott filmekhez, s mindegyik alkotás értékeit, vagy éppen hibáit igyekeznek a helyükön kezelni, legyen szó a Solaris-ról, vagy a Flash Gordonról.