A Ubisoft közönségének kevésbé tetszett az első Assassins's Creed, mert a monotonitás, a feladatok állandó ismétlődése a játékosok legtöbbjének kedvét szegte a folytatástól, ellenben szakmailag elismert lett, hiszen a sandbox játékokon belül mégis teljesen új elképzeléssel találkozhattunk. Az Ubisoft – akkor még – hallgatott a közönség kritikájára: 2009 novemberében a második epizóddal folytatta az asszaszinok és a templomosok közötti küzdelem bővebb kibontását. Minden hibáját próbálták kijavítani, ami az első részben felróható volt, minden apró elemét tökéletesen helyretéve egy forradalmian új lopakodós-akció-kalandjátékot sikerült összepakolniuk. Miért mondhatjuk, hogy a második rész a legkomplexebb és legjobban sikerült epizódja az azóta (talán már túl) sok részesre duzzadt szériának?

A játékokról és filmadaptációikról szóló podcast-ünk utolsó részében a jövő felé pislantunk. Az elmúlt pár évben elterjedt az a trend, hogy a játékok egyre filmszerűbbé váltak. Jó példa erre a Beyond Two Souls vagy a Mass Effect-trilógia. Hová vezethet a virtuális tér kiterjedése, illetve milyen hatással lehet ez a jövő generációira? Egyáltalán kell-e nekünk gamer-eknek még egy dózis a filmszerű játékokból? Az előző részek itt és itt érhetőek el. A válaszok pedig alant a podcast-ben...