Blogunkon nagyon sok szó esett már az új Bayformers filmről, pedig a franchise életére nézve idén sokkal nagyobb dolgok történtek, és arról szinte sehol sem cikkeztek. Persze erről tehet maga a játéknagyhatalom Hasbro is, hisz hiába lett idén 30 (HARMINC!) éves a Transformers, nem sok víz folyt le emiatt. Jó oké, a gyűjtők és megrögzöttek már múlt év közepétől kapták az arcukba a különböző bejelentéseket, hogy milyen figurák jönnek ki, de tényleg csak ennyi az egész?

A majmok bolygója – Forradalom kapcsán felidéztük a realisztikus sci-fi nagymesterének, Michael Crichtonnak egy korai könyvéből készült filmet, a Kongót. Azt gondolnánk, hogy az ember, aki a Jurassic Parkot írta, a dinoszauruszokon kívül más fajokkal foglalkozó műveit is sikerülhet izgalmasan és jól adaptálni. Az 1980-ban megjelent Kongó ugyan Michael Chrichton egyik legjobban sikerült kalandregénye volt, amit a 90'-es évek közepén vászonra is álmodtak, ám Frank Marshall több mint 10 évvel az Indiana Jones produceri munkája után egy ízig-vérig B-kategóriás, közel sem igazán majmos filmet készített, amin mai szemmel néha mosolyogni, vagy csak agyilag lefáradni lehet.

Az 1984-ben készült, 2010: A kapcsolat éve akár iskolapéldája is lehetne annak, hogy miként is kell egy vitathatatlanul kolosszális, legendás mű mitikusságát a sárba tiporva, annak minden egyes titokzatos eleméről a leplet lehullajtani. Ugyanis ez, a 2001: Űrodüsszeia arcátlan folytatásának szánt űrparádé minden, csak nem méltó a nagy elődhöz, mely utóbbit nem mellesleg minden sci-fi filmek alfájaként tartunk számon. Elnézve utóbb a 2010-et, a helyzet sajnos az, hogy ha létezett valaha alapmű, amit sosem lett volna szabad folytatni, akkor az valóban Stanley Kubrick klasszikusa volt.

Visszatértek hát a törő-zúzó fémlények, még ha némi módosításokkal is a blockbuster-egyenletben. Kevesebb lett az egy főre jutó deviancia, de több a lerombolni való város, illetve az egydimenziós karakterek és az identitászavaros robotok száma is megszaporodott. A Hold sötétsége képeskönyvének összedobásával „már jól bevált” Ehren Kruger forgatókönyvíró és Michael Bay, ez a dilettáns tálentum összefogtak, hogy ismét bebizonyítsák: nem kell ide szkript ahhoz, hogy a direktor a maga páratlan, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy újabb filmet. Hogy a szereplők lecserélésével és az új robot-dizájnokkal mindez mennyire sikerült? Kivesézzük.

Tom Cruise-t sosem lehetett igazán komoly színészként aposztrofálni, pedig egy valamihez igazán jól ért: rendszerint olyan szkriptek főszerepét vállalja el, amikből aztán sikeres filmek sülnek ki. Új, időhurkos inváziós sci-fi-je, az Edge of Tomorrow (kritika: itt) még mindig fut a mozikban, és kétségkívül az idei blockbuster-felhozatal üde színfoltja. Ez azonban nem előzmények nélküli történet, ugyanis regény-eredetije (kihajthatós manga mellékletekkel) már 10 éve létezik, szerzője, Szakurazaka Hirosi pedig elismert is lett általa. Immár magyarul is olvasható, amely rengeteg izgalmat igen, viszont Tom Cruise-t még nyomokban sem tartalmaz, csak a borítón.

Ugyan nincsenek robotherék, idétlenkedő Witwicky-szülők, illetve katonaság az új Transformers epizódban, de akadnak helyette szivarok, forrónacik, és természetesen rengeteg amerikai zászló, naplemente, meg hentelés. 165 percben! De így is jobb, mint a korábbiak...

A Transformers filmek itt vannak közöttünk és el nem eresztenek! Jön a negyedik rész és akkor is meg fogjuk nézni őket moziban (IMAX-ben) ha istentelenül bűn gyenge a dramaturgiájuk, rettenetesek a dialógusok és egyébként is teljesen érthetetlen a történet. Végülis legalább láthatjuk ahogy robotautóemberek agyonverik egymást és tán kapunk egy újabb adag fejtörőt, hogy vajon mik ezek a lények?

A holnap határa az a blockbuster, amelyről egy szóban annyit érdemes tudni, hogy szórakoztató. Az ennél szofisztikáltabb elmélkedés Tom Cruise legújabb filmjéről az időhurok tematikát körbejáró podcastünk harmadik részében hangzik el.

Hosszú marketinghadjárat után végre piacra dobták a Watch Dogs sandbox típusú játékát, melyről az első kritikák mind csalódottan számoltak be. Mi viszont a mélyére nézünk, nem csak a felszínt kapargatjuk - társadalomkritika, fogyasztói viselkedés, megfigyelés, Nagy Testvér. Videó!

(Spoilermentes!) Az elmúlt években Tom Cruise számos olyan alkotásban szerepelt, amit a közönség sohasem tudott egyöntetű örömmel vagy haraggal fogadni. Ez a hullám nagyjából a Valkűrnél kezdődött és az Oblivionig biztosan tart. Én azok táborát erősítem, akik bevallottan egyáltalán nincsenek oda a színészért, de azért vallásos gyűlöletet sem éreznek iránta. Egy biztos, az Esőember óta én sem tudtam egyebet felsorolni a "Tom Cruise jó filmjei" listára. A holnap határa azonban meglepett.