Furcsa évet írtunk 2014-ben, már ami a játékcímeket illeti. Ha egy diagramon kellene ábrázolni, hogy az idén hány játék okozott meglepetést és csalódást, valószínűleg egy nyamvadt egyenes vonal nem lenne az ábrán, annyira kiszámíthatatlan lett. Kiugró teljesítményeket láthattunk kis csapatoktól, óriási lebőgéseket a nagyoktól. Ha objektív szemmel nézzük az évet, ez inkább a "folytatások" és remasterelt címek éve volt, amit azért annyira nem szeretünk. Vagy nevezzük inkább rókabőr-lehúzásnak? Mindenesetre pár kellemes folytatás és rengeteg olyan nextgen átportolás is született, ami valamelyik tavalyi nagy cím felturbózott változata. Nézzük, hogy 2014-ben melyek voltak azok a játékok, amik valamivel többet, jobbat, kiemelkedőbbet tudtak mutatni az átlagnál.

10. Alien: Isolation

Mint az elemzésünk során is kifejtettem, ez a játék biztosan megmozgatja az Alien rajongók szívét, de azon túl nem annyira működőképes. Ripley lányától nagyjából azt kaptuk, amit vártunk: lopakodós, sunnyogós stealth-action horrort alienekkel, szekrénybe bújással és bőséges elektromechanikai műszerész feladatokkal megspékelve. Sokáig a félelemtől, később jómagam már az idegtől vágtam ki a kontrollert a csukott ablakon, mert kedves ki szörnyeink ugyan rendkívül undorítóak és okosak voltak néhol, de sokszor elég egyszerűen nyírtak ki- mondjuk 57x egymás után. Ennek ellenére azonban ez volt a legjobb horror idén, mert akármennyire próbálkozott a The Evil Within leszorítani az idegeneket a trónról, azért az mégsem sikerülhetett neki. Ha imádod ezt a világot és szeretsz nagyon lassan játszani, az Isolation biztosan a te játékod, nálunk viszont csak a 10. helyet érdemelte ki.

9.  Metro: Redux

Az első Metro-játék 2010-es megjelenése után a 4A Games idén úgy gondolta, hogy folytatásával, a Last Lighttal együtt újra piacra dobják a Metro-t. A különbség, hogy az idei változatot grafikailag is gyönyörűen kipofozták és érezhetően optimalizálták is, így sokkal kellemesebb élményt tud nyújtani azoknak, akiknek anno nem ment. A naplójába jegyzetelő és abból mesélő Artyom életét a lepusztult orosz metróalagutakban kell végigjárni, rengeteg cselszövéssel, szanaszét mutálódott szörnyekkel, de ami a legfontosabb kérdés: Artyom-nak mi köze a Dark Onesnak nevezett fajhoz? Izgalmas, akciódús játékpakk nem is olyan borsos áron, így szívből ajánlható azoknak, akik szeretik az apokaliptikus shootereket. Az orosz beszéd használata pedig kötelezően ajánlott a játékban, nagy élmény!

8. Middle Earth – Shadow of Mordor

A Gyűrűk Ura fanok 2014-ben igazán csorgathatták a nyálukat, hiszen egy egészen komplex és jó játékelemeket összelopó (mert azért valljuk be, volt honnan meríteni) külső nézetes akciójátékot kaptak a kezükbe. Volt itt minden – kaszabolás és lopakodás kellemes vegyítése, némi politikai diskurzus az orkokkal, aminek nagyrészt fejlevágás lett a vége és végtelen mászkálás. A Shadow of Mordor azért nagyszerű, mert nagyjából mindenkinek ajánlható, aki kicsit is ismeri A Gyűrűk Ura világát. A Batman Arkham sorozattól kezdve az Assassin's Creedig jó érzékkel lett összekotyvasztva a sokféle játékból összeharácsolt Shadow of Mordor, és nálunk ez egy 8. helyet bőven megér.

7. GTA V (PS4, XO)

Megint csak remasterelt játék jön a sorban, de még mindig jobbak, mint sok más idei cím. A GTA V nextgen-konzolon is kőkeményen odarakta magát, de nyilvánvalóan ugyanarról a játékról beszélünk. Némi grafikai tuningot kapott, de láthatóan ez inkább a "kötelező" szint egy új konzolon, semmint az átlagon felüli. Minden ugyanaz, mint az előzőben, de a játék még így, a sandbox címek közül is az egyik legjobb. Valósághűbb, élőbb, durvább, rasszista és társadalomkritikusabb az ötödik rész, mint bármelyik eddigi, ahol a három főszereplő eleve egymást is elutasítja bőrszíne és személyisége miatt. Ráadásul az újgenerációs konzolon FPS nézetből is lehet vitézkedni, ami némileg új perspektívát is adhat. Ezzel együtt van benne annyi potenciál, hogy a PS4, vagy az új Xbox-al rendelkezők beszerezzék a GTA-t, ha még nem tették meg! Hetedik hely, yo nigga!

