A Dreamworks az elmúlt egy-két évben nem nagyon törte magát, hogy maradandó moziélményt ajándékozzon közönségének. A mérsékelt sikerű The Croods-ot hamar elfelejtettük, a Mr. Peabody and Sherman sem repített vissza senkit a nosztalgiába, nem beszélve a Turbóról ami egy olyan csigáról szól ami belesik valami üzemanyagtartályba, ettől szupergyors lesz és megismétlődik a Verdák című film... Na de itt van az Így neveld a sárkányodat 2!

Nem nehéz megérteni, mi fogta meg Hayao Miyazakit a fiatal repülőgépmérnök, Jiro Horikoshi életében. A rövidlátó kisfiú, aki az egekbe vágyott, de nem lehetett pilóta, ezért mérnökként Japán óriási technikai lemaradását behozva megalkotta kora legfejlettebb, és a mai napig a világ egyik legikonikusabb repülőjét, a Zero vadászgépet. A Szél támad minden ízében Miyazaki, mégis egyedülálló a filmjei között és nem csak azért, mert ez az utolsó.

Vége pajti, ennyi...

...mondja a film közepén a menhely dolgozója a halálsoron lévő Hágennek, Mundruczó Kornél legújabb, ezúttal ugató főhősének. A mondat kétértelmű, ugyanis a szkript eme mondata metaszinten egyben egy olyan, a szerzői filmektől való furcsa elfordulást is jelent az alkotó részéről, ami valahol mégis csak félúton van a zsánermozik felé vezető ösvényen. Az alkotás azért nehezen sorolható bármelyik kategóriába, mert a Fehér Isten megnyerte az Un Certain Regard kategória fődíját a cannes-i filmfesztiválon – amely a mustra rendhagyóbb rendezéseket bemutató szekciója –, de ugyanakkor hazánkban thrillerként került moziforgalmazásba. Eme kettőssége, és isteni előzetese okán kifejezetten izgatottan ült be szerkesztőségünk több tagja megnézni a filmet. Ahogy korábban vizionáltuk, ez valóban nem egy "klasszikus" Mundruczó film lett, sőt a film öndefiníciójának szerteágazósága minket is zavarba ejtett.

Egy pillanatra vonatkoztassunk el a régi szuperhős eredettörténektől. Hagyjuk magunk mögött Gotham teljes romlottságát, vagy éppen Metropolis csillámló felhőkarcolóit. Vigyázó szemeinket vessük inkább egy olyan helyre, ahol nem lehetsz értékelhető emberi lény, ha nem a Starbucksban veszed a kávédat – szigorúan zsírszegény tejjel persze – ahol nem vagy férfi, ha nincs szakállad és iPhone-od, és nem vagy nő, ha egy lángoló szív nincs a mellkasodra tetoválva és nem tudod kívülről a Sonic Youth slágereket, természetesen csak a lemezek B oldaláról. Ez a hely nem más, mint napjaink Brooklynja, ebben a képmutatással és sekélyességgel teli világban alkotta meg Max Bemis és Jorge Coelho a XXI. század szuperhősét, a hipszter Jézus Krisztust, Timet.

Nemrég jelent meg A Hihetetlen Pókember különszáma a Kingpin kiadó gondozásában. A jeles esemény, hogy immár 25 éve olvashatjuk magyarul Peter „Pókfej” Parker kalandjait. Eme történelmi pillanat jegyében látott napvilágot ez a kiadvány amely tartalmazza a következő füzeteket: Amazing Fantasy 15., The Amazing Spider-Man 182-183, Spider-Man/Human Torch 3. De ez még nem minden! Ez a kötet nem csak egy képregény, sokkal több annál. Egy kalauz, egy útmutató arról, HOGYAN NE FORDÍTSON AZ EMBER! Fordításkritika következik!

A Doctor Who (avagy borzasztó magyar nevén, a Ki vagy Doki?) című brit sorozat hiába szerepel a Guinness Rekordok könyvében, mint a világ leghosszabb ideje műsoron lévő sorozata – tavaly ünnepelte jubileumi 50. születésnapját, valamint 33. évadát a széria –, s hiába örvend popkult státusznak Nagy-Britanniában, Magyarországon alig ismerik, kedvelői pedig még kevesebben vannak. Maroknyi táboruk számára hiánypótló kiadvány a Shada, amely azonban nemcsak a keményvonalas fanokat szólítja meg.

(Spoilermentes!) Az elmúlt években Tom Cruise számos olyan alkotásban szerepelt, amit a közönség sohasem tudott egyöntetű örömmel vagy haraggal fogadni. Ez a hullám nagyjából a Valkűrnél kezdődött és az Oblivionig biztosan tart. Én azok táborát erősítem, akik bevallottan egyáltalán nincsenek oda a színészért, de azért vallásos gyűlöletet sem éreznek iránta. Egy biztos, az Esőember óta én sem tudtam egyebet felsorolni a "Tom Cruise jó filmjei" listára. A holnap határa azonban meglepett. 

Tom Cruise nem csupán egy színész, egy megosztó celebritás, de egy jelenség is Hollywoodban. A „Szcientológia Kapitánya”, illetve a híres-hírhedt ’Cruise-Pitt tengely’ egyik ellenpólusa sokat tett már le az asztalra, gondolunk itt mind a filmes karrierjére, mind a magánéleti botrányaira. Munkásságán belül, a nagyvásznon nem egyszer szállt már szembe azokkal a fránya idegenekkel: utóbb speciel csodálkozunk is azon, hogy a Függetlenség napjában nem Ő játszotta Will Smith pilóta-karakterét (hiszen mégiscsak Cruise = 'Maverick'). A héten érkezik a hazai mozikba is A holnap határa, ami immáron a 3. olyan darab lesz, melyben Tom barátunk földönkívüliekkel viaskodik. Ezúttal ennek apropóján vizsgáltuk meg az előző kettőt.

A Marvels nagyszerűsége több dologban is megmutatkozik. Az első a rajz. Nem igazán szeretem a festett képregényeket, ez a fajta realizmus néha már inkább a Bravo magazin fotó képregényeire emlékeztet, valahogy idegenül hat, hogy nincsenek kontúrok, de vannak vastag keretű panelek és szövegbuborékok. De a Marvels kivétel, mert Alex Ross még így is elvarázsolt, a rajzai egy percig sem zökkentenek ki, miközben a panelkezelése is "képregényes" maradt.