Negyedik adásunkba Szirmai Gergő látogatott el akivel a fantasy, sci-fi, horror-filmek egyik alzsánerével foglalkoztunk: a szörnyvadász filmekkel. Tudjátok, ez az amiben a mitologikus lények a 21. század emberi társadalmában bujkálnak, de olyan rendkívül ügyesen, hogy egész életükben egy darab fotó sem készül róluk. Legalábbis ami a Dylan Dog című képregény adaptációt illeti. Persze ha még ez lenne a legnagyobb baj a filmmel... Az alkotás trailere hajtás után található.

A The Changeling már azért is érdekes mert egy kanadai magyar: Peter Medak rendezte. A film talán abban tud műfaján belül izgalmasabb lenni, hogy a kötelező para-elemeken kívül a főszereplő a maga szakállára kezd el együttműködni az őt vegzáló kísértet-gyerekkel, hogy végül mind a ketten nyugodtan éljenek, illetve haljanak. Persze azért a kísértetek meg tudják ám lepni az embert...

A Serious Man szerű intro jön: a The Giver sajtóvetítése után be volt ígérve, hogy Dr. Boldizsár Ildikó mesekutató érkezik beszélgetésre. Pár érdemi információ a filmről és az annak alapjául szolgáló könyvről, majd jött az első kérdés. Majd a válasz. A válasz közben aztán beindult a pláza a hangrendszere. Nem hallani semmit. A zene maradt, mi pedig távoztunk. Kaotikusan hangzik? A film is az!

Mr. Rabbit, st ranger és barátunk: Knowledge Supervisor ellátogattak a IV. Corvin Moziéjszakára, ahol elsősorban az idei blockbusterek közül válogathatott a nagyérdemű. Öt filmet néztek meg a srácok, melyről egy-egy rövid, néhány perces villámkritikát készítettek.

2008-ban az akkortájt még relatíve az ismeretlenségből érkező, pusztán 38 éves dán rendező Nicolas Winding Refn jött, látott és letette az asztalra az első nem Dánhonban forgatott nagyjátékfilmjét, a Bronson-t.  Azt a félig-meddig életrajzi tébolyt, melyből gyakorlatilag már a bemutatását követően egykettőre kultfilm lett, olyannyira nem hasonlított (és azóta sem hasonlít) semmi másra, ami vicces és ami mozgókép. A Michael Peterson-ról, alias Charlie Bronson-ról szóló művet nem lehet és nem is szabad kihagyni: egyszerűen látni kell.

Évadindítóként kivételesen nem egy geek-filmet vettünk elő, hanem egy nagyon is aktuális új magyar produkció: a Free Entry alkotóival készítettünk interjút. A Kerékgyártó Yvonne első rendezéséről szóló kritikánkat itt olvashatjátok.

Kerékgyártó Yvonne rendező első nagyjátékfilmje, a Free Entry a wiesbadeni goEast fesztiválon debütált még április elején. Péntek este a Rooftop Cinema jóvoltából már a hazai közönség is megnézhette a filmet (feltéve ha még nem látta a Szigeten). A sztori ebből áll: tinik, alkohol, Sziget... Ismerős?

Az Ida nem klasszikus holocaust-, zsidó-, vagy keresztény film, és nem is tipikus coming of age-, vagy road movie, mégis furcsa egyvelege a felsoroltaknak. A lengyel film ezen felül fekete-fehér, manapság nem túl gyakori módon 4:3-as képarányú, és legtöbbször dekomponált. Egy ilyen látszólagos stíluskavalkádban minden adott lenne ahhoz, hogy a film ne legyen több egy kusza katyvasznál, de az Ida működik!

Az orosz Borisz Paszternak által megírt és 1957-ben, Olaszországban kiadott Zsivago doktor sosem volt egy nemes egyszerűséggel történelmi köntösbe bújtatott, hagyományos értelemben vett romantikus regény: a mű burkoltan az 1917-es forradalom kitörésével a nemzeten eluralkodó szovjet ideológiát és az új rezsim generálta későbbi defektusokat támadta. A megjelenése után hét év elteltével, a már életében is tekintélyes David Lean (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence) pedig Carlo Ponti producerrel közösen vette a bátorságot és filmre vitte ezt, a Hidegháború során nemzetközi vita tárgyát képező és a Szovjetunió által leginkábbis a pokolba kívánt történetet.

A Marvel Studios bizonyára érezni kezdte, hogy a kedves moziba járó közönség már icipicit talán unhatja a nagyon szuper embereket, akik a nagyon szuper képességeiknek köszönhetően nagyon szuperül újra és újra megmentik a világot. Ennek érdekében nemhogy befejezte önnönmaga univerzumának terebélyesítését, hanem éppen megemelte a tétet: a Marvel képregények közül elővette az egyik legkevésbé ismertet, és jól odasózott vele. Szuperlatívuszok helyett legyen elég ennyi: még nem tértünk magunkhoz a látottaktól, és újra meg akarjuk nézni! Guardians of the Galaxy kritika.