Felvidéki Miklóssal készített interjúnk második részéből kiderül, az alkotó mit gondol a magyar képregények helyzetéről, valamint mesél a Papp Laci és A fiú akit Zsuzsinak hívtak című műveiről. A képregénykészítés árny- és világos oldalait is bemutatja, illetve kifejti,  milyen lehetőségei vannak ma egy kezdő alkotónak. Lehetőség van, csak jó képregényt kell csinálni – szól a recept, de ez tényleg ilyen egyszerű lenne?

Az Undergrunderben ezúttal egy újabb magas szinten alkotó ifjú képregényrajzolót mutatunk be: ő Felvidéki Miklós. A pillanatnyilag a MOME hallgatójának néhány képregénye már nyomtatásban is megjelent, de ahogy a legtöbben úgy ő sem elégszik meg ennyivel. Storyboard-rajzolóként és grafikusként is megállja a helyét, na persze a számára az lényeg mindenkoron az, hogy rajzolhasson.

Újonnan induló videó-sorozatunkban a magyar képregényes élet fiatal arcai mutatkoznak be. Őszintén nyilatkoznak a kezdeti időkről, terveikről, vágyaikról és arról, hogy „mennyire is éri meg képregényezni Magyarországon”. Jellemzően semennyire, de sokuknak nem is ez az, ami számít. Csak maga a képregény.

Rendhagyó módon videó-sorozatban számolunk be a 10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválról, melynek első részében Vass Róbert beszél az esemény múltjáról, jelenéről és céljairól. Dr. Hardlove pedig felméri az igényt az intergalaktikus képregényekre!