2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey): egy film, egy páratlan műalkotás, egy sci-fis értelemben vett fogalom. Ez a Stanley Kubricknak köszönhető, 1968-as tudományos fantasztikus alapmű nem csupán eredeti és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a műfaj mozgóképes jövőjét is. A mára már abszolút klasszikusnak tekintett darab előtt tisztelegvén, egyúttal nagyságának okairól megemlékezvén, összeszedtük, melyek is azok az elemek, (nem X, hanem IQ-) faktorok, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az epikus filmet.

A héten újra moziba kerül Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című science-fiction klasszikusa, méghozzá a Pannonia Entertainment Kft. közbenjárásával, akiknek az elmúlt évben a Nyolcadik utas, a halál újrázását is köszönhettük. Az ilyen digitalizált nosztalgiavetítések számos előnnyel és sajnos hátránnyal is járnak egyszerre, de ez semmiképp sem lehet akadálya egy tényleg erőteljes moziélménynek. Mi már megnéztük, elmondjuk milyen.

A héten került a mozikba Ujj Mészáros Károly, Liza, a rókatüdér című filmje, amelyben csak úgy hemzsegnek a Japánhoz köthető kulturális utalások. Ennek apropóján tíz másik olyan nyugati filmet szedtünk össze, amelyek az elmúlt évtizedekben nagyban meghatározták a japánokkal kapcsolatos nézeteinket.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a képregény mennyire átfogó médium, mennyire képes komplex és emberi történeteket átadni, és mennyire tudja kinőni azt a gyereknadrágot, amit az évek és a szülők (irodalom, folyóiratok, stb.) aggattak rá, meglepő, hogy mennyi pozitív választ kapunk. Ezek a képregények, túlnőnek a bugyutának is mondható Lucky Luke-os vagy akármilyen szuperhősös képregény kliséin, hiszen ezek irodalmi alkotások, csak éppen rengeteg kép van bennük és relatíve kevés betű. Mariko és Jilian Tamaki képregénye a This One Summer, az egyik legjobb és legközelibb élményem, amelyre azt tudom mondani, hogy ez KépRegény.

Vannak képregények, amelyeknek közük sincs a szuperhősökhöz és vannak olyan képregények, amelyek magáról a nagybetűs életről szólnak. Arról az életről, amit mindannyian élünk. A képregény persze meglepő fordulatokra képes. Olyan hatást is ki tud váltani, mint a Száz év magány, vagy a Tajtékos Napok. Ez az érzés a következő: az ember félmosollyal az arcán hangosan kimondja azt, hogy „bassza meg!” amikor végez az olvasmányával. Ez a képregény is ilyen.

Még mindig itt vagyunk! Hiába söpört el mindent és mindenkit az Ultimátum, van még néhány mini-sorozat, amit be kell mutatnunk a kibeszélő keretében. Elsőként a Lost sorozat írójának, Damon Lindelofnak elborult agymenését, az Ultimate Wolverine vs. Hulkot. Spoileres kritika következik.

Wachowskiék – akik valaha még fivérek voltak, mára viszont max "testvéreknek" definiálhatjuk őket – másfél évtizedes jelenlétükkel a hollywoodi (látvány)filmgyártás számottevő alakjaivá váltak. Az 1996-ban a Fülledtséggel debütáló, majd 3 évvel később a Mátrixszal egycsapásra a csúcsra érő és filmtörténetet író Andy és Lana (ex-Larry) Wachowski azóta sem tétlenkedtek. Noha nevüket még mindig jóformán a Mátrix-trilógia szinonimájaként emlegetjük, mégis az évek során írtak és rendeztek még ezt-azt – amelyek sorát holnaptól a Jupiter felemelkedése fogja bővíteni –, ennek apropóján pedig rangsoroltuk eddigi munkáikat. – Kapcsold be az övet, Dorothy!

Jön a Tomb Raider maszkulin változata, újra belet onthatunk Scorpion-nal és megannyi új karakterrel, és még az időt is széttörjük elemeire az Xbox újgenerációs konzolján. Jöjjön toplistánk második fele arról, vajon mivel fogjuk elbaltázni az időnket idén, görnyedő hátunk és kifolydogáló szemgolyónk legnagyobb bánatára a monitor és a TV előtt! Nézzük a második felét annak a tíz címnek, ami minket – valami különleges oknál fogva – felcsigáz! 

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is. Cikksorozatunkban nem kisebbet vállalunk, mint a magyarul megjelent Dűne könyvuniverzum teljes egészének bemutatását. Az első rész foglalkozik az eredeti regényekkel. FIGYELEM! A CIKK NEM CSAK NYOMOKBAN TARTALMAZ SPOILEREKET!

Idén annyi játékkal fogjuk tolni, hogy időnk sem lesz rá... Kamu. De. Játékra mindig kell időt szakítani, olyan nincs, hogy nincs. És hogy mire pocsékoljuk el a drága jó időnket? Furcsa világban játszódó lövöldözős mókára, a jó öreg Metal Gear Solid is visszaköszön még egy, a lezárás utáni epizódra. Sőt, az indie berkeken belül a Limbo készítői is nagy durranással készülnek idén. Úgy tűnik, az új konzolok kezdenek "beérni", ennek is köszönhető, hogy sok, sőt, rengeteg új címmel fogunk megismerkedni, és várhatóan lesz köztük olyan is, ami igazi húzónevévé válhat egy-egy újgenerációs gépnek. Nézzük az első öt címet, ami leginkább felkeltette Raptoraink kockabúráját!