6.  Forza Horizon 2 (XO)

Az autós játékok szerelmeseit sem hagyhatjuk ki. Sokáig filozofáltunk, hogy melyik autós játék kerüljön fel tízes ranglistánkra, ám végül a nextgen Xbox-ra megjelent Forza Horizon 2-re esett a választás. Minden megvan benne ahhoz, ami egy vérbeli autókázós játékhoz kell: óriási terület, rengeteg motorikus szörnyeteg, dinamikus időjárás-változás és a folyamatos partyhangulat az, ami árad a játékból, kezdve a zenéktől a tájakig. Üvöltő zene, bömbölő autómotor, amit még ráadásul egy gyerek és felnőtt is teljesen jól tud irányítani. Miután összehasonlítottuk a 360 és Xbox One verziót, rájöttünk: igen, a nextgen mellett ágálunk, de...miért kell lebutítani a régi konzolokat? Költői kérdés volt, tudjuk a választ.

5. The Last Of Us Remastered

Megint csak felújított cím, mert miért ne? Végül is csak a The Last Of Usról van szó, ami... az utóbbi évtized legjobb játéka. Akármennyire hihetetlen, ez így van. Bátran ki merem jelenteni, hogy a Naughty Dog olyat rakott le az asztalra (és mellette a Playstation 3-ra), amit nagyon kevesen, és nagyon ritkán tudnak. Minden porcikájából egy olyan elemi profizmus sugárzik, mint ami szinte egyetlen más, ilyen típusú túlélő-dráma-akció-TPS-ből sem. Joel és Ellie története végre az új konzolon is bemutatja, hogy milyen nehézségekkel néz szembe egy óriási (talán a legnagyobb) lelki sérüléssel élő apuka és egy kislány, aki minden jel szerint az egyetlen ember az ő általuk ismert világban, aki képes ellenszegülni annak a fertőzésnek, ami végigsöpör a világon, agyatlan és gombával körbenőtt fertőzöttekké züllesztve a halandókat. Jelenleg az egyetlen olyan PS4 cím, amit az utolsó fillérig megéri megvenni, mert egyszerűen gyönyörű, érzelmileg mély és csodálatos játékról van szó. Raptor-skálánkon méltán szerepel az ötödik helyen. (Azt tudjátok, hogy bármelyikünk tudna probléma nélkül egy másfél órás előadást tartani belőle? :) )

4. Far Cry 4

Dobogóra ugyan nem elég a Ubisoft idei szigetes-túlélős játéka, de folytatásként is ugyanolyan stabil cím, mint amennyire a Far Cry 3 is az volt. Az igazság, hogy egy újabb franchise részesei lehetünk, ami a saját, jól letaposott ösvényét járja, és egyelőre úgy tűnik, még nem csúszott ki alóla a talaj (ez akár egy AC: Unity bug is lehetne). Valamilyen módon egy szigetre jutva egy szociopata fószert kell megállítani, aki rendszerint mindent és mindenkit fel akar számolni, és az egész szigetet uralni támadt kedve. Ezeket a küldetéseket nagyjából úgy oldjuk meg, ahogy szánk íze szerint szeretnénk – valahol ebben rejlik a Far Cry sikeressége. Autóval berongyolunk és ízekre lövünk mindenkit? Simán! Elefánt hátán tapossuk szét az ellenfeleket? Lazán! Rendkívül védett állatfajok százait pusztítjuk el, hogy összelootoljunk magunknak egy jobb táskát? Mint az állat! A Far Cry 4 a játszótér szabadságélményét adja nekünk, mi meg csak annyit kérnénk még, hogy legközelebb egy hasonló színvonalú kooperatív SZTORImódot is csatoljanak hozzá, és abban az esetben a jövő évi listánkon is fent lesz az új Far Cry, ígérjük!

