A kibeszélő első részében taglalt Kurt Busiek távozása után irdatlan mélyrepülésbe kezdett az Avengers-sorozat. Geoff Johns úgy összeveszett a szerkesztőséggel, hogy ezek után nem csak a szériátt, hanem a Marvelt is otthagyta, majd átment a DC-hez, és azóta is a kiadó egyik legmegbízhatóbb szerzője. Johns húsz számot írt, ami három nagyobb történetet foglalt magába, a négyrészes Világbizalmat, a hatrészes Vörös Zónát és a négyrészes Amazon nyomábant.

Április 10-ét kérem mindenki jegyezze fel a naptárjába. Egy pénteki napra fog esni, talán napsütéses lesz, talán szakadni fog a H2O, de lényegében baromira mindegy milyen idő lesz, hiszen a lényeg a következő: A NETFLIX EGYBEN DOBJA KI A DAREDEVIL-SOROZAT ÖSSZES RÉSZÉT! EGYBEN! Igen nálam betegszabadság, 5 kiló popcorn és valszeg beöltözve fogom nézni. Addig is imádkozni fogok, hogy ne baszarintsák el, de hála Istennek eddig úgy néz ki, nem fogják. De nem is ez a lényeg (DEIGEN), hanem a Green Arrow, a New 52-es kálvária és agyfaszmanó, amely úgy gyűri az agysejtjeimet mint a Techno Viking a szeletelést. No de ugorjunk is bele a tyúkhúsleves kockába…

Az alábbi filmek olyan alkotások melyek mind nagyon sajátosan, a zsánertől eltérő, nem szokványos módon mutatják be ember és ösztönlény közötti ellentétet, egy olyan világban ahol az embernek már nem lenne keresnivalója. Ezek a filmek túllépve a műfajon újraértelmezik a "zombi" -t. Az előző részben a 28 nappal későbbel foglalkoztunk. Most többek között a REC I és a REC II is terítékre kerül.

Az előző részekben megismerkedtünk a műfaj irodalmi és történelmi jelentőségével, valamint vallási és karakterológiai vonatkozásukkal. Rec I-II, I am Legend, 28 days later, The Night of the Living Dead: ezeknek a filmeknek van egy különlegessége, mindegyikben fontos szerepet játszik a tér, mint a dramaturgiai íveket biztosító eszköz. Sok esetben ez fel sem tűnik, pedig az ilyen típusú filmek térhasználata fontos a történet menetét illetően.

Már az sem kis esemény, ha egy magazin megéri az első évfordulóját. A Galaktika magazin azonban ezt sokszorosan felülmúlta, a kezdetben negyedévente, majd havonta jelentkező sci-fi újságnak ugyanis március elején jelent meg a jubileumi háromszázadik száma - ami ráadásul a magyar tudományos fantasztikum eddig nem látott oldalával ismerteti meg az olvasókat.

Sorozatunk első részében bepillantást nyertünk a műfaj eredetébe, történelmi és irodalmi vonatkozásaiba valamint a híres/hírhedt George A. Romero egy-két korai darabjára is ránéztünk. Ebben a részben megvizsgáljuk a zombiapokalipszis fogalmát és körül járjuk, hogy milyen két ős-archetípus mutatkozik meg ezekben az apokalipszist vizionáló feldolgozásokban.

Március 8-án, nőnapon mutatta be Molnár Szilárd a R.E.M. című, első tévéfilm méretű munkáját, melyet ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt pár hónapban, egy árva fityinggel sem támogatott a magyar állam, mégis elkészült. A végeredmény viszont sajnos közel sincs a várthoz. Persze még senkit nem akarunk elaltatni már az elején!

Sorozatunk első részében röviden összefoglaljuk, honnan is ered az egész, manapság is roppant divatos zombi kultusz! Hallott-e valaki például Lugosi Béla Fehér Zombijáról? Tudjuk-e ki volt az a Nzumbe? Láttuk a Holtak hajnalát? Végigvesszük a főbb mérföldköveket és belemerülünk a zombi-filmek filozófiájába! ZOMBIK! HALÁL! MÖGÖTTES TARTALOM!

A magyar animációnak már történelme van, hiszen számos klasszikus címe jut eszünkbe, ha csak meghalljuk a filmművészet birodalmának egyik műfaját. Egyes szótárak igazán lerövidítik az animáció meghatározását – a rajzfilm, mely a bábfilm és az árnyékfilm közös neve, amelyben a mozgatás különféle technikai eljárásait alkalmazza minden egyes alkotó. Azonban a lehetőségek mára már korlátlanok, számtalan trükk és módszer közül választhatunk, mely a leghitelesebbé képes tenni alkotásainkat.