Aki még nem olvasott Greg Egant, nem tudja mi az a hard science-fiction. Lehetnek róla mindenféle tévképzeteink, olyan ősi elemekkel, mint a Heisenberg-féle határozatlansági reláció, de a zsáner nem ilyen. Egan csinálhat bármit, azt úgy teszi, hogy a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodik, legyen szó akár számítástechnikáról, fizikáról, matematikáról vagy genetikáról.

A Diaszpóra cselekménye a 30. században veszi kezdetét. Az emberiség nagyobb része hardverekben lakozik, digitalizált formában, ahová az Introdus során költöztek. Konishi poliszban, az egyik számítógépben születik meg a főszereplő, Yatima, méghozzá árvanemzéssel. A gép egy bug miatt létrehoz egy emberi tudatot, amit nem más tudatokból kevert ki, hanem saját magából generálta. A poliszok kiváló játszóterei az elmének, ahol mindennapos a tanulás és a kísérletezés igénye, legyen szó akár tudományokról, akár művészetekről. Yatima azonban hamarosan kimerészkedik a valódi világba egy robottestben, ahol egészen más a mindennapi élet. A testtel bíró emberiség maradéka fokozatosan szakadozik el egymástól a genetikai módosítások miatt, majd hamarosan elsöpri a maradékukat is egy kataklizma. A poliszlakók ezért elkezdenek űrutazással foglalkozni, hogy ilyesmi ne történhessen meg többé.

Nem csupán izgalmasan megírt regénnyel van dolgunk, hanem olyasmivel, ami a teljes koncentrációs képességünket igénybe veszi. A szerző egy pillanatra sem hagyja, hogy elkalandozzunk, folyamatosan információkkal bombázza az olvasót, legyen szó akár a szingularitásról, féreglyukakról vagy párhuzamos univerzumokról. Kicsit olyan, mintha történetet szőne a Kozmosz tévésorozat köré, de úgy, hogy nem hajlandó az ismeretterjesztésre. Ha nem érted meg, hogy az atomok féreglyukak be- és kijáratai még egy oldal leírás után sem, akkor magadra vessél. Ha meg igen, akkor jutalmul kapsz egy kalitka alakú majom képében létező szoftverembert. Segítségképpen kapsz egy részletes fogalomtárat a kötet végében. Áll az alku?Egan fantáziája egyébként csaknem végtelen. Játszi könnyedséggel használ háromnál több dimenziós objektumokat szemléltetőeszközként, ráadásul úgy, hogy az ember kénytelen letenni a könyvet és maga elé képzelni az olvasottakat. A könyv nem csupán teljes odafigyelést igényel, hanem brutálisan megdolgoztatja a képzelőerőt is. Olyannyira, hogy a papíron szereplő dolgok egyszerre tűnnek valóságosnak, fizikailag megfoghatónak és valami olyannak, ami jóval túlmutat a valóság szövetén és a fizika törvényein is. Ráadásul folyamatosan olyan érzetem van, hogy annyira tűpontosan a helyén van a cselekményszövés, hogy nem az olvasó saját képzelete szárnyal, hanem az író képzeletét látja maga előtt megelevenedni.

A könyvnek csupán egy, ámde annál fontosabb dolgot tudtam felróni: a sztorit magát. Yatima sorsa gyorsan magával ragad, azonban a könyv kétharmada környékén kidob az élményből. Hosszú ideig rágogattam magamban, hogy mi is történt, mire rájöttem, hogy súlyos írói hibával állunk szemben. Mindannyian ismerjük a történeteket a felfedezőkről, akik elérik a lehetetlent és túl is mennek azon, nagyjából erre a kalandregény-struktúrára épít a korai tudományos fantasztikum is. Ezek vajon érdekesek-e? Mindenképpen, hiszen ők saját erejükből, tetteik által lesznek halhatatlan nevek. Itt viszont egy maréknyi kvázi-halhatatlan szoftver, akiket amúgy gond nélkül embernek tekintünk, felfedez mindent, amit csak az univerzumban fel lehet fedezni. Ez vajon érdekes-e? Semmiképp. Egyetlen dolgot kapunk ettől a struktúrától: hiányérzetet, amiért alig pár csávó vagy tízszer végrehajtotta a lehetetlent, majd nem hagyott teret azoknak, akik utánuk képesek lennének ugyanerre. Oké, hogy a szereplők transzhumánok, de kérem vissza az emberi faktort!

A Diaszpóra igénybe vesz: megrágja, kiköpi és megint megrágja az ember intellektusát több száz oldalon keresztül, ráadásul mindezt úgy teszi, hogy az érzés jó. És még így is marad körülbelül tíz olyan százalék, amit harmadik olvasásra sem fog fel teljesen az ember - viszont ha igen, na az óriási sikerélmény. Greg Egan könyve a jelenleg létező legjobb hard SF regény (nem túlzok), és mindörökre meg is szerezhette volna magának a titulust, de a fent ismertetett írói baklövés miatt csak idő kérdése, hogy a címet elorozza valaki más. Már alig várom, hogy újra így leszívják az elmémet.

Greg Egan: Diaszpóra
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: Diaspora
Fordító: Huszár András
Oldalszám: 416
Értékelés: 10/8 raptor

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!