Egy pillanatra vonatkoztassunk el a régi szuperhős eredettörténektől. Hagyjuk magunk mögött Gotham teljes romlottságát, vagy éppen Metropolis csillámló felhőkarcolóit. Vigyázó szemeinket vessük inkább egy olyan helyre, ahol nem lehetsz értékelhető emberi lény, ha nem a Starbucksban veszed a kávédat – szigorúan zsírszegény tejjel persze – ahol nem vagy férfi, ha nincs szakállad és iPhone-od, és nem vagy nő, ha egy lángoló szív nincs a mellkasodra tetoválva és nem tudod kívülről a Sonic Youth slágereket, természetesen csak a lemezek B oldaláról. Ez a hely nem más, mint napjaink Brooklynja, ebben a képmutatással és sekélyességgel teli világban alkotta meg Max Bemis és Jorge Coelho a XXI. század szuperhősét, a hipszter Jézus Krisztust, Timet.

Az ördögűző (The Exorcist): egy rettenet, egy híres-hírhedt alkotás, egy, a horrorfilmek históriás könyvében külön fejezetet képező fogalom. Ez a William Friedkin-nek köszönhető, 1973-as alapmű nem csupán eredeti, sokkoló és innovatív volt a maga idejében, de egyúttal irányt is mutatott és vitathatatlanul meghatározta a zsáner (de legfőképpen a démonok által megszállt szerencsétlenekről szóló másolatok) mozgóképes jövőjét. A Hét tényező sorozat második részében ismét egy alapos kivizsgálásra szóló beutalót nyertek mindazok a lényegi elemek és jellemzők, melyek alapvetően meghatározzák és emlékezetessé teszik ezt az abszolúte klasszikusként számon tartott, piszkosul hátborzongató filmet.

Rengeteg filmben láthattuk már, hogy az idő végtelen, behatárolhatatlan, haladhatunk benne előre, hátra, létezhetnek párhuzamos univerzumok. Janisch filmje nem a hagyományos időhurokról szól. Bár a múltba ugrálunk vissza, itt a múltat az emlékek jelentik, melyeket nem lehet megmásítani. Janisch Attila anno filmszemlét nyert filmje Shirley Jackson novellájából készült. A film az öregedésről, a halálról, az álomvilágról és a határtalan időről elmélkedik egy idős nő emlékein keresztül.

A holnap határa az a blockbuster, amelyről egy szóban annyit érdemes tudni, hogy szórakoztató. Az ennél szofisztikáltabb elmélkedés Tom Cruise legújabb filmjéről az időhurok tematikát körbejáró podcastünk harmadik részében hangzik el.

Csütörtökön startol a mozikban a legújabb X-Men film. Ennek kapcsán kiveséztük az X-Men franchise eszmeiségét a társadalmi normák tekintetében, és megmondjuk a frankót az új részről is! Mr. Rabbit coming out-ol egy személyes témában, Dr. Hardlove pedig történelem órát tart a 20-as évek Amerikájáról! Bővebben ezekről a témákról is az X-Men rajongói napunkon!

Ki az a George Hamilton? – kérdezi csodálkozva Pauline Laubie, a huszonvalahány éves párizsi lány Matthew Morgantól, újdonsült barátjától, aki a zuhogó esőben alig észrevehető rosszalló pillantással méricskéli a nála évtizedekkel fiatalabb vetélytársát, akit az 1960-as és 70-es évek amerikai színészének nevén emleget a szembetűnő hasonlóság alapján. De egy ilyen filmben való szerepvállalása után lassan már azt is kérdezhetnénk, ki az a Michael Caine? Oscar-díjas filmlegendától merész lépés volt a Mr. Morgan utolsó szerelme (Mr. Morgan’s Last Love).

A Roboraptor Podcast egy különkiadás erejéig szakít hagyományival, és nem három film kivesézését vállalja, csupán A Csodálatos Pókember 2-t, és annak kapcsán egyéb Spider-man-es tartalmakat elemez. Spoiler alert = 0.

A nagyközönség számára a napokban mutatják be a mozikban A csodálatos Pókember második részét. Ez alkalomból tegnap világszerte piacra dobták a The Amazing Spiderman 2 számítógépes játékot is. Sajnos nem valami csodálatos!

Steven Spielberg második nagyjátékfilmje, az 1971-es Párbaj lényegében nem más, mint a klasszikus farkas vs. bárány, macska vs. egér, alien vs. predator párharcok modern kori átirata, melyben az amerikai kultúra „a nagyobb jobb” és persze erősebb is, illetve a nyerges vontatókat övező általános tisztelet és félsz koncepcióin alapul. A sztori maga is olyan mint a már említett legendás ellentétek: azaz, már-már magától értetődő és persze egyszerű mint a bot. Mindez ugyanakkor mégsem éppen baj. Sőt, még a javára is válik.

Steve Rogers bizony tud ám öltözködni: 3 film = 5 gúnya. Ezzel az aránnyal még Tony Stark-ot is veri, aki pedig majdnem minden egyes felbukkanásakor új páncéllal villog. Igen ám, de míg a Vasember felöltők küllemben nem sokat változnak (maximum az arany és vörös színek eloszlása módosul), addig a Kapitány már-már mintegy divatdiktátorként, minden alkalommal egy határozottan új szerelésben hasít. Ráadásul ezeknek a többsége valóban jól is néz ki... Vagy legalábbis jobbára. A még friss folytatás; az Amerika Kapitány: A tél katonája (kritika itt) kapcsán összeszedtük hát, hogy az eddigi 3 különböző filmbeli bekövetkezett feltűnése során a Rogers (azaz Chris Evans) által viselt öltözékek egyes darabjai mennyire is voltak frankók (avagy sem), illetve legfőképpen, hogy egy képzeletbeli rangsorban ezek miként is helyezkednének el egymáshoz képest.