Mi is az Oscar-díj? Egy olyan elismerés, ami évről évre rengeteg kritikát kap, hisz odaítélői, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai (akik átlagosan 62 éves fehér férfiak) erősen megkérdőjelezhető ítéleteket hoznak 20 kategóriában, amelyek jelöltjei alig fedik a teljes évi filmtermést. Pedig az elején igen magasztos célokkal alapították a díjat, amivel kapcsolatban semmi sem az, aminek látszik. Már maga az Oscar-díj elnevezés is erősen feltételes. Erről és számtalan magyar vonatkozásról szól még Bokor Pál Hollywood magyar szemmel című könyve.

A Liza, a rókatündér című legújabb magyar film sajtóvetítése után, igenis azt érzem, hogy mindenkinek szükséges van mesékre – bármikor és bármilyen életkorban. Ujj Mészáros Károly által rendezett alkotás egy abszurd, ám annál inkább szerethető bájjal tálalja az igaz szerelem megtalálásért vívott küzdelmet.

Szerettem volna azzal kezdeni, hogy Reese a kanalával együtt sokat sétál, picsog, picsogva sétál, és mindeközben az életén lamentál. Azonban nem írhatok le ilyet, mivel ez így nem teljesen igaz. De kanál tényleg van nála. Ha A nyughatatlannal nem sikerült, ezzel a filmmel biztosan kitörölheti a fejéből a Reese Witherspoonhoz társított Doktor Szöszit. Vagy csak egyszerűen fogadjuk el, hogy az is megtörtént egyszer?... Kétszer.

Megszoktuk, hogy minden évben kapunk az amerikai (és angol) filmipartól egy romantikus filmet Valentin nap tájékára, ez idén sem maradt el. A Valentin nap című film és társai után idén egy újabb romkom kerül a mozikba, amelynek központjában a fiú-lány barátság lehetetlensége és a sorsszerűség áll.

Az 1999-ben bemutatott, John McTiernan rendezte A 13. harcos egy igazi kuriózum a középkori maskarás-kaszabolós filmek tengerében, egy valóságos unikum, amit újkorától fogva világszerte méltatlanul alulértékelnek. A filmben – amely Michael Crichton roppant cseles és az ősi Beowulf-legendának pofátlanul bemutató regényén alapul –, bőven van kraft és látvány is, a már-már a Mel Gibson-alkotásokat idéző vérengzős kaszabolásokról nem is beszélve. Kult-sorozatunk legújabb fejezetében ezt az ínyenc-darabot vesszük górcső alá.

Mit kapunk, ha összeadjuk James Bond arisztokratikusságát, Jason Bourne szadizmusát, és Jack Bauer akkurátusságát? Nos, nem tudom, de ha még hozzácsapjuk a Kick/Ass önreflexív humorát, némi My Fair Lady, Micsoda nő és Rút kiskacsa utánérzéssel megtoldva, akkor tuti, hogy a Kingsmant kapjuk végeredményül.

Aki még nem olvasott Greg Egant, nem tudja mi az a hard science-fiction. Lehetnek róla mindenféle tévképzeteink, olyan ősi elemekkel, mint a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, de a zsáner nem ilyen. Egan csinálhat bármit, azt úgy teszi, hogy a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodik, legyen szó akár számítástechnikáról, fizikáról, matematikáról vagy genetikáról.

A Wachowski testvérpár a Mátrix trilógia óta nem dolgozott hozott alapanyagból, vagy képregényt dolgoztak fel (V, mint vérbosszú), vagy animét (Speed Racer), vagy épp egy megfilmesíthetetlennek vélt regényt (Felhőatlasz) vittek nagy sikerrel vászonra. A Wachowski név hallatán mégis mindenki a Mátrix filmekre gondol és nem véletlenül, a testvérpár olyan komplex és magával ragadó univerzumot hozott létre, hogy bőven kifért még belőle egy animációs rövidfilmes összeállítás (Animátrix), három videojáték és egy képregénysorozat is. Érthető hát, miért szöktek az elvárások a magasba, mikor kiderült, hogy új, nagyszabású és nem utolsó sorban eredeti sci-fi készül a Wachowskiék boszorkánykonyhájában.

Múlt héten szerdán mutatta be Szombath Máté első tévéfilm-méretű munkáját, a Feketerigót. A támogatási rendszeren kívül készült alkotást haverok, barátok, munkatársak segítségével hozta össze 400.000 forintból a mindössze 24 éves rendező, három év alatt. Három év akkor is sok egy ember életéből, ha már mögötte van hat-hét nagyjátékfilm, de ilyen fiatalon vállalkozni erre a grandiózus húzásra… Első körben respect! De vegyük úgy, hogy most ezt a körülményt nem számoljuk bele a mű megítélésekor.