Tűkön ülve várjuk a Jurassic World premierjét (bár valamiért a UIP Duna Film nekünk nem szeret sajtómeghívót adni) ezért addig is lenyúlva a szürkeállományunkig, elővettük gyerekkorunk legkedvesebb dínós mozijait, ami nem a Jurassic Park.
Négy dinó New Yorkban (We're Back! A Dinosaur's Story) - 1993
Amíg Steven Spielberg 1993-ban rendezőként éppen beszaratott minden kisgyereket a moziban a Jurassic Parkkal, addig a We're backkel producerként leraktak az asztalra egy igazi, egész estét betöltő cukiságbombát, szintén dinókkal. A történet rémesen "egyszerű": Captain New Eyes, az időben a Jura korba utazva egy agyserkentő szuper gabonapehellyel turbózza fel négy dinó agyát, hogy visszatérve a jelenbe teljesítse két kisgyerek kívánságát. Természetesen megjelenik a kapitány gonosz ikerbátyja, Professor Screw Eyes, hogy megszerezze az agyserkentő gabonapelyhet és alantas célokra használhassa fel.
Dinkaszauruszok (Prehysteria) - 1993
Austin O'Brien egyik legjobb tulajdonsága, hogy szerencsére csak két filmből emlékszem rá. Ez a kisfiú guide-olta Swarzeneggert Az utolsó akcióhősben, és ugyanez a srác pesztrált miniatűr dinókat a magyarul tréfásan Dinkaszauruszoknak fordított filmben. Emlékszem, hogy ezt az alkotást a bemutatója után nagyjából 6-7 évvel később láttam, és azon kívül, hogy imádtam benne a headbangelő Elvis nevű T-Rexet, már akkor 10 éves korom körül sem találtam benne semmi értékelhetőt. Mégis hihetetlen sokszor láttam, mert akkor még tiltólistás volt a Jurassic Park, persze arra sem kellett sokat várnom. Addig viszont be kellett érjem a kedves, nyájas, idegesítő dinkaszuruszokkal. Ja a történet! Gonosz vállalkozó meg akarja kaparintani a kisfiú újdonsült barátait, bla bla bla...
Dínó (Dinosaur) - 2000
Aladár (frankón az eredeti szinkronban is így hívják) egy családjától távol élő, lemurok által pesztrált iguanadon. Egy nap brutál meteorzápor söpör végig az idilli lakhelyen, így kénytelenek elmenekülni. Aladárnak szembesülnie kell azzal, hogy az élet kemény, a nagy dínók rohadékok és a hierarchia sem fenékig tejfel ha egy csordányi állattal kell A-ból B-be haladni. A mese tulajdonképpen egy elég lebutított leképezése a felnőtté válás nehézségeinek, látványát tekintve azonban magasan kiemelkedik sok más animációs film közül. Az ábrázolásmód, az élőlények és a környezet textúrája elképesztően valószerű, mégis úgy öleli körbe a mesevilágot a történet, hogy teljesen magunkénak tudjuk érezni.
Őslények országa (The land before time) - 1988
A hazánkban Őslények országa címen futó többrészes sorozat már csak amiatt is érdekes, mert több olyan producer áll mögötte, akik napjainkban megkérdőjelezhetetlenül nagy befolyásra tettek szert. Steven Spielberg a későbbi JP rendezője, George Lucas az SW-filmek atyaúristene és maga Katleen Kennedy, aki a készülő SW 7-et babusgatja éppen. A történet - mint ahogy az valamiért oly divatos a mesefilmek között - egy elárvult kisdínóról és barátairól szól, akik felkerekednek új hazát keresni... A vándorlás és hazakeresés motívumok újfent egy irányba mutatnak: a barátság, összetartás és segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozandó tökéletes gyerek mese.
Ősvilági kaland (Prehistoric Park) - 2006
A dokumentumfilm-sorozat koncepciója szerint egy Nigel Marven nevű sztárpaleontológus néhány kollégájával olyan dinó-parkot épít ahol az elmúlt pár millió évből mindenféle őslényt gyűjtenek össze tanulmányozás céljából. Hogyan? Egy időgép segítségével! A bárgyúan bájos kerettörténet ellenére a sorozat baromi informatív és szórakoztató volt, még annak ellenére is, hogy néha az idegesítően nyájaskodó Nigel Marvent legszívesebben egy T-rex szájában láttuk volna. A sorozat látványvilága meglepően korrekt, pláne, hogy az esetleges CGI ügyetlenségek miatt kárpótol a rengeteg tudás, amit minden kis kezdő paleontológus magába szippanthatott!
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Utolsó kommentek