2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey): egy film, egy páratlan műalkotás, egy sci-fis értelemben vett fogalom. Ez a Stanley Kubricknak köszönhető, 1968-as tudományos fantasztikus alapmű nem csupán eredeti és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a műfaj mozgóképes jövőjét is. A mára már abszolút klasszikusnak tekintett darab előtt tisztelegvén, egyúttal nagyságának okairól megemlékezvén, összeszedtük, melyek is azok az elemek, (nem X, hanem IQ-) faktorok, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az epikus filmet.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a képregény mennyire átfogó médium, mennyire képes komplex és emberi történeteket átadni, és mennyire tudja kinőni azt a gyereknadrágot, amit az évek és a szülők (irodalom, folyóiratok, stb.) aggattak rá, meglepő, hogy mennyi pozitív választ kapunk. Ezek a képregények, túlnőnek a bugyutának is mondható Lucky Luke-os vagy akármilyen szuperhősös képregény kliséin, hiszen ezek irodalmi alkotások, csak éppen rengeteg kép van bennük és relatíve kevés betű. Mariko és Jilian Tamaki képregénye a This One Summer, az egyik legjobb és legközelibb élményem, amelyre azt tudom mondani, hogy ez KépRegény.

A Dead Island első és második részei után egy még zombibb, még modolósabb, még ugrálósabb játékot kapunk. Nagyot ugyan nem vállal azon túl, hogy hentelni itt is elég keményen lehet, nem beszélve az ugrabugráról, de kooperatív módban kifejezetten izgalmas. Az egészet tekintve ez egy elég pöpecül pimpelt Dead Island. 

A képregény-adaptációs filmeket nem igazán lehet azzal "vádolni", hogy felülreprezentálná a női karaktereket. Pedig a Marvel bővelkedik izgalmas, erőteljes és érdekes női hősökben. Más kérdés, hogy ezeket a lehetőségeket eddig nem nagyon játszották ki se a mozis, se a sorozat-adaptációkban. Vajon képes az Agent Carter változtatni ezen?

Majd amikor milliárdos cégbirodalmunk egyik fürdőmedencével megtámogatott irodájából számolgatjuk a ropogós bankókat, megmosolyogva fogunk visszagondolni a kezdeti évekre, amikor még egy 10 000-es olvasottságot hozó bejegyzéstől is majd kiugrottunk a bőrünkből. Avagy lássuk, mitől gerjedt be idén leginkább a honi geek társadalom!

Már második alkalommal került megrendezésre a Roboraptor Podcast Live, ezúttal pedig egy korábban blogunk által már tárgyalt filmet: a Primert tekintettük meg. Nem egyszerű erről a filmről beszélni, de szerencsére a kiváló hallgatóság nyitott volt a párbeszédre! Ebben az évben már csak egy Live Podcast lesz, de januárban újra találkozunk! 

November 28-án, magyar idő szerint 16.15 környékén minden kétséget kizáróan felrobbant az internet. Megérkezett a Star Wars VII epizódjának első teasere, s azóta rengeteg vélemény, komment, fotó, mém, videó került az internetre, minden valamire való geek-website elemzi, latolgatja a látottakat, így a RoboRaptor Blog se maradhatott le. Összegyűjtöttünk minden információt ami kikövetkeztethető az eddig kiszivárgott anyagokból, és megpróbálunk rendet vágni az eddigi pletykadzsungelen.

Na kérem szépen, megtörtént! Múlt hét csütörtökön megtartottuk az eslő live podcastot, ahol nagyon családias környezetben megtekintettük Jason Trost All Superheroes Must Die című filmjét.

Továbbra is Puzsér Róberttel beszélgetünk a geekségről. Ám ezúttal közkívánatra, összegyűjtöttük azokat a momentumokat melyek az előző adásból kimaradtak ... eredetileg nem véletlenül. A fejtegetések közepette tehát keményen szétszedjük a titánokat: Superman és Batman vagy Amerika Kapitány de még Hulk sem ússza meg szárazon. Na meg: A Gyűrűk Ura és a Game of Thrones világaival is foglalkozunk. Vigyázat: szókimondó szövegek!

Az Undergrunderben ezúttal egy újabb magas szinten alkotó ifjú képregényrajzolót mutatunk be: ő Felvidéki Miklós. A pillanatnyilag a MOME hallgatójának néhány képregénye már nyomtatásban is megjelent, de ahogy a legtöbben úgy ő sem elégszik meg ennyivel. Storyboard-rajzolóként és grafikusként is megállja a helyét, na persze a számára az lényeg mindenkoron az, hogy rajzolhasson.