A játékokról és filmadaptációikról szóló podcast-ünk utolsó részében a jövő felé pislantunk. Az elmúlt pár évben elterjedt az a trend, hogy a játékok egyre filmszerűbbé váltak. Jó példa erre a Beyond Two Souls vagy a Mass Effect-trilógia. Hová vezethet a virtuális tér kiterjedése, illetve milyen hatással lehet ez a jövő generációira? Egyáltalán kell-e nekünk gamer-eknek még egy dózis a filmszerű játékokból? Az előző részek itt és itt érhetőek el. A válaszok pedig alant a podcast-ben...

A sci-fi több okból is kedvenc filmműfajom: a képzelt világok, sosemvolt teremtmények, messzi-messzi galaxisok kulisszái között nincsenek szabályok, az agy zabolátlanul szabadulhat el, a lehetetlen is lehetségessé válik. A jó sci-fi azonban minden esetben rólunk, emberekről kell, hogy szóljon; az alternatív valóságok színfalai mögött mindennapi életünk problémáival kell szembesülnünk. Az igazán jó sci-fi kérdéseket vet fel, vitát generál, gondolatot ébreszt, okít és utat mutat, miközben felhőtlenül szórakoztat is. Az A robot és Frank mindezt erőlködés nélkül, bámulatos eleganciával és mély bölcsességgel műveli. 

Legújabb különkiadásunkban, a kortárs magyar rendezők egyik legnagyobbikának, Pálfi Györgynek aktuális filmjét a Szabadesést elemezzük Lézer Liza szerzőnőnkkel. Pálfi azért is az egyik legizgalmasabb magyar direktor, mert jóformán a Taxidermia című filmjén kívül az összes alkotását "saját zsebből" finanszírozta. A Szabadesésben egy panelház hét emeletén élő, különböző emberek sorsát mutatja be, szürrealista módon, különös tekintettel félelmeikre. Emellett történetenként egyedi vizualitást és narratívát alkalmazva. Hajtás után Pálfi György online elérhető alkotásait is megtekinthetitek.

Negyedik adásunkba Szirmai Gergő látogatott el akivel a fantasy, sci-fi, horror-filmek egyik alzsánerével foglalkoztunk: a szörnyvadász filmekkel. Tudjátok, ez az amiben a mitologikus lények a 21. század emberi társadalmában bujkálnak, de olyan rendkívül ügyesen, hogy egész életükben egy darab fotó sem készül róluk. Legalábbis ami a Dylan Dog című képregény adaptációt illeti. Persze ha még ez lenne a legnagyobb baj a filmmel... Az alkotás trailere hajtás után található.

A Serious Man szerű intro jön: a The Giver sajtóvetítése után be volt ígérve, hogy Dr. Boldizsár Ildikó mesekutató érkezik beszélgetésre. Pár érdemi információ a filmről és az annak alapjául szolgáló könyvről, majd jött az első kérdés. Majd a válasz. A válasz közben aztán beindult a pláza a hangrendszere. Nem hallani semmit. A zene maradt, mi pedig távoztunk. Kaotikusan hangzik? A film is az!

Ezen a héten a csapból is a Sin City második része folyik. Pimpelheted a profilképedet fasza, darkszépiás filterekkel és megint dühbe jövünk idézetekkel. A dekadencia kacsingat minden villamosmegállóból, hogy már másodszor utazhatunk a Bűn Városába. De miért is jó ez? Miért tiszteli és imádja a megszállott képregényolvasó Frank Miller műveit, és ami még fontosabb, hogy miért szereti az átlagember, a Sin City-t?

Kerékgyártó Yvonne rendező első nagyjátékfilmje, a Free Entry a wiesbadeni goEast fesztiválon debütált még április elején. Péntek este a Rooftop Cinema jóvoltából már a hazai közönség is megnézhette a filmet (feltéve ha még nem látta a Szigeten). A sztori ebből áll: tinik, alkohol, Sziget... Ismerős?

A Marvel Studios immáron 2008 óta boldogít minket szuperemberekkel, a Földet leigázni vágyó űrlényekkel, gonosz és jó istenekkel és végre valahára ezek köreiben köszönthetjük az óriás szuperfákat és mutáns mosómedvéket, hogy a többi rosszarcúról már ne is beszéljünk… Mi lehet az oka annak, hogy a Marvel már a tizedik filmjével robbantja fel a nyarat és még mindig nem unjuk őket? Legalábbis ami minket (geekeket) illet… Természetesen az, hogy a Marvel nem csak úgy a vaktában lövöldözik. A képregényes franchise gondosan felépített dramaturgiai és financiális tervezésnek köszönheti sikerét.

David Cronenberg ha filmet készít, akkor maradandót alkot. Persze ez nem minden esetben jelent jót, és talán ő tipikusan az a rendező, akinek a filmjeiről mindenkinek megvan a maga mainstream-től eltérő véleménye. A rendező legklasszikusabb filmjei a mai napig óriási pszeudo-értelmiségi vitákat képesek kirobbantani, de Cronenberg mindig nyer. Most a Maps to the Stars-szal is.

A Roboraptor Science új epizódjában Csizmadia Dalma Dóra pszichológussal beszélgettünk, akivel a mélyére ástunk a Frank című film kapcsán (kritika: itt) felmerülő maszkviselés rejtett tartalmainak.