Johnny Deppnek, hogy lerázza a válláról az évek alatt rárakodott „jacksparrow”-ságot és kilépjen végre a „timburtonkedvence” státuszból, utoljára a kiábrándítóan béna Transzcendensben lett volna lehetősége javítani. Néhány nagyon induri-pinduri mellékszerep után (21 Jump Street, Tusk, Into the Woods) a Mortdecai sem fogja megmenteni egyre a sztár csak lefele ívelő karrierjét. De akkor miért szerelmes ebbe az 50 éves ráncosodó csávóba minden 16 éves kislány? 
Annyit előzetesen lehetett sejteni a filmről, hogy nem lesz az év vígjátéka, hiába próbálták az alkotók az oly régóta bevált „Johnny Depp szerepel egy Johnny Depp-filmben” – marketing stratégiát folytatni. De az, hogy ennek megint be fognak dőlni emberek: borítékolható. Az eredeti alapmű egyébként egy mérsékelten ismert regénytrilógia, melyet Kyril Bonfiglioli jegyez.

A történet NAGYON röviden: Johnny Depp egy gazdag, műveltnek mondott, műkincskereskedő alvilági figura, akit nagyon szorongat az adóhivatal és sakkban tartja a Nagyon Titkos Rendőrségi Szerv. Utóbbi felajánlja megfenyegeti, hogyha műértőként nem segít egy REJTÉLYES (kibaszottul semmi rejtély nincs benne!!!) nyomozásban, akkor a JD kihágásait tartalmazó dosszié kinyílik. Természetesen hősünket valójában mindenki kihasználja, de a végén feleségével (Gwyneth Paltrow) és komornyikjával (Paul Bettany) az oldalán jól móresre tanít mindenkit és persze anyagi gondjai is megoldódnak.
Már az első néhány percben érzékeltem, hogy st ranger kollégával a lehető legrosszabb helyre ültünk. Az ő balján két 30-as nő, az én jobbomon két 16 év körüli, tagadhatatlanul JD-rajongó lány ült. Mikor már a harmadik filmcímet sorolták fel („Johnny szenzációs volt a Charlie és a csokigyárban”, „Imádtam A magányos lovasban”, „Az Alíz Csodaországban-ban szerettem belé!”) elhatároztuk: megtörjük kitartó lelkesedésüket és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy lehulljon a lepel: Johnny Depp egy túlértékelt, egykor „ügyeletes jó pasi”, akinek karrierje nagyjából A Karib-tenger kalózai óta megállíthatatlanul zuhan lefelé, ráadásul egyre rosszabb és rosszabb filmekhez adja a nevét.

Az expozíción kívül, gyakorlatilag arról szól az első felvonás, hogy Charlie (JD) és felesége összevesznek azon, hogy a férj nem akar megszabadulni az idétlen bajuszától. Jól ismert gesztus-rendszer, teljesen közepes (az én olvasatomban: nem vicces) poénok és a karakter egyediségét bizonyítandó, egyébként elég érdektelen szekvenciák felvonultatásáról szólt ez az első fél óra, a bajusz-probléma mellett.

A film előtti pár percben st ranger-rel értelmiségieskedő párbeszédbe kezdtünk arról, hogy mennyire szomorú, hogy anno az Ollókezű Edwardban és a George Jung kábítószerkereskedőről szóló életrajzi filmben, a Blow-ban mennyire nagyot is alakított a fiú. Jobbomon elnémultak a lányok és érezhető feszültségben hallgatták, hogy kezdjük lerántani a sárba bálványukat.  

- Nagyjából az történt vele mint Robert Downey Jr.-ral.              
- Igen, csak ő elég jól jött ki a Vasember filmekből és mint tudjuk hamarosan véget is vet neki.             
- Ja-ja… Robert Downey birdmanizálódik, de a szó jó értelmében.

A lányok alig feltűnően cöccögnek sznobságunkon.               
Ez az egyik legnagyobb baja a filmnek, amit már-már közhelyszámba megy leírni: Johnny Depp hátára van pakolva az egész film és ez a szegény ember egyszerűen nem tudott megújulni a kalózkodás óta. A történet akár tartogathatna izgalmakat, de sajnos annyira felszínes, egydimenziós karakterekkel operál, hogy lényegében totálisan azonosulhatatlan mindenki.      