 3. The Wolf Among Us

Imádjuk a Telltale Gamest, hiszen egyrészt képregényszerű, "teltéles" vizuális élményt ad a kocka fejünknek, másrészt pedig történetvezetési és cselekmény szempontjából is a legjobb játéksorozat-epizódokat adják ki évről évre. Például az év végén megjelenő The Game Of Thrones sem lett egy rossz nyitórész. A Fables nevű képregényből adaptált, farkasos-nyomozós, a mesevilágok karaktereit erősen kifordító és átemelő The Wolf Among Us az eddigi legjobb próbálkozásuk és nem hiába ért fel a dobogónk legalsó fokára. A filmnoir-os hangulattal megfűszerezett kalandjáték nagyon érdekes; néha komor, néha vicces, néha pedig szívbemarkolóan kemény tud lenni az 5 részes játéksorozat. Ajánljuk minden képregény-rajongónak, kalandjáték-szeretőnek és a jó sztorikat kedvelő játékosoknak!

 2. Valiant Hearts: The Great War

Végre! A bejáratott címeken kívül valami egészen különleges is született idén, ami szerintünk az év egyik legérdekesebb játéka lett. A Ubisoft – tőle szokatlan módon – egy logikai fejtörőkkel teli kalandjátékot adott ki, ami az első világháború borzalmait akarja megmutatni teljesen más módon, mint ahogyan azt eddig láthattuk. A játék legerősebb pontja maga a történet, ahol 4 különböző főszereplőt irányítunk, továbbá egy német katonának segítünk megtalálni a háború miatt elveszettnek hitt szeretteit. Történet a barátságról és a háború gusztustalan embertelenségéről, a Raymanből ismert grafikai motor segítségével? Nagyon furcsa, de nagyon működik. Nem hiába mondom, hogy hullámzó évet írunk le. A szanaszét hype-olt AC Unityben fele ennyi lélek és beáldozott munka nincs, mint ami ebben a félig "indie"-játékban. Képesek vagyunk odaadni az ezüstserleget, mert mi ilyen jó arcok vagyunk Ubiékkal, látjátok? De azért nem felejtünk!

1. Shovel Knight

Retró-imádó arcunkat a Yacht Club Games felé fordítottuk és lőn világosság, mert ez a játék katasztrofálisan nehéz/jó! Az igazi, hamisíthatatlan egyszerűségű, és emellett mégis döbbenetesen változatos, illetve élvezetes Shovel Knight számunkra idén bőven lekörözött mindent, ami a játékról szól. Pontosan azt az élményt és úgy nyújtja, ahogyan azt szerettük régebben is – mocsoknehéz játékmenet, folyamatos ugrálás, pontgyűjtés és lapáttal való csapatás-ásás, hát mi más is kéne egy vérbeli lovagnak? Sőt, még egy aranyos és szerethető történetet is kapott, de itt egyszerűen nem ez a lényeg, hanem a játék, mint színtiszta élvezeti forrás. Minden perce egy retro óda és ragegame, így bátran ajánljuk mindenkinek. Kizárólag kontrollerrel, de ne aggódj, az is repülni fog! :)

Az év legnagyobb csalódása

Idén a tripla A-s, agyonhype-olt címek közül nekünk csak a Far Cry tudott felkúszni listánkra, annak is a negyedik helyére. Mi is egyre jobban rájövünk arra, hogy a jövőben jobban meg kell húznunk rajtuk szigorúságunk bőrszíját, hiszen ők azok, akiknek húzniuk kellene előre a játékipart, ehelyett idén ez majdnem visszafelé sült el. Az idei Assasin's Creed Unity minden létező határon átgázolt, ami a játékiparban lévő tömegtermékek jóízlését illeti.

Amellett, hogy egészen ronda lett az E3 óta, unalmas és bugos is. Mindegy, hogy új konzolon, mikrohullámú sütőn, vagy egy 8 magvas CPU-val rendelkező  PC-n szeretnéd futtatni a játékot. Toldozzák, foltozzák, de úgy lett sz*r az egész, ahogy van. Idén pedig még csak kritikát sem érdemel tőlünk, mert komolyan nem szeretünk fröcsögni valami elbaltázott szutykon, amit a felhalmozódó bughegyek és a teljesen sablonos történet miatt képtelenség végigjátszani. Lehet, hogy még szerkesztőségünkben is lesz egy "harcoljuk le, hogy jó-e a Unity" vita. Nagyot kellett csalódnunk és azóta is keressük a szavakat, hogyan züllött le az AC sorozat erre a szintre.

/Köszönöm az idei évi figyelmeteket. Sok mindenben változtatunk jövőre, így érdemes lesz majd figyelni a YouTube-csatornánkat is. Főleg a játékos részleget! Olvassatok sok Raptorságot és játsszatok ésszel! Kellemes ünnepeket! – Prof. DNS/

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!