Megszoktuk, hogy minden évben kapunk az amerikai (és angol) filmipartól egy romantikus filmet Valentin nap tájékára, ez idén sem maradt el. A Valentin nap című film és társai után idén egy újabb romkom kerül a mozikba, amelynek központjában a fiú-lány barátság lehetetlensége és a sorsszerűség áll.

Romkomokat azért néz az ember, hogy átérezze a szerelmes létet, sír, nyüszög, görcsösen szenved, aztán repes az örömtől, hogy a filmben bármilyen szörnyűségeken kell átmennie a főhősöknek, végül úgyis egymáséi lesznek.  Ezzel alapvetően nincs is az égadta világon semmi probléma. Amikor beülünk egy romkomra, pontosan tudjuk, hogy mi lesz a vége. Az különbözteti meg csupán őket egymástól, hogy képesek e érdekes és izgalmas dramaturgiai fordulópontokkal élni, tudják e színesíteni az alkotást jópofa mellékszereplőkkel, és tudják e pontosan azt, hogy mennyi drámázás, tragédia, vesződés, smárolás, szexi csaj meg szexi csávó kell bele.

Ezúttal a történet két gyerekkori barát, Rosie (Lily Collins) és Alex (Sam Claflin) egymásra találását meséli el. Egymásba szerettek, mire 18 évesek lettek, el is csattan egy csók, de Rosie-ban a kelleténél több tequila volt, ezért nem igazán emlékszik semmire. Úgy tűnik, a sors úgy akarja, hogy folyton elkerüljék egymást. Más kontinens, félresikerült házasságok, tragédiák sorozata tartja őket távol a másiktól, nem mintha valamelyiknek sikerült volna kinyögnie, hogy szereti a másikat.

A végén nyilván kinyögik másfél óra kínszenvedés után, hogy szeretik egymást. Jessz. Rachel és Ross 10 évadot szenvedett, mégis imádtuk őket, Rosie és Alex története viszont koránt sem kelti fel annyira az érdeklődést, hogy drukkoljunk nekik. Talán azért, mert töketlenek és nem túl szórakoztatóak.

Rosie és Alex megbeszéli, hogy Amerikában fogják folytatni tanulmányaikat, aminek keresztbe tesz az, hogy Rosie lefeküdt Greggel (Christian Cooke), egy szőke bájgúnárral, valami sulibálon. Az óvszer felcsúszott a vaginájába (oké, ez a jelenet vicces volt…), és mivel ugyebár a 72 órás tabletta is csak 90%-os eséllyel előzi meg a terhességet, Rosie terhes lesz, egy ilyen szerencsétlen balesettől, egy felelőtlen, és gusztustalan csávótól, akit a film megpróbál eladni a suli legszexibb pasijának. Rosie és Greg sorsa öt év múlva kapcsolódik össze, miután már megszületett a gyerek, és Rosie egy hirtelen jött (hormon-?) zavarában elküld egy gyerekrajzot Gregnek, aki egyszer csak ott terem a semmiből és aztán egyszercsak dugnak (vele persze dugnak…), mert Rosie szerint szexi a csávó meztelenül. Tyűűű. Minden jó házasság alapja ugyebár... Mi is? Egy szép (annyira nem is) meztelen felsőtest. Később sem fél a film ilyen nagyon béna szitukat kikerekíteni, Alexnek is hasonló elcseszett kapcsolatai vannak, lényegében mindig azért jön össze egy-egy lánnyal, mert az jó csaj, és azért megy szét, mert a lány idegesítő.

A történet egyik állítása az, hogy bizony-bizony nem létezik barátság fiú és lány között (pedig igen!), viszont Alex és Rosie igaziból mindig is több voltak egymásnak, mint barát, miután minden fizikai kontaktusukból lesüt az, hogy jól megdugnák a másikat, de félnek kimondani ezt. De, hogy miért? A világon Rosie ismeri a legjobban Alexet és Alex ismeri a legjobban Rosie-t, annyira egyértelmű mindenki számára, hogy mit kéne csinálniuk, mégse csinálják. A párocska következetlen szerelmi bonyodalmak során kerüli el egymást, 12 év alatt van itt három házasság, egy gyerek, csalás, válás, miegymás.

A film másik állítása az, hogy az ember kövesse az álmait, ami jó gondolat, szép gondolat - lagymatag gondolat -, de nem lehet alapgondolata egy filmnek. Rosie szeretne szállodatulajdonos lenni, apja biztatja, hogy kövesse az álmát, amelyet eleinte a nem tervezett terhesség akadályoz. Rosie persze a film végére megvalósítja az vágyait, és mint már fentebb is mondtam, egymásra találnak, körülbelül harminc éves korukra. Amúgy Lily Collins nagyon édes, és cuki a fiatal anyuka szerepben, az ő bénázása és bájossága nélkül elviselhetetlen lenne ez a film.

A hosszúra nyúlt várakozás a nézőben sajnos egy csepp izgalmat sem kelt, a fordulatok nagyon satnyák, és egy jó vígjátékhoz nélkülözhetetlen szórakoztató mellékszereplők is elmaradnak. Én drukkolok a romkomoknak, szeretnék valami jót és vicceset látni. Ez a film nem árt a légynek sem, de nem is fog nagy igazságokat állítani szerelemről, barátságról és egyéb emberi kapcsolatokról. 

Boldog Valentin-napot!

Ahol a szivárvány véget ér (Love, Rosie). Színes, szinkronizált, angol-amerikai romantikus vígjáték, 102 perc, 2014.

- Értékelés: 10/2 raptor
- Rendezte:Christian Ditter
- Szereplők: Lily Collins, Sam Claflin, Christian Cooke, Jaime Winstone, Suki Waterhouse

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!