A Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) egy semmirekellő, simlis cowboy története, aki annak ellenére, hogy előbb HIV-fertőzött majdan AIDS-es lesz és csupán kemény 30 napot jósolnak neki, mégis mintegy kijátszva a halált, végül évekig húzza a haldoklást, miközben még jól meg is szedi magát anyagilag. Ráadásul mindez az amúgy tenyérbemászó Matthew McConaughey tolmácsolásában történik, méghozzá úgy, hogy a film közel 2 órás játékidejéből jó ha akad 5 perc, amikor őt nem látni. Természetesen azok számára, akik alapjáraton nem szívlelik a hírhedt sármőr színészt, ezek a tények eléggé elkedvetlenítőek lehetnek, mégis, nyugodt szívvel ajánljuk a filmet akár nekik is. Matthew barátunk ezúttal ugyanis messze nem olyan elviselhetetlen, mint a korábbi romantikus vigjátékaiban volt, sőt, igazából még szórakoztató is.

A történet azzal indul, hogy bemutatják, micsoda egy haszontalan, link alak ez a Ron Woodroof (McConaughey): kártyázik, prostizik, rodeókra fogad és hazárdírozik, illetve átveri még a haverjait is. Megjátssza a nagypályás csávót, miközben nyilvánvaló, hogy egy csoró senki. Egyszer aztán hazaérve random összeesik, majd másnap még a 220 is megcsapja és ennyi jóság után a kórházban köt ki, ahol ekkor megállapítják, hogy bizony emberünk HIV-pozitív. Ez persze totál kiakasztja és nem hiszi el a dokiknak, hiszen akkoriban (azaz a ’80-as évek idusán) még az volt az általánosan elfogadott tény, hogy ez kizárólag a „homokosok” betegsége, semmint a „normálisoké”. Minekután hősünk utánaolvas a könyvtárban és rájön, hogy ez bizony nem így működik, érthető módon eluralkodik rajta a kétségbeesés, továbbá elkezd mindent elkövetni azért, hogy az életbenmaradást jelentő legmodernebb gyógyszereket megkaparintsa. Mivel ezen szerek java illegális az USA-ban, ezért Mexikóba megy, hogy onnan szerezzen különböző drogokat. Közben párszor ugyan majdnem meghal, de hát nincs is ezen mit csodálkozni, ha egyszer „hivatalosan” csak 30 napja van hátra. Mindazonáltal csak nem adja be a kulcsot, sőt: idővel egyre jobban lesz és egyre tovább is él, olyannyira, hogy közben megvilágosodik, illetve rájön, hogy mekkora üzlet lenne már az USA-ba csempészni ezekből a jóféle készítményekből, továbbá ott árulni őket a szintén haldokló (túlnyomórészt) homoszexuálisoknak. Ezt pediglen aztán olyan jól kitalálja, hogy lassacskán be is indul a biznisz.
A magyar címében félrekeresztelt Dallas Buyers Club kifejezetten jól indul, továbbá McConaughey-nek hála érdekfeszítő is tud maradni, úgy egészen a feléig, mikoris lassacskán leül a cselekmény és menthetetlenül úgy marad. Onnantól kezdve, hogy létrejön az a bizonyos a címben is megfogalmazott dallasi felvásárlói klub, hősünk nem hogy nem dobja fel a talpát, de még pénzre is szert tesz, miközben a történet immáron látszólag nem tart semerre sem. Persze felmerülnek kisebb-nagyobb gondok, úgy mint a hatóságok belekotnyeleskedése a csempészésbe (amit továbbra is Ron egymaga szervez és végez), illetve a gyógyszerek elkobzása, majdan a sztori vége felé némi bírósági pereskedés is, de ezek jobbára súlytalanok maradnak. Hiszen gondoljunk csak bele: mégis mit tehetnének a szervek ezzel az emberrel, akinél elméletileg bármelyik pillanatban kopogtathat a kaszás? Hát ez az: semmit. Ennél fogva a feszültség lényegében ki is vész a filmből, ám de maradnak helyette más, egyéb faktorok, melyek valamilyen szinten mégiscsak fenntartják a néző érdeklődését és megakadályozzák, hogy dögunalomba fulladjon az egész.Az egyik ilyen tényező természetesen McConaughey játéka, aki mindvégig kellőképpen bunkó, bosszantó, de mégis szimpatikus tud maradni, ráadásul valóban úgy néz ki, mint aki nem hogy bármikor fűbe haraphat, de még akár a szél is elfújhatja. Egyértelműen ő viszi a hátán a filmet és bár derekasan teszi a dolgát és el is adná egymagában a show-t, de mégis akad valaki, aki első feltűnésétől kezdve lenyúlja tőle a figyelem középpontját. Ez pedig nem más, mint a magát nőnek képzelő homoszexuális - Rayon és az ő bőrébe bújt Jared Leto. Aki esetleg látta már a Reggeli a Plútón (Breakfast on Pluto, 2005) című alkotást Cillian Murphy-vel a főszerepben, az talán eltudja képzelni látatlanba is, hogy milyen Leto alakítása traviként. Ugyanakkor ez mégsem teljesen igaz, hiszen ha lehetséges, akkor Jared átlényegülése egy lehellettel még finomabb, mint amilyen Murphy-é volt. Ráadásul, Leto vonásai talán nincsenek olyannyira hangsúlyosan femininek, mint ír kollégájáé (bár azért tény, hogy az övéi is azok), ennélfogva neki némiképp nehezebb dolga volt. Továbbá akadnak itt még olyan nem elhanyagolandó tények, minthogy Rayon karaktere csupán fel-feltűnik a vásznon, míg Murphy Kitten-je főszereplő volt, valamint míg utóbbi eleve alkatra is filigrán, addig Leto-nak annak dacára kellett hitelesen nőiesnek lennie, hogy közben konstans eléggé szálkás izomzattal bír. Nos, az a helyzet, hogy minden hendikepje ellenére a feladat teljesítése nem hogy sikerült neki, de csakúgy vonzza a tekintetet, minden megnyilvánulásával. Egyszerűen nem lehet nem rá és a játékára fókuszálni, amikor a vásznon leledzik.Eltekintve a darab két húzóerejétől, azaz a férfi színészek remek előadásaitól, az a helyzet, hogy nem sok kiemelnivaló marad. A már említett ellaposodás mellett akad még itt egy Jennifer Garner, aki hol kétségbeejtően hiteltelenül, hol tűrhetően hozza a naív doktornő figuráját, melynek legfőbb funkciója az, hogy némi enervált pátosz alakuljon ki közte és a fél lábbal már a sírban levő Ron Woodroof között. A többi fel-felbukkanó karakternek meg mindegyike amolyan „szódával elmegy” típus, ennélfogva összességében tisztán kivehető a rendezői koncepció, mely valahogy így szólhatott: „Majd Matthew és Jared megoldják, a többi meg ahogy esik úgy puffan”. A vicc pedig végülis az, hogy ez az elképzelés működik. Noha annak dacára, hogy elvileg egy drámáról van szó, egyetlen komolyabb megrázó eseménytől eltekintve, semmi megrendítő nincsen a filmben, sőt mi több: inkább mondanám elsősorban humorosnak, mintsem meghatónak. Mindenesetre a HIV veszélyére és az AIDS fenyegetésére már csak témájából fakadóan is kiválóan hívja fel a figyelmet, így aztán a maga ambivalens módján még némi óvva intő üzenettel is bír.

Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club, 2013) – Értékelés: 10/7 raptor
- Rendezte: Jean-Marc Vallée
- Szereplők: Matthew McConaughey, Jared Leto, Jennifer Garner

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!