Mivel a képregények hősei általában véve magányos lények, nem jeleskednek a szociális kapcsolatok terén, így kire is számíthatnának, mint az egyetlen lényre, aki ismeri, sőt, megérti őket? Nem másra, mint egy ősellenségre, egy nemezisre. Már egymás rögeszméjévé váltak, nem tudnak létezni egymás nélkül, hisz meghatározzák a másikat létezésük puszta tényével. De mi történik akkor, ha ez nem így van? Először is tisztázni kell, mi tesz egy nemezist jó nemezisé!

Az ördögűző (The Exorcist): egy rettenet, egy híres-hírhedt alkotás, egy, a horrorfilmek históriás könyvében külön fejezetet képező fogalom. Ez a William Friedkin-nek köszönhető, 1973-as alapmű nem csupán eredeti, sokkoló és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a zsáner (de legfőképpen a démonok által megszállt szerencsétlenekről szóló másolatok) mozgóképes jövőjét. A Hét tényező sorozat második részében ismét egy alapos kivizsgálásra szóló beutalót nyertek mindazok a lényegi elemek és jellemzők, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az abszolúte klasszikusként számon tartott, piszkosul hátborzongató filmet.

Rengeteg filmben láthattuk már, hogy az idő végtelen, behatárolhatatlan, haladhatunk benne előre, hátra, létezhetnek párhuzamos univerzumok. Janisch filmje nem a hagyományos időhurokról szól. Bár a múltba ugrálunk vissza, itt a múltat az emlékek jelentik, melyeket nem lehet megmásítani. Janisch Attila anno filmszemlét nyert filmje Shirley Jackson novellájából készült. A film az öregedésről, a halálról, az álomvilágról és a határtalan időről elmélkedik egy idős nő emlékein keresztül.

1994  – a játékipar egyik, ha nem a legmeghatározóbb éve volt, sorra jöttek ki a mai meghatározó game-címek és a világ (egyik) legismertebb konzolja, a Playstation. Ebben az évben jelentek meg a platformerek legnagyobbjai: például a Jazz Jackrabbit vagy az Earthworm Jim kukacoskodó oldalnézetes mászkálása is, melyek mélyen az emlékezetünkbe vésődtek az idők során. A háttérben meghúzódó Capcom ekkor dobta piacra a Super Nintendo egyetlen X-Men játékát, a Mutant Apocalypse-t, amivel mind a hétköznapi játékost, mind a fanokat is megizzasztotta. A rajongói X-Men nap közeledtével szemügyre vettük, hogyan teljesít mai szemmel egy közel 20 éve megjelent X-Men játék, ami jobban megizzaszt, mint Pyro a gázrezsó fölött!

"Linda ugyanarra a zenére veszi le a klumpáját, amire az X-Menes Őrszemeket gyaknak a sztyeppéken!" - Vagy valami ehhez hasonló mondat hangzott el egyik szerkesztőségi ülésünkön, minek hatására úgy döntöttünk megpróbálunk utána járni a "legendának".

Az X-Men - Az eljövendő múlt napjaira (kritika: itt), illetve rajongói napunkra készülődve mindenféle szexista felhang nélkül összeállítottuk az X-men-filmek legattraktívabb mutánshölgyeit, külsődleges jegyeik mellett különleges képességeiket is vizsgálva. Mondd, te kit választanál egy randira?

Mutánsok: a modern világ közellenségei. Annyi van belőlük, mint égen a csillag, némelyikük (de minimum a többségük) képességei irigylésre méltóak, mégis mindig a túlélésért kell küzdeniük, mert az egoista homo sapiensek nem szívlelik őket. Méghozzá nagyon nem, legalábbis ez az általános helyzet, a filmek szerint. A valóság viszont enyhén szólva is teljesen más: nemhogy nem bírjuk, de lássuk be; egyenesen imádjuk ezeket a túlfejlett szerencsétleneket! Hogy miért? Nos pontosan azért, amiért „elvileg” rühellnünk kellene mindet: azok miatt a piszok jó adottságaik miatt. Nem is éppen véletlen az, hogy a közelgő X-Men: Az eljövendő múlt napjai immáron a 7. nagyjátékfilm a sorban, mely ezekkel a „szörnyszülöttekkel” foglalkozik. Erre, illetve a rajongói napunkra készülődvén összeszedtük és rangsoroltuk tehát, hogy milyen is lett az a bizonyos eddigi 6 mutánsos alkotás.

Hans Zimmer sorozatban már harmadik szuperhősét fogyasztja el, ezzel kb. ki is merítette a legismertebb igazságosztók táborát. Batman… Superman… Pókember, talán már csak Aquamant hiányolhatja képzeletbeli álomlistájáról.

Mitől lehet erőszakos egy játék? Attól, hogy mi magunk válunk agresszívvé a játék közben, vagy csak egyszerűen, amiből tocsog a bél és véres kézzel kell kitépni a velünk szemben álló monstrum szívét? A kutatások nem tudják semmilyen vizsgálattal bizonyítani az erőszakos játékok negatív élettani hatását, akármilyen agyi mágnes-rezonancia gépezettel tanulmányozzák egy vérbeli gamer hipotalamuszát. Az agresszív játékok tömeges gyártásával brutális világoknak, zúzdáknak, vérfürdőknek lehetünk szereplői. Összeszedtük azt a tíz valaha megjelent játékcímet, ami a legtöbb erőszakot, félelmet, vértócsát és húscafatot tartalmazza. Vigyázat! Csak 18 év felettieknek ajánlott!