- Figyeld meg, ez az egész bajszozás arra volt jó, hogy a film végén, mikor a felesége a sok kaland után újra válaszút elé állítja bajusz-kérdésben, ő hajlandó lesz belemenni, de addigra a felesége már meggondolja magát mert annyira szereti őt.          
- Menet közben pedig esélyes, hogy mind a ketten elcsábulnak de a problémák ellenére a szerelem legyőzi a testi vágyat. Majd érdektelen akciózás várható.

A lányok újra cöcögnek és sóhajtoznak, halkan elhagyja a szájukat az „Úristen” és a „Kussoljatok már!” kifejezések.               

Sajnos a történet minden igyekezete ellenére végtelenül kiszámítható. Olyannyira, hogy az egyes panelek már bekövetkezésük előtt átlagosan 10-15 perccel kikövetkeztethetők. A fenti megállapítás pedig a film vége előtt másfél órával történt… Nem hiszem, hogy azzal lenne a baj elsősorban, hogy jelen van ez a kiszámíthatóság. Sokkal inkább az a probléma, hogy a film meg se próbálja eltitkolni ezt előlünk. Ez pedig abban kulminálódik, hogy egy ponton az egyik szereplő „rájön”, valójában, ami eddig történt velük, az nem is úgy történt, ahogy. Azaz minden csak annak érdekében zajlott, hogy a főhőst átverhessék. Csak ezzel az a nagy baj, hogy ilyen alapon BÁRMI történhetett volna, ha a forgatókönyvíró önkényesen úgy dönt, hogy nem árul el a nézőnek bizonyos információkat. Ez egy pofátlan átverés, ráadásul nem olyan arcon csapó (kivéve a tényt, hogy egy szar film hülyének akar nézni) mint ahogy a készítők azt gondolom elvárták volna reakcióként.            

- Jól hallottam, hogy tényleg azon nevetünk, hogy Charlie és felesége nem tudnak csókolózni a bajusztól mert ettől hányingere lesz a nőnek és ez Charlie-ból szimpátia-reakciót vált ki?  (Értsd: neki is öklendeznie kell...)   
- Attól tartok! Úristen! A gonosz festménytolvaj megmérgezi az ételt egy ember miatt! Nem fogom kibírni ha a mérgezett ételekből evő vendégek elkezdik összefosni/hányni a jelenetet!

A lányok ekkor már nem cöcögtek, feszülten várták bekövetkezik-e jóslatunk. Az „Úristenek” és a „Kussoljatok már!”-ok „Jaj ne!”-re és „De undorítóra!”-ra váltanak. Jóslatunk bekövetkezett.
Szerintem nekem kifejezetten rossz humorom van, bár sokan azt állítják (hazudják?), hogy többnyire vicces fickó vagyok. Viszont szeretném leszögezni, akármekkora sznobság is: de ha valaki azon nevet, hogy a száguldó autóból kihányó Paul Bettany pont szembe kapja az őket üldöző tolvajokat, akkor ez az ország kérem elveszett. Bár nem kell túl sokat várni egy olyan ország mozinézőitől akik az anyós- és rendőrviccezős, szexes, Dumapárbaj filmet szülő magyar stand up-on nevelkednek… de nem akarok messzire menni.   

- Nagyon szomorú, hogy ez a film tulajdonképpen azért készült el mert Johnny Depp hajlandó volt hozzáadni a nevét. 
- És szegény Gwyneth Paltrow is hozzájárult ehhez a szarhoz. Nekem ez fáj a legjobban.           
- De Paul Bettany legalább Jarvis hangja a Vasemberben… Mondjuk továbbra sem értem miért kell belőle akcióhős inast csinálni…  

Utólag is elnézést kérek a lányoktól amiért végigpofáztuk a filmet! De lányok: remélem sokat tanultatok! ;) Ezt a filmet nem kívánom értékelni. 

Mortdecai (Mortdecai - színes, amerikai nagyjátékfilm, 2015)

- Értékelés: ...
- Rendező: David Koepp
- Szereplők: Johnny Depp, Gwyneth Paltrow, Ewan McGregor, Paul Bettany

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!