Egyik legújabb rovatunkban elismert magyar filmrendezőket mutatunk be, akik neve sokaknak ismerősen csenghet. Célunk, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassuk eddigi munkásságukat, illetve betöltött szerepüket a magyar filmtörténetben. Ezen a héten a kiválasztott rendezőnk Hajdu Szabolcs, akihez a Délibáb, a Bibliothéque Pascal és a Fehér tenyér című filmeket köthetjük, de színházi darabjaival is nagy sikereket ér el. 

Az elmúlt két hetemet a csodálatos magyar egészségügy karjaiban töltöttem egy meglehetősen szocreál Pest megyei intézményben. Leszedáltan a kezem ügyébe keveredett a Story magazin legfrissebb száma, a címlapon Andy Vajna 70. szülcsinapcsijával. Fellapoztam. Hosszan nézegettem ezt a nagy, ősz pasast, aki dönt a kicsi filmesek nagy álmairól. Elméláztam azon, hogy tett-e, mit tett, illetve mit nem tett az elmúlt hosszú három esztendőben. Miután nehézkesen sikerült internetet csiholnom, mert nem: ilyesmi nincs a kórházakban, jött a hír, hogy titokban lett egy tisztára amcsi Filmakadémiánk, meg egy őrjöngő Tarr Bélánk, akit kicsit későn értesítettek erről, és akinek tényleg lassan fel fog robbanni a feje. Nem sokkal ezután kihirdették, hogy a Filmalap, az NMHH Médiatanácsa és a Magyar Filmakadémia október 13-19. között rendezi a Magyar Filmhetet, a Filmszemle helyett. Ennek keretében az Andy-éra művei kerülnek vetítésre (hogy melyek is ezek, az lejjebb felsorolásra kerül).