Folytatódik a Transformers-franchise felelevenítése. A 2007-es szuperprodukció a maga 150 milliós büdzséjére egy azóta már 700 milliósra duzzadt (!) profittal válaszolt, ergó még csak nem is volt kérdéses, hogy az új darabnak érkeznie kellett. 2009-et írtunk, midőn a mozikba ismételten bevették magukat a cybertroni géplények, hogy ezúttal már a fél világot amortizálják le itt nekünk. Michael Bay, ez a háborodott klasszis rendező, az első résszel újfent megmutatta, hogy neki valóban nincs is szüksége komolyabb szkriptre ahhoz, hogy az őrá jellemző mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy-egy filmet. Magyarán azon az úton kellett (volna) folytatni a szériát, amin elindult. Hogy így történt-e? Kivesézzük.

Mi történik, ha a Hollywood-i blockbuster-gyártás megalomán „nagymesterét” rászabadítjuk egy örökzöld képregény- és rajzilmszéria brand-jére, hogy mondván készítsen belőle élőszereplős mozifilmet? Nem nehéz kitalálni: a 2007-es Transformers sül ki belőle, álá Michael Bay. Ez a tébolyult géniusz rendező A szikla, az Armageddon és a Bad Boys 1-2 alkalmával már megmutatta, hogy igazából nincs is neki szüksége komolyabb szkriptre ahhoz, hogy a saját szájíze szerint megkoreografált, mindent elsöprő akciójeleneteivel eladjon egy-egy filmet. Magyarán ő volt a tökéletes választás az óriásrobotok véget nem érő integalaktikus civódásának a nagyvászonra álmodásához. Vagy netán mégsem? Kivesézzük.

A múlt héten meghirdettünk egy nyereményjátékot, melyben három helyes kérdésre kellet válaszolnotok, hogy megnyerhessétek az MozICom által biztosított két minimál-dizájnú Fehér Isten iPhone-tok egyikét. Videónkból kiderül, kik gazdagodtak velük! A nyerteseket természetesen e-mailben is értesítjük.

Elérkezett az idő a filmtörténet egyik régóta várt összecsapására: a Mátrix (1999) és az Equilibrium (2002) végre összemérik erejüket! Az aktuális focivébé jegyében szembeállítottuk eme két cirkálósúlyú akció-bajnokot, hogy kiderítsük: valójában melyikük a jobb és mégis miért... A kérdés tehát adott: a legendás, mára már kultuszfilmmé érett; a gépek genya uralmának mágikus megdöntőjéről szóló mese? Netán a kevésbé híres-neves, de annál ütősebb; a mesterséges metódussal ellelketlenített emberiség és egykedvű megmentőjének regéje? Hogy ki lesz a győztes, azt egy 7 szempontos, azaz 7 fordulós megmérettetésben reprezentáljuk. Vigyázz, kész, hádzsime!

10. jubileumi podcastünk harmadik részében az Így neveld a sárkányodat 2-vel foglalkozunk, amely garantáltan kínos kérdéseket generál a gyerekek részéről szüleik irányába. Ennél érzékenyebb és komolyabb szociális reflexióval rendelkező filmmel régen találkoztunk, amely újraértelmezi a  tanító-szándékú animációs filmek klasszikus dramaturgiáját, és még szórakoztató is.

Mindenki akart bandát alapítani tini korában, ha tudott zenélni, ha nem. Lukas Moodysson kiskamaszai is így tesznek a nyolcvanas évek Stockholmjában, és nem is akármit találnak ki, punk bandát alapítanak! Moodysson felesége képregényét adaptálta. A svéd rendező eddig több filmjében is tinédzserekkel foglalkozott (Lilja 4-ever, Redvás Amal, Együtt), ez alkalommal kiemelkedően szórakoztatóan és hitelesen ábrázolja a 80-as évek tinijeinek lázadását. 

A 2007-ben készült Én kicsi szörnyem - A mélység legendája (The Water Horse: Legend of the Deep) valamelyest egy E.T. klón, azzal a különbséggel, hogy a főszereplő kisfiú nem egy földönkívülit, hanem a Loch Ness-i szörnyet rejtegeti a sufniban. A megvalósítás már kevésbé cuki, befogadható és szórakoztató, mint a Spielberg-film, de hogy miért, kiderül a Gyerekek és szörnyetegek elnevezésű 10. jubileumi podcastünk 2. részéből!

Az e heti leginkább várt premier az Így neveld a sárkányodat 2, ennek kapcsán jubileumi 10. podcastünkben olyan filmeket vizsgálunk, amelyben hangsúlyos szerepet kapnak a gyerekek és szörnyeteg háziállataik. Ennek a tematikának mi ágyazhatna meg jobban, mint Steven Spielberg 1982-es klasszikusa, az E.T. - a földönkívüli, amellyel kapcsolatban Dr. Hardlove és Mr. Rabbit kendőzetlen őszinteséggel vállalja fel gyermekkori frusztrációit. Az adás kitér arra is, vajon minek köszönhető a film sikeressége, illetve az azt övező kultstátusz.

2014. június 5-től tekinthető meg a magyar mozikban a legújabb svéd vígjáték, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Ilyen címet csak kevesen engedhetnek meg maguknak, azonban Jonas Jonasson jobb elnevezést nem is választhatott volna első regényének, amely 2009-ben jelent meg Svédországban, három évvel később pedig már a magyar olvasó is kezében tarthatta. A könyv sikerét jelzi, hogy világszerte hatmillió példányban kelt el, s jelenleg a 9. kiadásban kapható Magyarországon. Na de mi a helyzet a filmmel?