Akármilyen véleményen is vagyunk az esettel kapcsolatban, 2015. június 26. történelmi pillanat, hiszen az Amerikai Egyesül Államok legfelsőbb bíróságának döntése értelmében ezentúl a meleg párok az egyes államok szabályozásától függetlenül az egész USÁ-ban legálisan köthetnek házasságot. Akárhogy is nézzük, ez egy olyan polgárjogi harc végeredménye, amely hosszú ideje tart, s az utóbbi évtizedekben a kortárs művészetek, a filmipar, a képregények egyaránt tettek annak érdekében, hogy az ügyet előremozdítsák. Nem lehet azonban egyszerű „buzilobbival” elsöpörni a kérdéskört, itt ugyanis jogegyenlőségről van szó, és az amellett való kiállásról. Nem véletlenül említettem külön a képregényeket, hiszen ha az amerikai comics-okat vizsgáljuk, amelyek főhőse legtöbbször egy szuperhős, azt látjuk, a hero vagy heroina mindig kötelességszerűen védi az elesetteket, segíti a gyengéket, és óvja a demokrácia intézményét. Ha pedig így tesz, az egyet jelent azzal is, hogy kiáll minden olyan intézkedés mellett is, amely annak működését elősegíti, s a benne élők életét élhetőbbé teszi. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet a legfelsőbb bíróság döntésével (a CNN által múlt pénteken ismertetett közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 63 százaléka helyesli, 33 százaléka pedig ellenzi az egynemű párok házasságát), és ez cikk sem a meggyőzést, a vitát, hanem a párbeszédet hivatott szolgálni, emlékeztetve arra, hogy nem véletlenül esik oly sok szó a toleranciáról a képregények lapjain.

A Bosszúállók: Ultron kora minden korábbi Marvel-filmnél markánsabban mutatott rá a közös filmes univerzum építés esztétikájára – ezért gyorsan összeszedtük, hogy állunk most, hová tartunk, mi jön most, mit lehet tudni?

Nem is tudom hol kezdjem… Ez valami zseniális volt. Nagyon régóta vártam, és nagyon féltem tőle, hogy el fogják cseszni. Nem cseszték el. Sőt: minden várakozásomat felülmúlta. A Netflixen egyben megtekinthető Daredevil-sorozat, az eddigi legjobb képregényes tévésorozat – és ezt úgy értem, hogy köröket ver az összes jelenleg futó riválisára. Persze azért messze nem tökéletes a cucc, de a maga 13 részével olyan, mint egyfajta képregénykokain, az fix. De miben más, illetve bizonyos esetekben miben több mint mondjuk a Daredevil-film, avagy az éppen futó Arrow és Agent Carter szériák? A rövid válasz az, hogy nincs elbaszva, a hosszabb választ pedig hajtás után olvashatjátok.

Alejandro González Iñárritu a Bábel és a Korcs szerelmek után újra beleveti magát az emberi élet misztériumába, és egy precíziós pengével bontja le rétegről rétegre főhősei lélek-szöveteit a Birdman-ben. Ráadásul az elmúlt tíz évben az oly népszerű szuperhős-filmek (en bloc a blockbusterek) világából érkező színészek utóéletével foglalkozik. Egész pontosan az űrrel, ami a siker után következik. A Birdman, ezt a látszólag egyszerű témát szépen építi fel és ráadásul úgy, hogy egy pillanatig nem szalad bele olcsó közhelyekbe vagy felszínességbe. Ja és baromi vicces! 

Na kérem szépen, megtörtént! Múlt hét csütörtökön megtartottuk az eslő live podcastot, ahol nagyon családias környezetben megtekintettük Jason Trost All Superheroes Must Die című filmjét.

A Roboraptor Podcast második évadának első felvonása NAGYON LASSAN a végéhez közeledik. Dr. Hardlove visszatért szibériai száműzetéséből és hamarosan az éterben is újra hallatja hangját. A következő egy hónapban még erősen jelen leszünk a hétköznapjaitokban podcast-tekintetében... (muhahaha)! Novemberben egy új programsorozattal kedveskedünk nektek: ROBORAPTOR PODCAST LIVE – GEEK FILM KLUB! Az eseményről alant olvashattok a hajtás után.

Új cikksorozattal jelentkezünk! Az Ultimate kibeszélőben a Marvel képregények legsikeresebb alternatív univerzumát vesszük górcső alá, sorozatról-sorozatra, miniről-minire, amit az itthon megjelent Újvilág sorozatokból (X-Men, Fantasztikus Négyes, Csodálatos Pókember, Különítmény) a hazai közönség is jól ismerhet. Van amiről inkább csak összefoglaló jelleggel fogunk írni, míg lesz ami kifejezetten megfelel a kritika fogalmának (is), és lesz olyan is, amit egyszerűen kihagyunk. Most pedig az Ultimates 2 sorozatával kezdünk, ami a magyar keresztségben a Különítmény névre hallgat.

Pálfi György nemzetközi szinten is elismert magyar rendezőnk. Legfrissebb filmje, a Szabadesés (amelynek kapcsán a filmről szóló podcast-ünket itt hallgathatjátok meg) kapcsán összegyűjtöttük eddigi alkotásai közül azokat, amelyek nekünk a leginkább tetszettek. Művei között szerepel morbid humorú nagyjátékfilm, dialógus nélküli vizuális kaland és még szuperhősfilm is – mindegyik erősen viseli a rendező kézjegyét. Íme Pálfi György eddigi öt legkiválóbb alkotása.

A Marvel Studios immáron 2008 óta boldogít minket szuperemberekkel, a Földet leigázni vágyó űrlényekkel, gonosz és jó istenekkel és végre valahára ezek köreiben köszönthetjük az óriás szuperfákat és mutáns mosómedvéket, hogy a többi rosszarcúról már ne is beszéljünk… Mi lehet az oka annak, hogy a Marvel már a tizedik filmjével robbantja fel a nyarat és még mindig nem unjuk őket? Legalábbis ami minket (geekeket) illet… Természetesen az, hogy a Marvel nem csak úgy a vaktában lövöldözik. A képregényes franchise gondosan felépített dramaturgiai és financiális tervezésnek köszönheti sikerét.

Vétkeztem, Uram, bocsáss meg nekem! Cinkosságot követtem el magával az Ördöggel. Első találkozásom Daredevil karakterével, a Hell to Pay part 1 volt, aminek elsőre kicsit furcsa rajzolása, döcögősen beinduló története, és random pszichopaták felbukkanása majd hadonászása körfűrészekkel, nem fogott meg igazán. Aztán elolvastam még egyszer, és onnantól kezdve a rabja lettem és vagyok a mai napig a sorozatnak. Egy ideje tervezgettem egy több részes Daredevil cikksorozatot, de valamiért mindig elnapoltam. Az első részben egy általános összegzést és leírást akarok adni magáról a karakterről, hátteréről. A következő három írásomban pedig sorra veszem mind a három volume-ot, külön kiemelve a szerintem szignifikáns részeket, köteteket, írókat és rajzolókat.  Sehol sem fogom használni a magyar fordításokat, mivel sem a neveknél sem a kifejezéseknél nem pontos. Nos, akkor vágjunk is bele!