Hogyha egy kicsit jobban szétnézünk a New 52 címei között, találhatunk egy csiszolatlan gyémántot. A Francis Manapul és Brian Buccellato által fémjelzett új Flash egy kiemelkedően jó sorozat, amit minden képregényrajongónak el kell olvasnia. Maga a történet és a rajzolás is magával ragadó, pörgős események tornyosulnak ránk, de mégis egy teljesen más aspektusból kell vizsgálnunk ezt a ciklust. Manapul és Bucellato teljesen újraértelmezte Flash eredetét és a DC univerzumban elfoglalt helyét, amivel semmi gond nincsen, hiszen egy másik szemléletmód, mindig frissítően hat. A fontosabb kérdést az olvasónak kell feltennie magában. Képes e befogadni ezeket a változásokat? Képes-e a konvenciók ellen menni? Tud-e ellent mondani azoknak a hangoknak a fejében, amik azt mondják: „bassza meg ez nem is így van!”. Vegyünk egy pár ilyen példát és nézzük meg, hogy miben más és, hogy miben jobb vagy rosszabb ez a Flash elődeihez képest.
Az alapfelállás ugyanaz. Barry Allen gyorsan fut, ráadásul hülye piros búvárszerkóban. Barry Allen anyja meghalt, apját gyanúsították, aki börtönben csücsül emiatt. Barry Allen helyszínelő és szeret villámokkal táncolni a sápadt holdfényben. Barry Allen szerelmes Iris We….akarom mondani Patty Spivotba, aki szintén a rendőrségnél dolgozik mint vérelemző. Juhú elérkeztünk az első WTF? táblácskánkhoz. Iris West szintén szerepel a siri-sorozatban, de inkább ő gebed Barry után nem pedig fordítva. Amúgy maga az egyenlet ugyanaz: Barry és Patty összejönnek, Barry elmondja, hogy ő a Flash, Patty boldog is, meg nem is. Itt szeretném feltenni a következő kérdést: Hogyha veszünk egy karaktert, aki karakán, ismeri Barry/Clark/Bruce/Rocket Racoon munkán kívüli elfoglaltságát, akkor nem teljesen mindegy, hogy mi a neve? Jelen esetben Patty Barry villámhárítója, ő a másodlagos motivációja. A Flash elsődleges motivációja mindig is anyja gyilkosának megtalálása lesz, akár esik, akár fúj, és természetesen ebből konfliktusok is kialakulnak a két személy között. Maga a név csak egy berögződés, a névvel azonosítunk egy bizonyos archetípust, jelen esetleg a Lois Lane karaktert. Az, hogyha ezt a személyiséget engedjük megformálni egy másik karakternek, akkor igazából semmi másnak nem ártunk, csak a kánonnak. Ezen felül viszont felszabadítunk egy másik karaktert, jelen esetben Irist, aki relatíve az elején belekerül a dolgok közepébe, ebben az esetben a speed forceba sőt mi több, konkrétan több köze van a Reverse Flash-hez, mint Barrynek akármikor.
A másik innovatív megközelítést Flash kedvenc játszópajtásai, a ZSIVÁNYOK (na ugye, hogy milyen baromira hülyén hangzik?!), szóval a Rogue-k „szenvedték el”. A beszavazó show után a felállás körülbelül ugyanaz mint az eredeti: Captain Cold, Mirror Master, Heatwave, Weather Wizard és a sort az újonc Glider zárja. Glider itt Cold húga, és Mirror Masterrel kokettál nem úgy mint eredetileg a Flash #250-ben, ahol a Top csaja volt. Lisa (Glider) kómában van, így a halál és élet vékony vonalán táncolva, mindenen képes áthatolni, legyen az akármilyen anyag. Szép megoldás, hogy a pár mindkét tagja egy másik világ rabja, Glider az umbrában táncikál, miközben Mirror Master annyi tükörben néz farkasszemet önmagával, amennyit az össze ruhaszalon együtt sem tudna felmutatni. A másik, elég jól eltalált megközelítés, hogy ezek a Rogue-ok, hát hogy is fogalmazzam szépen… eléggé szerencsétlen balfaszok. Nem igazán érzik egymás között a funkyt, és többször feloszlottak, mint a Backstreet Boys az évek során. Captain Cold, egy kocsmában panaszkodik, miközben a fiúbandájának többi tagja csupán addig fog össze vele, amíg el nem intézik Flash-t, aztán megint egymásnak ugranak. Captain Cold és Flash között majdhogynem kijelenthető bromance feszül, többet dolgoznak együtt, mint egymás ellen. Nem csupán agyatlan rajzok, akik már ezerszer nekimentek ugyanannak a betonfalnak, sosem tanulva abból, hogy ezerszer betört a fejük. Fel tudják ismerni a szituációkat, amiben vannak, és releváns döntést kéesek hozni, mint például, ha egy gorilla hadsereg ostromolja várost, akkor jobb Flash-sel együtt adni a pofonokat, mint két oldalról kapni azokat. Külön érdemes kiemelni, hogy Cold dominanciája eléggé megkérdőjelezhető, szegénykém annyira háttal ül a moziban, hogy arra szavak nincsenek. Sokkal erősebb vezetőfigura Glider, aki nem csak összeszedi a csapatot, hanem koordinálja, és természetesen manipulálja is őket. Groot és a Gorillaz is feltűnik, nagyjából ugyanaz a felállás mint általában: „ember buta, majom okosabb, erősebb, szőrösebb”. Itt annyira nincs nagy meglepetés, talán csak annyi, hogy a képregény előre vetít valami eléggé nagy dolgot Flash életében, mivel a "rajtad múlik a világ sorsa", nagyjából tízszer hangzik el az eddig megjelent füzetekben.
