A Misztikus filmek című adásunk következő darabja kísértetiesen emlékeztet minket egy négy évvel később készült klasszikusra: a Ragyogásra. Az eredetileg családi nyaralásnak tervezett, a későbbiekben azonban tragédiába forduló filmben olyan elemek borzolják a kedélyeket, mint a még soha nem látott de ellátásra hátrahagyott öregasszony, a zenélő doboz és az emberi gondolatokat megkavaró kerti medence. Komolyan! 

Legújabb adásunkban st ranger kollégánkkal beszélgettünk a misztikus/paranormális/haunted house típusú filmekről. Első körben egy igazán izgalmas, ámde kevesek által ismert klasszikuson borzongtunk: az 1963-as The Haunting-on. A filmből 1999-ben készült remake is, viszont az a verzió közel sem adja vissza azt a mélységet, ami az eredeti filmben a téma ellenére (avagy éppen amiatt) megvan.

Volt egyszer egy Vadnyugat (Once Upon a Time in the West, 1968): a 20. századi amerikai és olasz filmgyártás királykategóriájának: a western műfajának halhatatlan alapműve. Szó se róla: enyhén szólva is ironikus az, hogy a nyugati cowboy-kultúra hőseinek és banditáinak meséit megéneklő számtalan alkotás közül, éppen az egyik "spagettiwestern" az, melyet röpke 46 év távlatából is a zsáner netovábbjaként tart számon a világ. A Hét tényező sorozat harmadik részében újfent egy jóféle beutalót nyertek mindazok a lényegi elemek és attribútumok, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az egyfelől abszolúte klasszikusként számon tartott, másfelől pedig hallatlanul mesteri Sergio Leone-filmet.

Idén 35 éves az Alien, azaz a magyarul annak idején roppant frappáns címmel megtámogatott A nyolcadik utas: a Halál. Ez a Ridley Scott által rendezett, az évtizedek során mind a klasszikus, mind a kultikus, következésképpen a "mestermű" jelzőt is kiérdemlő sci-fi horror, mára már egy megkerülhetetlen tényezővé vált a műfaj(ok) filmtörténetében. Az évforduló kapcsán (végre valahára) a hazai mozikban is bemutatásra kerülő, titokzatos rendezői változat, valamint annak finomságait kiderítendő elővettük és újra végigféltük a legendás filmet. Vigyázat: hajtás után SPOILER-VESZÉLY fenyeget.

Cikksorozatunkban elérkeztünk a modern idők hercegéhez (hercegeihez?) is. Az idén 25 éves Prince of Persia nem állt meg a 3D-nél, hiszen nem hagyhatták "lógva" a sorozatot, főleg a '99-es turbánfejű herceg kalandja volt az, ami egyáltalán nem lett jó feldolgozása az eredeti szériának. Jordan Mechner be akarta bizonyítani, hogy  a PoP cím valójában az ő érdeme, az ő dicsősége és bizonyos értelemben az is marad. Az Ubisofttal közösen egy olyan projekten kezdtek el dolgozni, amiben a technikai és anyagi feltételek adottak voltak ahhoz, hogy a régi név újra méltó pompájában tündökölhessen. Az akció/kalandjátékok között a korszak legmeghatározóbb és legújítóbb címét sikerült megalkotni, a Prince of Persia: The Sands of Time-ot.

Az orosz Borisz Paszternak által megírt és 1957-ben, Olaszországban kiadott Zsivago doktor sosem volt egy nemes egyszerűséggel történelmi köntösbe bújtatott, hagyományos értelemben vett romantikus regény: a mű burkoltan az 1917-es forradalom kitörésével a nemzeten eluralkodó szovjet ideológiát és az új rezsim generálta későbbi defektusokat támadta. A megjelenése után hét év elteltével, a már életében is tekintélyes David Lean (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence) pedig Carlo Ponti producerrel közösen vette a bátorságot és filmre vitte ezt, a Hidegháború során nemzetközi vita tárgyát képező és a Szovjetunió által leginkábbis a pokolba kívánt történetet.

Az idén 25. születésnapját ünneplő Prince of Persia az első résszel alkotott forradalmi újításai révén hatalmas sikereket ért el, mint ahogy azt előző cikkünkben is taglaltuk. A játék folytatása szinte szükségszerű volt a kiadó számára. Az új epizód megjelenésére összesen 3 évet kellett várni a játékosoknak, mert a Brøderbund Software, valamint a sorozat atyja, Jordan Mechner sokféle problémával szembesült a fejlesztések során.

Robotzsaru: egy hős, egy fogalom. 27 éve már, hogy sokunk tisztában van vele: ki is Ő, illetve mi is Ő valójában. Aki nincsen, az most kezdjen el idefigyelni! A Robotzsaru (1987) egy szatirikus, dramaturgiailag mesteri, az akciók színvonalát tekintve pedig első osztályú sci-fi akciófilm, ami a nem véletlenül híres-hírhedt „véres ’80-as évek”-nek a terméke, és ez bizony meg is látszik rajta. A rajongók számára immáron 27 év telt el eme alapfilm ismeretével, emlékével, újranézésének nosztalgiájával… Egészen 2014-ig, mire elkerülhetetlenül is elkészült a remake: a "korszerű" Robotzsaru.

A platformjátékok között sokféle meghatározó címet lehet felsorolni, ám kétségtelen, hogy Jordan Mechner munkássága mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni. Egy olyan – nem csak hatásában máig tartó – szériát rakott le az asztalra '89-ben, ami a következő 20-25 év játékipari termését is jócskán befolyásolta. Az idén 25. évfordulóját ünneplő Prince of Persia mérföldkőnek számított már megjelenésekor is, ma pedig méltán jegyezhetjük a játéktörténelem legfontosabb darabjai közt.

Az ördögűző (The Exorcist): egy rettenet, egy híres-hírhedt alkotás, egy, a horrorfilmek históriás könyvében külön fejezetet képező fogalom. Ez a William Friedkin-nek köszönhető, 1973-as alapmű nem csupán eredeti, sokkoló és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a zsáner (de legfőképpen a démonok által megszállt szerencsétlenekről szóló másolatok) mozgóképes jövőjét. A Hét tényező sorozat második részében ismét egy alapos kivizsgálásra szóló beutalót nyertek mindazok a lényegi elemek és jellemzők, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az abszolúte klasszikusként számon tartott, piszkosul hátborzongató filmet.