Már az sem kis esemény, ha egy magazin megéri az első évfordulóját. A Galaktika magazin azonban ezt sokszorosan felülmúlta, a kezdetben negyedévente, majd havonta jelentkező sci-fi újságnak ugyanis március elején jelent meg a jubileumi háromszázadik száma - ami ráadásul a magyar tudományos fantasztikum eddig nem látott oldalával ismerteti meg az olvasókat.
A Galaktika magazint Kuczka Péter alapította 1972-ben és nemsokára óriási népszerűségre tett szert. Az újság százhetvenöt számot ért meg (ami nem kevés), majd 1995-ben megszűnt egy időre. A jelenlegi főszerkesztő, Burger István 2004-ben indította ismételten útjára a lapot, amely kevesebb, mint röpke 11 év alatt százhuszonöt megjelent számot tudhat maga mögött (nem számítva a Meta- és HiperGalaktika különszámokat, valamint a plusztartalmakkal feltöltött XL verziót). A számozás a nagy elődét folytatta, így érhetett el hozzánk a háromszázadik szám.
A magazinnál mindig odafigyeltek arra, hogy a nagy számok egyben nagy durranások is legyenek. Az ötvenedik Galaktika dupla terjedelemben jelent meg, a századik és a kétszázadik esetében pedig egy előre megjósolt borító teljesülhetett. A szerkesztőknek saját bevallásuk szerint nem kevés ötletelésbe tellett kifundálni, hogy a háromszázadikat mivel töltsék meg, az viszont nem kérdés, hogy sikerült nagyot húzniuk. Felkérték ugyanis a kortárs magyar szépirodalom ismert és elismert szerzőit, hogy kalandozzanak el kis időre a science-fiction területére, amit ők lelkesen meg is tettek. Ami pedig külön pozitívum, hogy a rendhagyó szerzeményekben egyetlen pillanatra sem szűntek meg szépírók lenni.
Nem kisebb nevekről beszélünk itt, mint Böszörményi Gyula, Parti Nagy Lajos, Hartay Csaba, Pataki Éva, Dragomán György, Csányi Vilmos, Benedek Szabolcs, Kiss Noémi, Egressy Zoltán, Szabó T. Anna, Vörös István, Darvasi László, Cserna-Szabó András, Bárdos Deák Ágnes, Csaplár Vilmos, Ménes Attila, valamint a lapigazgató, Mund Katalin és a főszerkesztő, Burger István. Emellett folytatódott a Tengeri Chico című képregény, az XL-ben pedig Robert Silverberg-művekkel bővült a kínálat.
A szépirodalom és a sci-fi kapcsolata állandó témája volt a műfaj teoretikusainak. Sokan, sokszor és sok helyen megfogalmazták már, hogy a korszakalkotó tudományos fantasztikum mindig igyekszik egyben szépirodalommá is lenni, amire számtalan remek példát találhatunk. Természetesen egy mű lehet kiváló úgy is, hogy nem próbál a Parnasszus csúcsaira hágni, hanem egyszerűen csak szórakoztatni szeretne. Ezt nem vitatom el. Viszont ha azt akarja, hogy nyoma maradjon a zsáner történetében, akkor muszáj a magas irodalom babérjaira törnie. Az viszont mindig is kétséges volt, hogy sikerült-e elérnie. A sci-fi ponyvajellegének köszönhetően mindig inkább csak próbálkozni tudott? Vagy esetleg teljesítette is a vállalását, csak a szépirodalom elitizmusa képtelen volt ezt beismerni? Azt hiszem, hogy ezzel a rendhagyó újsággal a kérdés egy időre tárgytalanná válik.
A Galaktika új száma egészen más megvilágításba helyezi a science-fiction és a szépirodalom kapcsolatát. Ezúttal nem ponyvaírók küzdenek az elismerésért, hanem elismert emberek foglalkoznak kedvtelésből zsánerirodalommal. Nem elég, hogy fordult a kocka, de a nagy csokor szórakoztató és minőségi novella után igazolást nyer, hogy a két oldal között eléggé vékony a határvonal. Szokjuk meg, a jó műfaji irodalom is lehet szép.
(Kiegészítés: a cikkben szándékosan nem írok a novellák tartalmáról, nem akartam spoilerezni, mindenki nyugodtan fedezze fel magának és válogassa ki a neki tetszőket! Nem hinném, hogy nagy csalódás érné a tisztelt Olvasókat. Ráadásul magyarázatot kapnak Manet A citromjára és a hét törpére is.)
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Utolsó kommentek