Van egy kvázi Lex Lutor is a szórásban: Dr. Darwin Elias. A jó doktor, úgy tekint Flash-re, mint egy végtelen duracell elemre. Egy olyan ember, aki élete küldetésének érzi a világ jobbá tételét, vagyis el akarja lopni Flash képességét, végtelen energiát adni a világnak és persze bezsebelni az álomautót meg az egész világ imádatát. MEGAPÉNZT. Annyira elborult Darwin (evolúció, érted?), hogy konkrétan rábeszéli a részeg Cold-ot, hogy áldozza már be saját és pajtásai testi épségét, egy-két szuperképességért, hogy így el tudják kapni Flasht. Nagyon jó példája az emberi kapzsiságnak, annak a mérgezett motivációnak, miszerint mindegy milyen áron, de kell neki az ami másnak van.
Na és a lényeg: Van Reverse Flash. Nem Zoom az. Nincs is sárga ruhája… és nem ő ölte meg Barry anyját. Ugye ez az a dolog, amit egy kicsit nehezen fogad be a veterán viharvert képregényolvasó emésztése. A Reverse Flash véleményem szerint sokkal jobban ki van dolgozva, mint eddig bármikor. Tetteinek mozgatórugói sokkalta emberibbek, mint anno Zoom-é voltak. A világ össze speedsterét megölni, ezzel annyi erőre szert tenni, hogy visszamehessen az időben, megakadályozni egy részeges apa rémtetteit gyermekeivel. Zoom csak egy a múltra féltékeny idióta volt. Reverse Flash és Barry kapcsolata is teljesen más, beavatás-tanmese ez, ahogy a szofisztikált bölcsész mondaná. Barry számára minden történés, azt az érzést erősíti meg benne, hogy ténylegesen fontos szerepet játszik a világ sorsának alakulásában, és csak kizárólag előre szabad néznie.
Ez a pár példa teljesen jól mutatja azt, hogy kisebb vagy nagyobb változtatásokkal is tökéletesen beillik valami új, a már ezerszer megénekelt kánonba. Egy olyan aspektust tár az olvasó elé, amit még soha nem élt át. A befogadó ténylegesen valami újat tapasztal ezen képregény lapjain, ami nagyon fontos. Mindig is problémásnak tartottam, hogy a nagy kiadók ezerszer újrahasznosítják a rosszfiúikat, ugyanazokat a történeteket mesélik el, csak egy kicsit máshogyan. Ahogy az Amazing Spider-Man-ben is le volt írva: Dr. Octopust, már annyiszor szétverték, hogy konkrétan feladta a teste a harcot. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy Francis Manapul és Brian Buccellato utazása a Flash-sel csupán 25 részig tartott. Persze hülyék lennének visszamondani, hogy a Detective Comics-ot írják/rajzolják. Egy kicsit még elidőztem volna ebben, a furcsán ismerős és egyben ismeretlen világban. Reméljük az utódok meg fogják ugrani az a lécet amit ez két srác igen csak magasra tett.
A korábbi három epizód az alábbi linkeken érhető el:
The Flash 1# – Az Arany Fiú esete a világgal
The Flash 2# – Barry Allen, gyermek az időben
The Flash 3# – A paradoxon inkarnációja
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Utolsó kommentek