A művészetek sajátja, hogy egyes témák, karakterek felvetődnek benne újra és újra, úgy nagyjából az idők végezetéig. Nem szabadulunk egykönnyen az untig ismételt Odüsszeia-feldolgozásoktól vagy a Rómeó és Júlia ihletésű csöpögésektől. Jelenkorunk egyik ilyen reneszánszát élő témája nem más, mint Sir Arthur Conan Doyle zsenialitásban felülmúlhatatlan nyomozófigurája, Sherlock Holmes valamint hű segítője és egyben krónikása, Dr. Watson.

Az irodalomnak, azon belül is a zsánerirodalomnak (vagy csúnya szót használva ponyvának) van egy jól bevált receptje. Fogj egy darab átlagos, mindennapi életét tengető emberkét és rögtön az első fejezetben dobd bele az általad felépített világba. A recept nem mindig eredményez jó írásművet, ahhoz ennél sokkal több összetevő szükségeltetik, de az biztos, hogy az elsőkönyves szerzők hálásak annak, aki ezt egyszer réges-régen kifundálta. Nincs ezzel másképp China Miéville sem, akinek tavaly jelent meg magyarul pályaindító regénye, az 1998-ban íródott Patkánykirály.

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is. Cikksorozatunkban nem kisebbet vállalunk, mint a magyarul megjelent Dűne könyvuniverzum teljes egészének bemutatását. A második rész foglalkozik az előzményregényekkel. FIGYELEM! A CIKK NEM CSAK NYOMOKBAN TARTALMAZ SPOILEREKET!

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is. Cikksorozatunkban nem kisebbet vállalunk, mint a magyarul megjelent Dűne könyvuniverzum teljes egészének bemutatását. Az első rész foglalkozik az eredeti regényekkel. FIGYELEM! A CIKK NEM CSAK NYOMOKBAN TARTALMAZ SPOILEREKET!

Az időutazás olyan fiktív technológia, amelyet a sci-fi írók tökélyre fejlesztettek az elmúlt száz évben. Manapság egészen hiábavalónak tűnhet ezzel kísérletezni, mivel az ismert standardok mentén haladva legfeljebb egy jó kalandregényt lehet kerekíteni. Természetesen léteznek variációk: megváltoztathatatlan múlt, időn kívüli főhős, nagypapa paradoxon, duplikáció, alternatív univerzumok teremtése, ezek közül azonban szinte lehetetlen kitörni. Az időutazás napja című magyar regény épp ezért nem is tesz rá kísérletet. Ennél valami sokkal érdekesebbet húz elő a pakliból: tömegcikké teszi a technológiát.

Manapság nagyon nehéz feladat jó meseregényt írni. Nem a mesés elemek halmozása bonyolult, hanem az, hogy valami igazán eredetit alkosson a szerző. Lakatos Istvánnak ezt második regényében csuklóból sikerült megoldania. Nem csupán a legkisebb királyfi történetét olvashatjuk ezredszerre, hanem kapunk mellé jó adag humort, elképesztő lényeket, szerethető karaktereket és – ami a legfontosabb – egy pöpecül összerakott clockpunk világot.

Tapasztalatból mondom, a Roboraptor Blog legjobban teljesítő cikkei a "listázós írások" közé tartoznak, így ez is bizonyítja, van létjogosultságuk, pedig ritkán akad olyan olvasó, aki 100%-ig egyetértene a leírtakkal. Annyi hasznuk mindenesetre van, hogy jó kiindulási alapot nyújtanak, s ha kimondottan filmes listákról beszélünk, akár találhatunk olyan alkotásokat rajtuk, amit nem ismerünk, vagy felkelti érdeklődésünket. Két jó blockbuster között a geekember elmereng, milyen sci-fit is nézzen meg a régmúltból, ehhez pedig  meglepőmód egész hasznos segítség lehet a 101 sci-fi film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című almanach. Az átlagos "ezeketmuszájmegnéznedmertszakértőleszelatémában" kategóriájú könyvekhez képest szakmailag kifejezetten helytálló leírásokat kapunk, amelyek főleg azért szimpatikusak, mert objektíven közelítenek a kiválasztott filmekhez, s mindegyik alkotás értékeit, vagy éppen hibáit igyekeznek a helyükön kezelni, legyen szó a Solaris-ról, vagy a Flash Gordonról.

Robert Merle francia író, talán leghíresebb munkája a Mesterségem a halál, amit ha még nem olvastatok, mindenképpen pótoljatok de legalább ennyire szenzációs a szerző többi műve is. A Malevil, az Állati elmék és a Védett férfiak szerzője nagy formátumú figura: írt történelmi témájú regényt, sci-fit, politikai drámát és szatírát is. Robert Merlére oly jellemző módon a Majomábécé is aprólékosan boncolgatja vállalt témáját, részletesen és érzelem dúsan meséli el Chloé, a bébi-csimpánz történetét.

Tom Cruise-t sosem lehetett igazán komoly színészként aposztrofálni, pedig egy valamihez igazán jól ért: rendszerint olyan szkriptek főszerepét vállalja el, amikből aztán sikeres filmek sülnek ki. Új, időhurkos inváziós sci-fi-je, az Edge of Tomorrow (kritika: itt) még mindig fut a mozikban, és kétségkívül az idei blockbuster-felhozatal üde színfoltja. Ez azonban nem előzmények nélküli történet, ugyanis regény-eredetije (kihajthatós manga mellékletekkel) már 10 éve létezik, szerzője, Szakurazaka Hirosi pedig elismert is lett általa. Immár magyarul is olvasható, amely rengeteg izgalmat igen, viszont Tom Cruise-t még nyomokban sem tartalmaz, csak a borítón.

A Doctor Who (avagy borzasztó magyar nevén, a Ki vagy Doki?) című brit sorozat hiába szerepel a Guinness Rekordok könyvében, mint a világ leghosszabb ideje műsoron lévő sorozata – tavaly ünnepelte jubileumi 50. születésnapját, valamint 33. évadát a széria –, s hiába örvend popkult státusznak Nagy-Britanniában, Magyarországon alig ismerik, kedvelői pedig még kevesebben vannak. Maroknyi táboruk számára hiánypótló kiadvány a Shada, amely azonban nemcsak a keményvonalas fanokat szólítja meg.