A Marvel Studios immáron 2008 óta boldogít minket szuperemberekkel, a Földet leigázni vágyó űrlényekkel, gonosz és jó istenekkel és végre valahára ezek köreiben köszönthetjük az óriás szuperfákat és mutáns mosómedvéket, hogy a többi rosszarcúról már ne is beszéljünk… Mi lehet az oka annak, hogy a Marvel már a tizedik filmjével robbantja fel a nyarat és még mindig nem unjuk őket? Legalábbis ami minket (geekeket) illet… Természetesen az, hogy a Marvel nem csak úgy a vaktában lövöldözik. A képregényes franchise gondosan felépített dramaturgiai és financiális tervezésnek köszönheti sikerét.

Valljuk be őszintén, a csillagos-sávos lobogót maga köré tekerő és abban parádézó Amerika Kapitányért viszonylag nehéz lelkesedni. Nem amerikai honpolgárként, macerás azonosulni egy olyan figurával, aki már-már giccsesen hazafias, akkora patrióta, hogy országának attribútumait is magán viseli és személyében maga az idealizált USA ölt testet. Viszont ha ilyen, vagy ehhez hasonlatos sztereotípiákkal a fejünkben ülünk be az Amerika Kapitány – A tél katonája című darabra, még kellemesebbet csalódunk, mint egyébként.