Minden igaz geek számára jó hír, hogy 2014-ben is el voltunk látva a sci-fi- és fantasy-irodalom igencsak vaskos szeletével. Ráadásul nem csupán a nemzetközi piac régebbi vagy frissebb termései értek ide, hanem születtek bőséggel a magyar piacon is újdonságok. Ezekből próbáltuk összeszedni nektek a 10 legütősebbet!

Az idei évben is dőlt ránk a rettenet, ahogy azt kell, az alábbi listában pedig igyekszem csak a valóban értékes, vagy ilyen-olyan okokból messzire kerülendő filmekre szorítkozni: instant klasszikus és nevetségesen bárgyú ijesztgetés egyaránt megtalálható a válogatásban – horror volt, van lesz, de egyáltalán nem mindegy, ki merészkedik a műfaj közelébe. A tökéletesen tehetségtelen versenyzők valamiért örömmel kontárkodnak szívügyem környékén – a horrort nyilván költséghatékonynak és egyszerűnek érzik – a lista pedig nem jelez konkrét rangsort: vannak nagyjából egy ligában játszó művek, a csúcsról merülünk egyre mélyebbre a kénköves pokol iszonyú bugyraiban (azért ígérem, a végén megpillanthatjátok a fényt).

Az alábbi összeállítással szeretnénk nektek nagyon boldog geekségekben gazdag karácsonyt kívánni! FIGYELEM! Ez egy szubjektív lista, nem toplista! Olyan filmekről olvashattok alant, melyek nosztalgikusságuk okán vagy érdekességük miatt kerültek fel ide! Szóval tessék az ünnepek alatt is sok filmet fogyasztani! :)

Majd amikor milliárdos cégbirodalmunk egyik fürdőmedencével megtámogatott irodájából számolgatjuk a ropogós bankókat, megmosolyogva fogunk visszagondolni a kezdeti évekre, amikor még egy 10 000-es olvasottságot hozó bejegyzéstől is majd kiugrottunk a bőrünkből. Avagy lássuk, mitől gerjedt be idén leginkább a honi geek társadalom!

Bár a cím miatt sokan – köztük a cikk szerzője is – kételkedett a harmadik X-men animációs sorozatban, a Wolverine and the X-Men mégis jött, látott és győzött. Pár év elteltével újra elővettük, leporoltuk, és megnéztük, hogy teljesít. Jelentjük: ugyanúgy.

Rendhagyó poszttal jelentkezünk, ami egyben az "előzetese" egy januári projektünknek: szeretnénk geek-tematikájú novellákat is megosztani veletek, de mivel Rick Rocktansky annyira megihletődött egy aktuális közéleti esemény kapcsán, nem várhattunk vele egy hónapot. A téma tehát adott, de a valósággal való bármilyen egyéb egyezés csupán a véletlen műve.

A Telltale Games sorra hozza ki a legjobb sorozatokból és filmekből, képregényekből adaptált kalandjátékokat. Az amerikai fejlesztőgárda baromi okosan csinálja a munkáját, mert egyszerre három, rendkívül fontos elemet visz tovább, sőt, előremutatóan a fejlődés irányába tolja a játékipar bizonyos szegmenseit. Elsősorban a régi kalandjátékosoknak próbál kedvezni, ami az utóbbi időben a mainstream-től sokkal távolabb került. Másodsorban a sorozatokat, képregényeket, filmeket zabáló tizen-huszon-harminc-éveseknek játék formájába oltja eme komoly és lassan a könyvolvasást is felváltó szenvedélyüket, egy teljesen új formulában. Harmadrészt a kalandjátékot eddig kevésbé preferálóknak akar nyújtani valamit. Sok esetben leegyszerűsítve, fogyasztható, interaktív moziként hivatott átadni a játszás élményét. Legújabb címük, a The Game of Thrones: Iron from Ice – A Telltale Games Series hozza a szintet, de vajon kinek való a Telltale Games legújabb játéksorozata?

Hogyha egy kicsit jobban szétnézünk a New 52 címei között, találhatunk egy csiszolatlan gyémántot. A Francis Manapul és Brian Buccellato által fémjelzett új Flash egy kiemelkedően jó sorozat, amit minden képregényrajongónak el kell olvasnia. Maga a történet és a rajzolás is magával ragadó, pörgős események tornyosulnak ránk, de mégis egy teljesen más aspektusból kell vizsgálnunk ezt a ciklust. Manapul és Bucellato teljesen újraértelmezte Flash eredetét és a DC univerzumban elfoglalt helyét, amivel semmi gond nincsen, hiszen egy másik szemléletmód, mindig frissítően hat. A fontosabb kérdést az olvasónak kell feltennie magában. Képes e befogadni ezeket a változásokat? Képes-e a konvenciók ellen menni? Tud-e ellent mondani azoknak a hangoknak a fejében, amik azt mondják: „bassza meg ez nem is így van!”. Vegyünk egy pár ilyen példát és nézzük meg, hogy miben más és, hogy miben jobb vagy rosszabb ez a Flash elődeihez képest.

November 28-án, magyar idő szerint 16.15 környékén minden kétséget kizáróan felrobbant az internet. Megérkezett a Star Wars VII epizódjának első teasere, s azóta rengeteg vélemény, komment, fotó, mém, videó került az internetre, minden valamire való geek-website elemzi, latolgatja a látottakat, így a RoboRaptor Blog se maradhatott le. Összegyűjtöttünk minden információt ami kikövetkeztethető az eddig kiszivárgott anyagokból, és megpróbálunk rendet vágni az eddigi pletykadzsungelen.

A Ubisoft közönségének kevésbé tetszett az első Assassins's Creed, mert a monotonitás, a feladatok állandó ismétlődése a játékosok legtöbbjének kedvét szegte a folytatástól, ellenben szakmailag elismert lett, hiszen a sandbox játékokon belül mégis teljesen új elképzeléssel találkozhattunk. Az Ubisoft – akkor még – hallgatott a közönség kritikájára: 2009 novemberében a második epizóddal folytatta az asszaszinok és a templomosok közötti küzdelem bővebb kibontását. Minden hibáját próbálták kijavítani, ami az első részben felróható volt, minden apró elemét tökéletesen helyretéve egy forradalmian új lopakodós-akció-kalandjátékot sikerült összepakolniuk. Miért mondhatjuk, hogy a második rész a legkomplexebb és legjobban sikerült epizódja az azóta (talán már túl) sok részesre duzzadt szériának?